Paolo Gentiloni volt EU-biztos: A kereskedelmi feszültség garantált, a kereskedelmi háború nem
Olcsó orosz energia, korlátlan hozzáférés a kínai piachoz, amerikai biztonsági garancia – Paolo Gentiloni, az előző Európai Bizottság gazdasági biztosa, Olaszország korábbi miniszterelnöke szerint ez a három pillér fűtötte az elmúlt évek optimizmusát Európa jövőjével kapcsolatban, mára azonban kiderült, hogy ezek illúziók voltak.
Az eurooptimizmus időszakának a végére értünk – erről beszélt Paolo Gentiloni, a leköszönő uniós kabinet gazdasági biztosa, Olaszország korábbi miniszterelnöke a Warwick Economics Summit (WES) közgazdasági konferencián. Gentiloni szerint Donald Trump “Amerika aranykorát” akarja elhozni, a kérdés az, hogy ez ránk, európaiakra milyen hatással van – vélekedett a biztos, aki szerint messzemenő következtetéseket még korai levonni, de alábecsülnünk sem érdemes az új helyzetet.
Az 1990-es években volt a csúcsán az eurooptimizmus a tapasztalt politikus szerint, a béke és a remény időszaka azonban mára kiderült, hogy illúzió volt. Ez az illúzió azon alapult, hogy a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erősödésével Oroszország és Kína idővel rendeltetésszerűen demokráciává kell, hogy váljon. A nyugati országok ezzel a hittel fordultak rá az új évezredre, erre utalt az is, hogy a ma már ismét G7-ként ismert közösség egy ideig (2014-ig, a Krím-félsziget orosz megszállásáig) Oroszország részvételével G8-ként működött.
Gentiloni úgy látja, hogy ez az optimizmus három pilléren alapult:
- egyrészt azon, Európa mindig számíthat az Oroszországból származó olcsó energiára, elsősorban gáz formájában
- másrészt azon, hogy a kínai piac korlátlan növekedési lehetőséget biztosít az európai export számára anélkül, hogy veszélyeztetné az ellátási láncok biztonságát,
- harmadrészt pedig azon, hogy az Egyesült Államok biztosítja Európa biztonságát, lehetőséget adva ezzel az európai államoknak, hogy a hadiipar helyett szociális céljaikba fektessenek.
A volt gazdasági biztos szerint ma már nem támaszkodhatunk erre a három alapvetésre, ugyanakkor ezek nem hirtelen omlottak össze, hanem egy hosszabb folyamat részeként. Már Barack Obama amerikai elnök is felvetette, hogy az európai államoknak 2-ről 3 százalékra kellene növelniük a GDP-arányos katonai kiadásaikat – idézte fel.
Az illúzió Gentiloni szerint Oroszország ukrajnai inváziójával omlott végleg össze, Trump visszatérése a hatalomba pedig már az új korszak szimbóluma. Az elmúlt hetekben az látszott, hogy a Trump-kabinet első döntései nem a geopolitika körül összpontosultak, beiktatási beszédében is mindössze egyetlen megjegyzéssel reflektált a nemzetközi helyzetre, amikor a Gázából kiszabaduló izraeli túszokról beszélt, Európát vagy Kínát meg sem említette.
Pedig az, hogy a Trump-adminisztráció hogyan áll hozzá Ukrajna kérdéséhez, kulcsfontosságú lesz Európa jövőjének szempontjából – mondta Gentiloni, aki szerint az európai közösség azért küzd, hogy véget érjen a háború. “Bízom benne, hogy ez még az idei évben megtörténhet” – tette hozzá derűlátóan.
Ugyanakkor egy olyan lezárása a háborúnak, amelyet Putyin győzelemként tudna kommunikálni, borzasztó lenne Európa számára”
– vélekedett a biztos. Gentiloni a Krím-félsziget megszállása idején olasz külügyminiszter volt. “Az akkori reakciónk, azt kell hogy mondjam, meglehetősen gyenge volt, néhány személyek elleni szankció, Oroszország számára valódi következmények nélkül” – idézte fel a 11 évvel ezelőtti eseményeket.
Az elmúlt években sokat elmélkedtem azon, hogy ha a Krím megszállására erőteljesebben reagáltunk volna, elkerülhettük-e volna a 8 évvel későbbi teljes körű inváziót”
– vallotta be. Szerinte a háború rossz lezárása nem vet véget az instabilitásnak és az európai országok fenyegetettségének, ehelyett a bizonytalanság korszakát hozhatja el a NATO európai tagállamainak. “Békére van szükségünk, de ezt úgy kell elérnünk, hogy Putyin ne adhassa el győzelemként” – tette hozzá.
