Rogán beismerése: A szegénység velünk maradt
Miben rejlik az unortodoxia lényege, avagy mennyire kreatív Matolcsy György, vagy csak kényszerpályán mozgott és folyton dilemmázott a kormány? Ki a keményebb tárgyalófél: az EU, melynek végül csendben engedett a kabinet, vagy a százmilliós kormányhirdetésekben támadott IMF? Milyen célt szolgál a segélyezés durva visszafogása, van-e szegénységpolitikája a Fidesznek? Ki erősebb még Orbánnál is? Interjú a kormánypárt két évéről a frakcióvezetővel, aki a hvg.hu-nak azt is elmondta, még idén ráveszik a bankokat, engedjenek a nyakig eladósodott önkormányzatoknak.
hvg.hu: A tavalyi vagyonnyilatkozata szerint 6,3 millió forintja van a takarékban. Feltenné ezt az összeget arra, hogy még idén lesz megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal, ugyanis még mindig nem kapott újabb időpontot a magyar fél?
Rogán Antal: Az ember nem teszi fel a vagyonát egyetlen fogadásra (nevet), de a felét már fel merném tenni arra, hogy az év végére megállapodunk az IMF-fel. (Az interjú kedden délután, Matolcsy György legújabb bejelentése előtt készült, de megkértük, hogy reagáljon az újabb kiigazításra is, így hozzáfűzte: "Bár a bankadó jövő évi csökkentésének elmaradása nem könnyíti meg a tárgyalásokat".)
hvg.hu: Köszönjük, máris megvan a szalagcímünk: „Rogán milliókat tenne az IMF-re”.
R. A.: Könnyen viccelődöm, hiszen a megtakarításom jelentős része – ahogy ez az új vagyonnyilatkozatból ki is derül majd – már nincs meg, elment a devizahitelem végtörlesztésére még idén év elején. Az állampapírok egy része megmaradt, az viszont le van kötve egy időre.
hvg.hu: Meglepve hallgattuk a Kossuth Rádió péntek reggeli műsorában a miniszterelnököt, aki azt mondta, a 400 milliárdos csomag felére sem lenne szükség, csakhogy az EU kikényszerítette a kormányból ezeket az intézkedéseket. Ennyire sikertelen a „szabadságharc”?
R. A.: Magyarország tagja az Európai Uniónak, melynek szabályait bizonyos határok között el kell fogadnunk. Amikor az IMF-fel és az EU-val tárgyalunk, azt tapasztaljuk, hogy a Valutaalap delegációja nagyobb hiányt is el tudna fogadni, a brüsszeli Bizottság viszont sokkal rigorózusabb, így a tárgyalóasztalnál az EB-re való mutogatás megy. Ugyanakkor Magyarországnak jeleznie kell a tárgyalásokon, hogy nem fogadja el a kettős mércét: 3 százalék alatti hiányt ma kevés tagállam képes tartósan vállalni. Mi vállaljuk a 3 százalék alatti hiányt, de nem a 2,2-t, hanem a 2,7-et, amit le is tettünk az asztalra. Ha el tudnánk jutni a 3 százalékhoz, akkor pont kijönne az a 200 milliárd, amiről a miniszterelnök úr a rádiós interjúban beszélt.
"Többet költ borravalóra" |
Mivel interjúnk a nemzetgazdasági miniszter szerda reggeli bejelentése előtt készült, utólag megkértük Rogán Antalt, hogy írásban feltett kérdéseinkre válaszolva reagáljon Matolcsy György újabb bejelentésére.
hvg.hu: Mi változott két hét alatt, hogy tovább kellett bővíteni a Matolcsy-csomagot? |
hvg.hu: A szervezet tokiói közgyűlésén Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója arról beszélt, hogy nem általános receptet kell számon kérni, a megszorító gazdaságpolitika sokszor hatástalan, országspecifikus megoldásokra van szükség. Ehhez képest az újabb csomag a segélyplafonnal és a pedagógus-életpályamodell elhalasztásával újabb megszorításokat tartalmaz.
