A régióban kiemelkedő az NB I., csak nem abban, amiben kellene
A magyar bajnokság csapatai sokat költenek átigazolásokra és fizetésekre, sok a külföldi játékos, külföldön viszont kevés a magyar. A klubok pénzügyileg stabilan tudnak működni, ehhez a fedezet viszont a kapcsolt vállalkozások, azaz a NER-közeli oligarchák közpénzen felfuttatott cégei nyújtják.
Valami nincs rendben a labdarúgó NB I.-gyel, és ez annak ellenére is kiderül a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által második által elkészített Professzionális Futballkörkép című kiadványból, hogy a magyar foci számos mutató szerint valóban egyre jobban teljesít. Az MLSZ-t mindenesetre dicséret illeti, a jelentés a magyar közélettől teljesen idegen transzparenciával világít rá a hazai futballszakma teljesítményére és nehézségeire, igaz, ahogy tavaly, ezúttal is beéri a közvetlen következtetések levonásával, és nem próbál meg magyarázatot adni azokra a mutatókra, amelyeket pusztán üzleti vagy sportszakmai szemmel nehéz lenne alátámasztani.
Azt Csányi Sándor MLSZ-elnök is büszkén emeli ki a kiadványhoz írt köszöntőjében, hogy a magyar futballklubok pénzügyileg stabilan működnek, ez még akkor is helytálló megállapítás, ha az idei kiadványban vizsgált, 2022-es üzleti évben az átlagos üzleti eredmény 277 ezer eurós (mintegy 111 millió forintos) veszteség volt – ez az MLSZ által vizsgált nemzetközi mintában a negyedik legjobb eredmény, csak Dániában, Svédországban és Ausztriában volt jövedelmező elsőosztályú focicsapatot üzemeltetni. Igaz, az üzleti eredményekben nincsenek benne a játékosátigazolásokból származó bevételek és kiadások, ezzel együtt valószínűleg már kevésbé lenne kedvező az NB I. helyzete. Érdekesség, hogy bevételarányosan éppen a svéd focicsapatok voltak a legjövedelmezőbbek (11 százalékos profitráta), miközben a skandináv országban a némethez hasonló 50+1 szabály van érvényben, azaz a klubok közösségi tulajdonban vannak.
Az NB I.-es csapatok átlagos működési bevétele 2022-ben 10,1 millió eurót, valamivel több, mint 4 milliárd forintot tett ki, ez a görög, horvát és lengyel klubokkal van azonos súlycsoportban. A hazai mezőnyből messze kiemelkedett a Fradi, valamint az ekkor még a Mol támogatását élvező Fehérvár, a két csapat együtt magasabb bevételre tett szert, mint az összes többi klub összesen (26,8 millió euró, ebből 17,7 az FTC és 9,1 a Vidi, szemben a másik tíz csapat 25,2 millió eurójával, forintosítva 10,8 milliárd szemben a 10,0 milliárddal). Lefelé a Kecskemét lóg ki a sorból 877 ezer eurót, 350 millió forintos működési bevételével, az összes többi NB I.-es csapat legalább 2 millió euró bevételre tett szert. Igaz, a kiskunsági csapat a 2022-es üzleti év első felét még a másodosztályban töltötte, de így is említésre méltó, hogy messze a legkevesebb pénzből szereztek ezüstérmet a magyar bajnokság 2022-2023-as szezonjában.
Ha a Kecskemét a pozitív példa, a szégyenpad egyértelműen a Fehérváré: a Vidi hazai viszonylatban hatalmas költségvetéssel futott neki a szezonnak, ennek ellenére épphogy sikerült elkerülnie a kiesést a bajnokság végén. Ráadásul úgy érték el ennyire rossz eredményt, hogy a hazai mezőnyből messze a fehérvári csapat mezében jutottak a legkevesebb játékperchez a magyar fiatalok: összesen kevesebb mint két meccnyi időt, 163 percet kaptak a hazai U21-es focisták, még a mutatóban második legrosszabb Ferencváros is összehasonlíthatatlanul több lehetőséget adott a magyar tehetségeknek (946 játékperc). Nem csoda, hogy a szezon végén úgy döntött a Mol, hogy nem finanszírozza tovább a székesfehérvári foci csapat működését.