A másik nagy kérdőjel az új amerikai vezetés külpolitikájával kapcsolatban a Kínához való hozzáállás. Az ázsiai óriással szembeni határozott fellépést Gentiloni szerint az amerikai politikai paletta mindkét térfeléről támogatják. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy Trumpot jobban foglalkoztatja az, hogy mi történik az amerikai érdekszférában, mint azon kívül: míg a Panama-csatornának jelentős figyelmet tulajdonított, addig Tajvan kérdése szinte teljesen lekerült a napirendről.
Európának a következő hónapokban ki kell tapasztalnia, mi lesz az USA hozzáállása az olyan, érzékeny geopolitikai kérdésekben, mint például a Közel-Kelet, de Gentiloni úgy látja, hogy két dolog már tisztán látszik Trump külpolitikai elképzeléseiből. Az egyik ilyen az Egyesült Államok kihátrálása a meglévő multilaterális intézményekből és egyezményekből, mint amilyen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vagy a Párizsi Megállapodás, de a volt biztos szerint garantált, hogy Trump szkeptikusan lép fel a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO), sőt, az ENSZ teljes berendezkedésével kapcsolatban.
Az amerikai szemléletváltás fenyegeti a globális minimumadót is, amelynek EU-s elfogadásáért saját elmondása szerint Gentiloni is sokat dolgozott. Ez a fordulat ugyanakkor nemcsak veszélyt jelent a volt olasz miniszterelnök szerint, hanem lehetőséget is, hogy a EU-nak nagyobb szerep jusson a kétségtelenül megújulásra szoruló nemzetközi intézmények megreformálásakor. Gentiloni szerint nagyobb európai szerepvállalásra van szükség a globális délen is.
A másik, amit biztosra vehetünk, azaz, hogy csökken az USA elkötelezettsége az európai biztonság garantálása és a NATO iránt. Gentiloni úgy végi, hogy ez a változás már az elmúlt tíz évben is lógott a levegőben, Trump visszatérésével pedig egyértelművé vált, hogy ezt az utat követi az amerikai külpolitika. Kérdés, hogy készen állnak-e az európaiak egy közös védelmi rendszer létrehozására, a volt biztos szerint ez ugyanakkor rövid időn belül el fog dőlni.
Az is fontos tapasztalat, hogy noha az amerikai gazdaság irigység tárgya volt világszerte a választásokat megelőzően, a választók mégis máshogy értékelték a helyzetet. Az elmúlt években megszokott növekedés és az elviselhető infláció ugyanakkor nem lesz garantált a jövőben. Ennek az egyik oka éppen a Trump által belengetett vámok lehetnek, amelyekről még szintén nem tudunk részleteket, de az amerikai elnök a szándékait már egyértelművé tette, különösképpen Kínával, Mexikóval és Kanadával szemben, mégha utóbbi kettővel szemben egyelőre elhalasztotta a bevezetést.
Gentiloni felidézte, hogy miniszterelnöksége idején, 2017-ben éppen Olaszország adott otthont az első G7-csúcsnak, amelyen már Trump képviselte az Egyesült Államokat. Az akkori olasz kormányfő szerint az elnök viselkedése a találkozón alapvetően tranzakcionális volt, elsősorban Németországgal szemben. Ez a hozzáállása okozott ugyan feszültségeket a felek között, de a végeredmény nem kereskedelmi háború lett, hanem az, hogy találkoztak az európai és amerikai álláspontok. Gentiloni szerint hasonló mintát követtek a transzatlanti kapcsolatok a Biden-adminisztráció alatt is.
Arra ugyanakkor a korábbi gazdasági biztos nem lát garanciát, hogy a jövőben is ilyen keretek között folytatódik az Európai Unió és az Egyesült Államok viszonya, de a kereskedelmi háborút szerinte el lehet kerülni. Az ugyanis a dollár erősödését vonna maga után, de ezzel gyengítené az amerikai exportot, ráadásul inflációs következményei is lennének – ez utóbbi azért lenne különösen kellemetlen Trump számára, mert ez volt a Joe Bidennel szembeni kritikáinak egyik kulcspontja.
Az elmúlt években jellemző volt, hogy az országok kereskedelmi kapcsolatait az ideológiai szempontok is befolyásolták, ez azonban megváltozhat, ha feszültségek alakulnak ki az Atlanti-óceán két partja között, ez ugyanis megnehezítheti például a közös álláspont kialakítását Kínával szemben, pedig Gentiloni szerint ez indokolt lenne.