R. A.: Vitatom, hogy a kormány által elfogadott csomag a klasszikus értelemben megszorítás lenne. Akkor lehetne erről beszélni, ha nagyon jelentős jövedelmeket vonnánk el széles társadalmi rétegektől. A segélyplafon a részünkről egy elvi vállalás: segélyből ne lehessen nagyobb jövedelemre szert tenni, mint munkából. Ezért a plafon összegét a munkából szerezhető jövedelem alatt, vagy legalábbis a legkisebb mértékén kell meghúzni. Ugyanakkor abban egyetértés van a Fideszben, hogy ebből egy sor dolgot ki kell hagyni: nem tartozhat bele a gyerekek után járó támogatás vagy a rokkantsággal, munkaképtelenségből járó juttatás. Hogy ez egy elvi kérdés, abból is látható, hogy a segélyplafon bevezetéséből 5-8 milliárd megtakarítás lesz, ami költségvetési értelemben elenyésző. A pedagógusoknál sem beszélnék megszorításokról, mert nem arról van szó, hogy jövedelmet vonunk el tőlük. A béremelés, amit ez a kormány tervezett be, néhány hónappal későbbre tolódik. 2009-ben viszont vettek el tőlük jövedelmet: egy egész havit. Az megszorítás volt.
hvg.hu: Nem túl lelkesítő ez az intézkedés azoknak a pedagógusoknak, akinek a korábbi kormányzat befagyasztotta az bérét – ami a növekvő infláció miatt fokozatosan csökken –, ez a kabinet pedig emelte az óraszámukat.
R. A.: Iskolafenntartóként azt látom, hogy az igazgatók komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy pluszmunkákon, túlórákon keresztül szinten tartsák a pedagógusok jövedelmét. Tehát a reáljövedelem-csökkenés kisebb annál, mint ami a statisztikákból látszólag kitűnik. Ez onnan is látszik, hogy az elköltött bértömeg nagysága nem csökkent, hanem minden évben növekedett. Ez árnyalja a képet, de nem változtat azon, hogy én is, és a Fideszben mindenki úgy gondolja, megérdemelnék a betervezett béremelést, ráadásul ahhoz a típusú munkához, amit az új közoktatási törvény elvár, jogosan nagyobb bérnek kell kapcsolódnia. De ezt csak akkor lehet megtenni, ha az ország gazdasági teljesítőképessége megengedi. Erre pont a 2002-es 100 napos program okít minket: annak idején annak nagyon súlyos költségvetési és az ország eladósodásához vezető következményei voltak. Ha jövőre a gazdaság pozitív növekedést mutat, akkor meg is lehet majd valósítani a béremelést.
hvg.hu: A statisztikai létminimum 84 ezer forint körül van, ehhez képest a nettó közmunkabér – ahol a segélyezés plafonja is várható – 47 ezer forint. A kormány az elmúlt két évben fokozatosan csökkentette a segélyek nagyságát és számát, miért van szükség további megszorításra, ha egyszer a tervezett plafon költségvetési vonatkozása 2013-ra már elenyésző?
R. A.: Én egy kistelepülésről származom, ahol sokkal szembetűnőbbek ezek a különbségek, mint egy nagyvárosban. Az egyik családban a férfi minimálbérért dolgozik, miközben a szomszéd családban – lehet, hogy önhibáján kívül – senkinek nincs munkája, viszont segélyből ugyanazt a jövedelmi szintet elérik, amit a szomszéd munkából. Ez olyan igazságtalanság, ami szerintünk feszíti a társadalmi kereteket, nem vállalható. Elismerem, a 47 ezer forint valóban kevés pénz, de a korábbi jövedelempótló támogatásnak mégiscsak a kétszerese. Igaz, ha a jövedelempótlóra rárakodtak különféle segélyek, akkor ugyanott tartott, mint a munkából megkereshető jövedelem, és így nem ösztönözte a munkát. El kell érni azt, hogy minél többen érezzék: van értelme a munkakeresésnek, mert egy munkahely nemcsak társadalmi státuszban, hanem jövedelemben is többet jelent.
hvg.hu: Említette, hogy az IMF megengedőbb, az Európai Bizottság a szigorúbb. Akkor miért a Valutaalapnak üzenget fizetett hirdetéseken keresztül a napilapokban a kormány? Egyáltalán miért üzenget bárkinek is, ha egyszer egy 400 milliárdos csomaggal vállalta a hiány leszorítását.