Itthon tavalyhoz képest említésre méltó változás, hogy jelentősen csökkent a csapatok szponzori bevétele, 3,873 millió euróról 2,859 millió euróra, azaz mintegy 1,114 milliárd forintra. Ez nagyságrendileg megegyezik a hasonló színvonalú lengyel bajnokság klubjainak szponzorpénzeivel, ami csak abból a szempontból különleges, hogy a lengyel egy jóval nagyobb piac a magyarnál. A jegybevételek tekintetében is a görög-lengyel-horvát hármas környékén helyezkedik el az NB I., igaz, azt az MLSZ is kiemeli, hogy ez inkább a magas jegyáraknak, mint a nézőszámnak köszönhető, egy nézőre átlagosan 14,57 euró, mintegy 5800 forint a jegybevétel, a lengyeleknél mindössze 6,29 euró, de a horvát és görög nézők is kevesebbet fizettek átlagosan (11,98 és 13,81 euró).
A közvetítési díjakból származó bevétel az MLSZ szerint “meghatározó, de nem kiugró”, ez átlagosan klubonként 1,3 millió eurót, több mint 500 millió forintot jelent. A lengyel vagy görög, de még a román csapatok valóban több tévépénzhez jutnak, de azért érdemes hozzátenni, hogy vagy a magyarnál nagyobb piacokról (Lengyelország, Románia), vagy színvonalasabb bajnokságokról (Görögország) van szó. Mindeközben az európai porondon a magyaroknál sikeresebb cseh csapatok átlagosan mindössze 469 ezer euróhoz jutottak a közvetítési díjakból.
Amiben tavalyhoz hasonlóan idén is kiemelkedik a régiós mezőnyből a magyar bajnokság, az a támogatásból származó bevételek mértéke: az MLSZ által vizsgált mintában csak a belga és a svájci klubok jutnak több támogatáshoz, mint a magyarok. A hazai csapatok által átlagosan kapott 2,6 millió eurós támogatás (mintegy 1 milliárd forint) messze meghaladja a listán negyedik románok ilyen jellegű bevételeit (922 ezer euró), a sok mutatóban hasonlóan teljesítő horvát-görög-lengyel hármasról (598, 457 és 324 ezer) nem is beszélve.
Ami viszont újdonságot jelent, az az, hogy míg tavaly nagyrészt még állami vagy önkormányzati forrásból érkeztek a támogatások a klubokhoz, addig idénre jelentősen megnőtt a kapcsolt vállalkozásoktól, azaz a tulajdonosok többi cégétől kapott támogatások mértéke, a 2021-es 7 százalékról 51 százalékra. Ennél csak a svájci klubok tulajdonosai tesznek több pénzt a csapatokba. Ez akár üdvözölendő is lenne, és ha valaki nem követte a magyar közéletet, azt sejthetné, hogy lokálpatrióta, filantróp vállalkozók támogatják a helyi sportélete. Sajnos valószínűbbnek tűnik, hogy arról van szó, hogy a közberuházásokon meggazdagodó kormányközeli vállalkozók a focicsapatok közbeiktatásával intézik el, hogy vagyonuk elveszítse közpénz jellegét.
Szintén árnyalja a magyar futballra vetülő képet, hogy a mintában egyedül az NB I.-es csapatok produkáltak negatív átigazolási mérleget, azaz kizárólag a magyar bajnokság csapatai költöttek többet játékosokra, mint amennyi bevételhez jutottak átigazolásokból.
Tavaly ez még a magyar mellett a svájci és cseh ligáról is elmondható volt. A hazai klubok átlagos átigazolási mérlege így 529 ezer eurós, 212 millió forintos mínuszt mutat, értelemszerűen ez a legalacsonyabb érték a régióban, hiszen az összes többi bajnokság mérlege pozitív.
Az átigazolásokra költött összeg fényében nem meglepő, hogy fizetésekre is sokat költenek a magyar klubok, a bérköltségek az összes kiadás 73,6 százalékát teszik ki, a legtöbbet a mintában vizsgált bajnokságok közül. A 118 ezer eurós ráfordítás még így sem kiemelkedő, sőt, bevételarányosan (72 százalék) alig magasabb a mintaátlagnál (70 százalék), amely arra utal, hogy pénzügyileg fenntarthatóan működnek a magyar klubok.