A kereskedelmi feszültségek garantáltak, a kereskedelmi háború viszont nem”
– foglalta össze várakozásait a második Trump-ciklussal kapcsolatban az egykori olasz miniszterelnök. Szerinte az USA gazdasági kapcsolatainak két további aspektusára mindenképp érdemes szorosan odafigyelni, ebből az egyik a monetáris politika. Az Európai Központi Bank (EKB) és az amerikai Federal Reserve (Fed) ebből a szempontból eddig hasonló utat járt be, ami segítette a piacok stabilizálását és az infláció letörését. A jövőben ez viszont megváltozhat Gentiloni szerint, az infláció és az eltérő gazdasági növekedés miatt a kamatszintek is távolodhatnak egymástól. A volt biztos által (még a kamatdöntéseket megelőzően) elmondottakkal összhangban az EKB január végén csökkentette is az euró alapkamatát, míg a dolláré változatlan maradt.
A transzatlanti gazdasági kapcsolatok szempontjából az is meghatározó lesz, hogy hogyan képzeli el az EU, illetve az USA vezetése a gazdasági növekedés támogatását. Az Európai Bizottság a Next Generation EU névre keresztelt gazdasági csomaggal próbálta meg elérni ezt a célt az előző ciklusban, a Biden-kormányzat pedig az infláció letörésére vezetett be gazdasági programot. Ezek a következő években véget érnek, a versenyképesség támogatása ugyanakkor szükséges marad, ahogyan arra a Draghi-jelentés is rámutatott – magyarázta.
Gentiloni beszélt arról is, hogy milyen kihívással nézhetnek szembe az európai demokráciák a közeljövőben: a biztos szerint a demokráciák és az autoriter rendszerek harcának korábban nem tapasztalt korszakában élünk. “A demokráciák erősebbnek bizonyultak, mint azt pár évvel ezelőtt gondoltuk volna, de a tét a demokrácia minősége” – tette hozzá. A fenyegetések egy része belülről érkezik, például a minden korábbinál nagyobb vagyoni egyenlőtlenségek formájában. A szupergazdagok rendelkeznek a legnagyobb adatvagyonnal is, és egyre szorosabbra fűzik viszonyukat a politikai hatalmasokkal is – nemcsak Kínában, hanem az Egyesült Államokban is, ami Trump beiktatása alatt különösen szembetűnő volt.
A január 20-i ceremónia kapcsán Gentiloni kiemelte Joe Biden búcsúbeszédét is, aki éppen erre a vagyonkoncentrációra próbálta meg felhívni az amerikai polgárok figyelmét. Biden akkor többek között arról beszélt, hogy a techszektor befolyása hasonló fenyegetést jelenthet az amerikai demokráciára, mint a hadiiparé mintegy hat évtizeddel korábban – 1961-ben ezzel kapcsolatban szintén egy leköszönő elnök, Dwight Eisenhower szólalt fel búcsúbeszédében emlékezetes módon.
Paolo Gentiloni szerint ugyanakkor a második Trump-elnökség nemcsak ébresztő Európa számára, hanem lehetőség is. Például arra, hogy negyedévszázadnyi döntésképtelenség után végre előrelépés történjen a közös biztonságpolitika kérdésében. Az EU-nak és az Egyesült Királyságnak a volt biztos szerint nemcsak többet kellene költenie saját maga megvédésére, de mindezt koordináltan, közösen kellene megtennie.
Lehetőséget jelenthet az európai versenyképesség javítására és a közös tőkepiac létrehozására – igaz, utóbbihoz minden bizonnyal szükség lesz a tagállami kormányok együttműködésére, amely még nem minden esetben adott, ezt jelzi például Németország hozzáállása a Commerzbanknak az olasz UniCredit általi felvásárlásához. Az EU-nak a jövőben is fontos feladata marad a szabályozás Gentiloni szerint, ugyanakkor kiemelte, hogy az innovációnak elsőbbséget kell élveznie.
Az európai integráció jövőjével kapcsolatban elmondta, hogy az EU se nem szövetségi állam, se nem nemzetközi intézmény, a következő 10-20 évben javulnia kell az együttműködésnek. Szerinte az EU-t nem a német érdekek dominálták, de az elmondható, hogy Németország, és a nyugati országok elkötelezettebbek voltak az általa korábban ismertetett három pillér – az orosz energia, a kínai export és az amerikai biztonsági garanciák – iránt, a németek gazdasági problémái pedig részben éppen ebből eredeztethető.
Arra a kérdésre, hogy a közös európai védelmi politikai kialakítása során hogyan lehet elkerülni, hogy hasonló hadiipari komplexum alakuljon ki és befolyásolja a döntéshozást, mint amiről a Biden által idézett Eisenhower is beszélt, Gentiloni azzal reagált, hogy “Európában nem egy forgóajtó van, hanem huszonhét” – utalva a tagállamok számára és a hadiipar befolyásának kiépítését lehetségessé tevő jelenségre, a magánszektor és a politika közötti átjárásra.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