R. A.: Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik az IMF hagyományos megoldásait megkérdőjelezik, sőt mint említették, már Lagarde asszonynak is vannak fenntartásai. A spanyol miniszterelnök néhány hete azzal ment be a köztévébe, hogy Madrid hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni az IMF-fel, de a bérek és a nyugdíjak csökkentéséről szó sem lehet. Érdemes azt is mérlegelni, hogy ezek a hagyományos módszerek működnek-e az európai adósságválság, világméretű recesszió közepette? Portugália két éve van bent egy ilyen programban és csak részleges eredményeket tudott elérni. Nem tudták stabilizálni például az ország külső forrásbevonási képességét, nem tudtak érdemi hozamesést elérni. Ezek intő jelek, a hagyományos megoldások meggyőződésem szerint mélyíthetik a recessziót. Visszatérve Magyarország tárgyalásaira: azzal párhuzamosan, hogy az Európai Bizottságnak volt egy deficitelvárása, az IMF is egy nagyon jelentős kiigazítás-igényt fogalmazott meg. A tárgyalóasztalnál én egy 450-500 milliárdos összeget hallottam. Ugyanakkor a javaslatok abba az irányba mentek, mint amikről a sajtóban is szó esett: vizsgáljuk felül a nyugdíjrendszert, az állam bérkifizetési gyakorlatánál felemlegették, hogy mi többet költünk GDP-arányosan a közszolgálatban a bérekre, mint Szlovákia, Lengyelország és Csehország. Ezek után nyilvánvalóan felmerült bennünk, hogy már megint azokról a hagyományos megoldásokról van szó, melyekkel korábban is előjött az IMF. Erre mondtuk azt: bár a mértékével vitatkozunk – szeretnénk nagyobb mértékű hiányt –, elfogadjuk, hogy kiigazításra van szükség, de le akarunk tenni az asztalra egy alternatívát. És ha már a kormányzati hirdetésekről beszélünk: a kabinet semmi mást nem akar, mint éreztetni, hogy képes volt egy jobb alternatívát kidolgozni.
hvg.hu: Úgy tudjuk, az IMF nem elégedett a Matolcsy György által kidolgozott csomaggal, pontosításokat kértek október elején. Minden eleme megalapozott a kiigazító programnak? Mi lesz, ha az Európai Bíróság elmeszeli a telekomadót?
R. A.: Tény, hogy vannak kockázatok. Egyébként most a telekomadó korábbi, válságadó formájában kivetett formájáról beszélünk, mert a mostani verzióban szerintem már nincs ilyen kockázat. Ettől függetlenül én úgy látom, hogy azt a lépést a kormánynak 2010-ben vállalnia kellett. A dilemma a következő volt: mindenki a nemzetközi környezetben – az Európai Bizottságtól az IMF-ig – azt várta tőlünk, hogy ugyanoda csökkentsük az újraelosztás mértékét, ahova Csehország vagy Szlovákia tart. Csakhogy közben a magyar államadósság kétszer akkora volt, mint az övéké. A magyar állam a GDP 4-4,2 százalékának megfelelő összeget költ az adósságkezelésre, a csehek 1,5 százalékot. Ha vállaltuk volna, hogy az újraelosztás szintjét ugyanoda visszük le, akkor a GDP 2,5 százalékának megfelelő összeggel kevesebbet költhettünk volna az állam alapvető funkcióira, oktatásra, egészségügyre. Mi csak azt tudtuk felelősséggel vállalni, hogy mindenhol közelítjük a térségbeli versenytársak szintjéhez azt az összeget, amit ezekre az alrendszerekre költünk, de nem megyünk az alá, és az adósság visszafizetéséhez szükséges különbözetet más forrásból teremtjük elő. Vagy a jövedelemadókat emeljük meg, vagy más szektorokat adóztatunk meg – a helyes és egyben az egyetlen megoldás az utóbbi volt.
hvg.hu: Viszont ezeket a nem hagyományos módszereket nem igazán díjazták a piacok. Lehet szeretni vagy utálni az ország külső hitelezőit, de tőlük függnek a hozamok, az ország adósság-besorolása, minősítése, a forint árfolyama. Kiszámolták már, mennyit veszített az ország az unortodox megoldásokon?