Valószínűleg az is összefügg az átigazolásokra költött pénzzel, hogy a 12 csapatos bajnokságok közül messze a magyarban szerepelt a legtöbb külföldi játékos a 2022-23-as idényben (172), ez csapatonként több mint 14 idegenlégióst jelent. Pedig két csapat, a Paks és a Vasas kizárólag magyar játékosokból álló keretével lefelé húzza az átlagot, azaz a maradék 10 csapat átlagosan másfél kezdőcsapatot ki tudott volna állítani kizárólag külföldi játékosokból. Az sem jelent vigaszt, hogy a magyarországi légiósok játszották átlagosan a legkevesebb játékpercet, értelemszerűen 11-nél több idegenlégiós egyszerre nem tud egy csapatban a pályán lenni.
Összességben így is többségben voltak a magyar játékosok a hazai bajnokságban, sőt, még nőtt is az arányuk az előző szezonhoz képest (54-ről 58 százalékra), a góllövőlista élmezőnyében azonban már nem ilyen fényes a helyzet: a top 15-be mindössze három magyar fért be. Igaz, Varga Barnabás 26 lőtt góljával messze kiemelkedett a mezőnyből.
Jó hír, hogy jelentősen nőtt a fiatal játékosok játékperceinek száma, 23 ezerről 34 ezerre, ebből legjobban a Budapest Honvéd és a Puskás Akadémia U21-es játékosai vették ki a részüket (6592, valamint 5076 perc). Összesen 64 magyar fiatal játszott legalább 1 percet a szezonba, ugyanakkor a legtöbbet pályán lévők közül ketten, az első Kállai Kevin és a második Iyinbor Patrick ma már NB II.-es futballista, míg a harmadik és negyedik helyen lévő Hindrich Ottó és Marius Corbu a román, illetve ciprusi ligában szerepel, és utoljára mindketten a román utánpótláscsapatokban léptek pályára válogatott meccsen.
Az MLSZ jelentése arra is kitért, hogy a vizsgált országokból mennyi játékos jut el a legmagasabban rangsorolt európai bajnokságokba. Hiába változott tavalyhoz képest a módszertan (akkor még az összes, a magyarnál magasabban jegyzett ligát vizsgálta a jelentés), a magyar légiósok száma így is messze a legalacsonyabb. Ebben a mutatóban még azok az országok is simán előznek bennünket, amelyeknek a bajnoksága az UEFA-koefficiens szerint gyengébb volt a 2022-23-as szezonban: a jelentésben vizsgált 10 európai ligában 14 magyar játékos szerepelt, Románia 21, Szlovákia 23, Szlovénia pedig 25 idegenlégióst delegált ezekbe a bajnokságokba. Ennél is szembetűnőbb a különbség a szerb (58), a lengyel (62) és a horvát (76) játékosok számával.
Az előző szezonhoz képest jelentős növekedést produkáltak a csapatok a hivatalos nézőszámok tekintetében, az egész szezonra vetített átlag 27 százalékkal, 3 539 főre nőtt. Ez részben a koronavírus utáni fellendülésnek köszönhető, ami abból is látszik, hogy a horvát, cseh, román vagy görög bajnokság nézőszáma még ennél is nagyobb arányú növekedést ért el. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy az NB I. átlagnézőszáma az előző 10 szezon során egyszer sem volt olyan magas, mint 2022-23-ban. Az átlagot ezúttal is a Fradi húzza felfelé meccsenként 10 430 nézővel, de némileg kiemelkedik a Debrecen is (5 555 fő), míg lefelé a Puskás Akadémia lóg ki némileg 1 649 fős átlagnézőszámmal.
Az MLSZ idén a klubok közösségimédia-jelenlétét is vizsgálta, ebből kiderül, hogy Instagram-követők szempontjából szintén csak a Debrecen említhető egy lapon a Fradival, (146 ezer, illetve 77 ezer követő), a Facebookon viszont egyeduralkodó az FTC, a IX. kerületi csapatot többen követik, mint a bajnokság összes többi résztvevőjét együttesen.
A kiadvány külön foglalkozik az Európa-liga 2023-as budapesti döntőjének gazdasági hatásaival. Az MLSZ számításai szerint a Puskás Arénában rendezett finálé mintegy 4,3-4,9 milliárd forint bevételt jelentett Magyarország számára. Az UEFA-tól közvetlenül 696 millió forint bevétel érkezett, a meccsre érkező mintegy 58 ezer szurkoló (igaz, ebből 16,7 ezer magyar) pedig 3,6-4,2 milliárd forint bevételt generált. A szurkolók költései után hozzávetőlegesen 1,2-1,4 milliárd forint folyt be adóként közvetlenül a központi költségvetésbe.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
