Azt sejteni lehetett, hogy gyenge negyedéves számokat fog kiadni a Központi Statisztikai Hivatal szerda reggel a magyar gazdaság idén július és szeptember közti teljesítményéről, de ami történt, az minden elképzelhető várakozást alulmúlt. Volt néhány elemző, aki úgy gondolta, hogy talán nullához közelítő szám fog érkezni – a Portfolio elemzői konszenzusa például 0 és 0,8 százalék közötti előrejelzéseket sorolt –, ehhez képest nemhogy növekedés nem lett, akkora mínuszba kerültünk, amilyet 2022 vége óta nem láttunk:

az idei harmadik negyedévben a nyers adat szerint 0,8, szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 0,7 százalékkal visszaesett a GDP a tavaly ilyenkorihoz képest.

Az április-június közötti időszakhoz viszonyítva pedig 0,7 százalékkal csökkent a gazdaságunk teljesítménye, ilyen visszaesésre szintén senki nem számított. Ez pedig azt is jelenti, hogy másfél év után visszasüllyedtünk a technikai recesszióba.

Technikai recessziónak azt nevezik, amikor két egymást követő negyedévben is csökken a gazdaság teljesítménye az előző három hónaphoz képest (míg a recesszió az, amikor kisebb a GDP, mint egy évvel korábban volt). Ilyen az óta, hogy 1995-ben a mostani módszertannal kezdtek el számolni, hatszor történt meg: 1996 áprilisától szeptemberéig, 2007 első felében, 2008 júliusától 2009 márciusáig, 2012 első felében, 2020 első félévében, majd 2022 júliusától 2023 márciusáig.

Miután az előző negyedév GDP-adata a legrosszabb várakozásokat igazolta, többen abban reménykedtek, hogy majd most a július-szeptember közti időszak jobb lesz. Ezeket a várakozásokat igyekezett féken tartani Nagy Márton, a nemzetgazdasági miniszter október közepén a Budapest Economic Forum elnevezésű konferencián már arról beszélt, hogy a harmadik negyedéves GDP-adat „nem lesz olyan jó, mint ahogyan a piac várja”, a nullához lehet közel.

A kormány eredetileg 4 százalékos növekedést tervezett az évre, ez már akkor is irreális cél volt, amikor először bemondták, azóta pedig a teljesen lehetetlen kategóriába tartozik. Úgyhogy az ígéret előbb 2,5 százalékra változott, onnan 2-re, később 1,8-ra, majd Nagy Márton nemrég már arról beszélt, hogy 1,5 százalékos növekedés jöhet össze. Egyelőre ott tartunk, hogy az első három negyedévben 0,7 százalékkal jobb a gazdasági teljesítmény, mint 2023 január-szeptemberében volt, úgyhogy innen már nagyon nagy javulásra volna szükség ahhoz, hogy bejöjjön bármi is a tervből.

Azt, hogy a szám miként áll össze, hagyományosan később teszi közzé a KSH. De a már kiadott számokból így is lehet látni a legfőbb folyamatokat.

Amiben igazából bízni lehetett, az a szolgáltatószektor. Ennek a hozzáadott értéke már az előző negyedévben is elfogadhatóan nőtt, főleg azért, mert a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás jól teljesített, azóta pedig egy kimondottan erős negyedéve volt a turizmusnak. Júliusban 2, augusztusban 3,6, szeptemberben pedig 1,1 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek a szálláshelyeken, mint egy éve, úgyhogy volt miben reménykedni.

Sőt, ebben a negyedévben már a korábban harmatgyenge kiskereskedelem is belelendült – már persze úgy, hogy továbbra is nagyon alacsony a forgalom, csak épp a szörnyűséges számokat hozó 2023-asnál magasabb. Júliusban 2,5, augusztusban már 4,1 százalékos volt a növekedés, szeptemberi szám még nincs. Úgyhogy amikor a kormány abban reménykedik, hogy majd az emberek egyre több vásárlással elkezdik felpörgetni a gazdaságot, annak itt lehetne keresni a jelét. A KSH egyelőre annyit közölt, hogy a szolgáltatások valóban jobban teljesítettek, mint a többi szektor.

Van is mit ellensúlyoznia a szolgáltató szektornak, mert az iparunk éve tragikus. A mélyrepülés most is folytatódott, júliusban 6,4, augusztusban 4,1 százalékkal volt gyengébb a termelés a tavalyinál a munkanaphatástól megtisztított számok szerint. Idén eddig egyetlen hónap volt (a február), amikor jobban teljesített az ipar, mint 2023 azonos időszakában.

És ha ez nem lett volna elég, beütött az aszály is. Júliusban 22,2, augusztusban 25 milliméter csapadék hullott, egy átlagos évben 71,9, illetve 59,5 szokott lenni ez a szám. Majd még a szeptember első másfél hetét is hőségriasztásban töltöttük el, és csak utána érkezett az óriási eső, amiben reménykedni lehetett, hogy ahol épp nem árvizet okoz, ott megmenti az őszi vetést. A Magyar Nemzeti Bank az Inflációs jelentésében úgy számolt, hogy a forróság és az aszály még a legjobb forgatókönyv esetén is 0,4 százalékponttal visszavetette a GDP-növekedésünket – nem a harmadik negyedévit, hanem az egész évest –, a legrosszabb esetben pedig 0,9 százalékponttal csökkenthette azt.

A kormány szép lassan elengedte a 2024-es nagy növekedési ígéreteit – a recessziós 2023-hoz képest minimális pluszban leszünk, de egy 1-1,5 százalék környéki éves növekedés sem lenne nagy dobás – és új ígéretet fogalmazott meg: 2025-ben majd 3-6 százalék között nőhet a GDP. Ennek a sávnak az alsó része nem teljesen irreális, főleg azért, mert jövőre majd a nem túl fényes 2024-eshez viszonyítjuk a számokat. Úgyhogy igazából most ágyazunk meg a jövő évi szép GDP-számoknak: annyira alacsony az idei adat, hogy ahhoz képest jónak fog majd tűnni szinte bármi. Persze egy kis matekozással azt is megkapjuk, hogy az új kormányzati szlogen valójában csak azt jelenti, hogy elhalasztották azt a növekedési ígéretet egy évvel, amelyet idén elbuktak.

A Magyar Nemzeti Bank 1 és 1,8 százalék közötti növekedéssel számol, 2025-re pedig 2,7-3,7 százalék köztivel. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1,5 százalékos növekedést valószínűsít erre az évre, aztán a következőre 2,9 százalékosat. Akárhogy is, az általunk megkérdezett szakértők szerint minimális mozgástere lesz a kormánynak arra, ha jövőre már a választási készülődés részeként osztogatni akar, kisebb hangulatjavító intézkedések férhetnek bele.