R. A.: A mértékadó közgazdászok szerint a maximális kockázati felárkülönbség körülbelül 100 milliárd forint egy évben. Nézzük meg, hogy bankadóból, válságadókból mennyit szedett be a kormány, tegyük hozzá, hogy a magánnyugdíjpénztárakból az állami kasszába visszairányított éves kifizetések mekkorák, akkor azt láthatjuk, hogy testvérek között is egy 600 milliárdos összegről beszélünk. Ezt a kockázati felárral nem lehetett volna összehozni.
hvg.hu: Hol lát kockázatokat a 2013-as költségvetésben?
R. A.: Tervezési kockázatok tömkelegével van tele. Van növekedési kockázat, és bármikor beüthetnek olyan kockázatok, amikre most még csak nem is gondolunk. Lehetnek problémák a bankrendszerben, eredhetnek gondok a nemzetközi kötelezettségvállalásokból. Nemcsak a telekomadóról van szó, itt van még az előző kormány idejéből a NIF-áfa ügy is. (A Európai Törvényszék szeptemberi ítélete szerint a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő egyes uniós beruházásoknál szabálytalanul számolta el az áfát. Ezzel közel 250 milliárd forintnyi támogatás felhasználása került veszélybe. Bár a tévesen elszámolt támogatásokat másra is fel lehet használni, de még nem tudni, hogy a teljes összeg felhasználható lesz-e, vagy csak egy töredéke – a szerk.) Az egész tervezés jelenleg olyan, mint a mai időjárás: az előrejelzések szép napos időt ígértek mára, ehhez képest órák óta esik az eső, nincs kedvem kimenni. 2011-ben és 2012-ben is hihetetlen mennyiségű kockázattal szembesültünk. Ehhez képest minden évben – ha kellett, év közbeni korrekciókkal – tartottuk a költségvetés hiányát. Most már kétéves tapasztalatunk van abban, hogyan lehet ezeket a kockázatokat kiküszöbölni.
hvg.hu: Mennyi ennek a politikai kockázata a Fideszre nézve egy évvel a választási kampány előtt?
R. A.: Nagyon erőteljes válságkezelést hajtottunk végre, a társadalmi feszültségek mégis kisebbek, mint a dél-európai országokban. Nálunk nincsenek olyan sztrájkok, mint Görögországban, Spanyolországban vagy Portugáliában. Politikai tüntetések vannak, de ezek a demokrácia velejárói, nem a válságkezelésé. Ugyanakkor számomra nagyon megnyugtató, hogy a válságkezelési erőfeszítések ellenére a Fidesz a legnépszerűbb politikai erő maradt.
hvg.hu: A népszerűségük durván csökkent, az előnyük inkább az ellenzék gyengeségének és széttagoltságának köszönhető.
R. A.: Attól függ, hogy honnan nézzük. Számunkra az a lényeg, hogy meg tudtuk őrizni a relatív előnyünket.
hvg.hu: Azért a válságkezelés társadalmi következményei meghökkentőek. Most jött ki a KSH-jelentés arról, hogy hányan élnek létminimum alatt, hányan gyerek él hátrányosabb körülmények között. Jelentős mértékben nőtt a szegénység.
R. A.: Én inkább azt mondanám, hogy a szegénység velünk maradt. Nem igaz, hogy ez nem volt a 2002 és 2010 közötti időszakban, pedig a 2008-ig tartó időszak a forrásbőség időszaka volt. Egyetlen dolgot megtanulhattunk és meg is tanultunk az elmúlt 8, de inkább az elmúlt 30 év alatt: a szegénységet eladósodással nem szabad kezelni, mert az duplán üt vissza. A kormány most egy dolgot tehet: ahol valóban szegénység van, ott megpróbál segíteni, de azt nem tudjuk megengedni magunknak, hogy azoknak is szociális támogatásokat fizessünk nagy mennyiségben, akik egyébként munkaképesek és munkából is szert tudnak tenni jövedelemre. Ezzel a dilemmával kellett szembenéznünk akkor is, amikor hozzányúltunk a korkedvezményes nyugdíjakhoz. Nem voltam könnyű helyzetben, amikor a Balatonban állva beszélgettem tűzoltókkal és rendőrökkel, miért jó, hogy elvesszük tőlük a korkedvezményes nyugdíjat. Ugyanígy nem volt könnyű felülvizsgálni a rokkantsági nyugdíjak rendszerét. De meg kellett tenni, mert az államnak jelenleg csak arra van pénze, hogy a valóban rászorultakon segítsen.
hvg.hu: Akiknek nem tud segélyt adni, azoknak munkát kellene biztosítson, ám ez elég nehéz akkor, amikor a beruházási ráta évtizedes mélyponton van, a nyílt munkaerőpiacon nem sok új munkahely jön létre.
R. A.: A közfoglalkoztatás fontos eszköz, de nem mondtunk le arról, hogy a nem állami körbe tartozó gazdaságban is elősegítsük új munkahelyek létrejöttét. Példátlan mértékű adókedvezményeket adunk jövőre a kis- és középvállalkozásoknak, illetve azokban a kategóriákban, ahol a legrosszabbak a foglalkoztatási mutatóink. Így a képesítés nélküli fizikai dolgozóknál, vagy éppenséggel a fiatalok vagy a szülésről visszatérő nőknél. Higgyék el, minden létező költségvetési forrást megmozgatunk ennek érdekében. Tény, hogy az elmúlt években valóban visszaesett a beruházási ráta, de főleg a fogyasztási és szolgáltatói szektorban nagy a visszaesés. A termelői szektorban van egy természetes csere, leépülés, de ott a következő másfél évben nőhet a beruházási aktivitás. És a kormánynak épp ez volt a célja, mert láttuk, hogy ott a munkahelymegtartó képesség jóval erősebb, válságállóbb. A szolgáltatási szektor nagyon gyorsan leépít, ha baj van, márpedig az van, mert az európai gazdasági teljesítmény sokak szerint nem lesz egetverő az elkövetkező évtizedben.
hvg.hu: Az elmúlt két év távlatában olybá tűnik, fordítva ültek a lóra. A válság elmélyülése után hirdetnek célzott programokat a munkahelyek megtartására, adnak kedvezményeket a munkaadóknak. Talán az általános adócsökkentést akkor kellett volna elindítani, amikor az ezzel járó több százmilliárdos bevételkiesést a költségvetés elbírta volna, és akkor most nem kéne kétségbeesetten forrásokat keresni a munkahelyvédelmi akciótervhez.
R. A.: Utólag mindig okosabb az ember. 2010-2011 fordulóján volt egy komoly kihívás: nemcsak az állam, hanem a családok, a vállalkozások is el voltak adósodva. Nagy dilemma volt: kinek segítsünk először. A családokon mindenképpen kellett: ha nem alakítjuk át az adórendszert, ha a gyerekeseknek nem adunk komoly adókedvezményeket, akkor sokkal rosszabb lett volna a devizahitelek bedőlési aránya. Egyébként ez a probléma a mai napig nem tűnt el, mert a devizahitelesek alig egynegyede, egyötöde vett részt valamelyik mentőprogramban. De ma már erre a problémára kevesebbet kell fordítani, lehet koncentrálni arra, ami szerintem is a legfontosabb: a munkahelyteremtésre. Mert egyszerre a két dologra korábban nem volt forrás.
hvg.hu: Mit szól azokhoz az ellenzéki és civil kritikákhoz, hogy a választójog átszabása, a regisztráció bevezetése egy dologról szól: nem jött be, amit a Fidesz remélt ettől a ciklustól, így a biztos választóit urnákhoz szólítva, a bizonytalanokat kizárva akarják garantálni a párt újraválasztását?
R. A.: Nagyot hibázik, aki azt hiszi, hogy a választójogi rendszer alakítgatásával győzelemre lehet segíteni egy pártot. Érdemes felidézni az 1989-es helyzetet: a kerekasztal-tárgyalásokon az MSZP elődje, az MSZMP a tisztán egyéni választókerületi rendszerért harcolt. Az ellenzéki pártok szembementek ezzel, mert attól tartottak, hogy ez a választásokon majd az MSZP-nek kedvez. Ha 1990-ben egyéni választókerületi rendszer lett volna, akkor a szocialistáknak egyetlen képviselőjük jutott volna be a parlamentbe, Németh Miklós. Ha így lett volna, lehet, hogy ma már azt sem tudnánk, mi az a szocialista párt. Tényleg az az oka a regisztrációnak, szavazhatnak a határon túli magyarok, végre mandátumhoz juthatnak a határon belüli kisebbségek. Ezt a kettőt csak feliratkozással lehet kezelni: a határon túliakról semmilyen nyilvántartása a magyar államnak nincs, a nemzetiségeknek pedig senki nem mondhatja meg, hogy magyarnak vagy mondjuk németnek vallják magukat, ezt feliratkozás formájában nekik kell jelezniük. Tehát olyan nincs, hogy van feliratkozás is, meg van állami nyilvántartás is. Nézzék meg, mi van azokban az országokban, ahol vegyes rendszer működik: Romániában a legutóbbi népszavazás után egy hónap ment el azzal, hogy érvényes volt-e, hányan szavazhattak volna és ténylegesen hányan szavaztak. Kötve hiszem, hogy a regisztráció elriasztaná a szavazókat, biztos vagyok benne, hogy a regisztrálók száma meg fogja haladni az eddigi legnagyobb választási részvételt, az már persze kérdés, hogy közülük hányan mennek majd el voksolni.
hvg.hu: Miközben a választási regisztrációt tartalmazó törvényt gyorsan összehozták, a kampányfinanszírozásról a parlamentben folyó 6 éves vita ellenére sem döntött még a Fidesz. Az utolsó percre hagyják a 2014-es játékszabályok kialakítását?
R. A.: A párt elnöksége több alkalommal foglalkozott már ezzel a kérdéskörrel. Eddig egy döntés született: nem lesz a választási eljárásról szóló, most a parlament előtt lévő törvény része, külön jogszabályt fogunk előterjeszteni a kampányfinanszírozásról. Örök vita, hogy a pártok támogatása tabu-e. Amikor több százmilliárdos kiigazítást kell végrehajtani a költségvetésben, nem lehet az. Meggyőződésem szerint hozzá kell nyúlni.
hvg.hu: Tehát támogatja azt a felvetést, amiről az Origo számolt be, mely szerint tervezik a pártok állami támogatásának megvonását?
R. A.: Hiszek abban, hogy tisztességesebb, ha egy választáson a parlamenten kívüli és a parlamenti pártok közel azonos feltételekkel indulnak, legalább anyagi értelmemben. Egyébként nemcsak az elnökség, hanem a frakció is foglalkozott ezzel, még ha nem is a részletkérdésekkel. Abban egyet értettünk, hogy a választási évben a költségvetés ne a pártokat, hanem a jelölteket támogassa. Ez számtalan részletkérdést fölvet: csak az egyéni, vagy a listás jelölt is kaphat támogatást, hogyan lehet összevezetni a kampánytámogatásokat, hiszen a pártok országos és jelöltenkénti kampányt is folytatnak. Egyértelmű, hogy készpénzt senkinek nem lehet adni, így szigorúan vezetett kampányszámlákat kell majd nyitni, aminek véleményem szerint nyíltnak, átláthatónak kell lennie.
hvg.hu: Tényleg aludni járnak a budapestiek mostanság a parlamentbe?
R. A.: Nem értem.
hvg.hu: Legutóbb Tarlós Istvántól kapták meg a budapesti képviselők, hogy nem sok mindent tettek eddig a főváros érdekében.
R. A.: Ez azért erős túlzás. Nemrég leültem a főpolgármester úrral, és végigbeszéltük azokat a kérdéseket, amik budapesti természetűek és a törvényhozásra tartoznak. Szívesen segítek neki abban, hogy minél többet kapjon Budapest a közlekedési infrastruktúrára szánt forrásokból. Mert a kormánynak kevesebb forrása van arra, hogy működést támogasson, viszont több van arra, hogy fejlesztéseket támogasson. Tény, hogy ez a fővárosi közlekedésre ráfér, mert katasztrofális állapotban hagyta itt a várost Tarlós elődje, szükség van a buszok, járművek cseréjére, legalább is el kell kezdeni a folyamatot.
hvg.hu: A Fidesz-frakció hamar dobta a dugódíjat, ami pont a működésre biztosított volna több pénzt, ráadásul nem a kormány számlájáról.
R. A.: Igaztalanok azok az állítások, hogy Budapest jövőre kevesebb forráshoz jut. Mert azt is figyelembe kell venni, hogy jövőre kevesebb feladatot is lát el a főváros, ugyanis az iskolák és a kórházak átkerülnek az államhoz, és az ezzel járó finanszírozás egy része is. Összességében ezzel a lépéssel az önkormányzati rendszer egy picit jobban is jár. Most az a legfőbb kérdés, hogy a kormány tud-e segíteni az adósságkezelésben a legnagyobbaknak és a legkisebbeknek. Például fővárosi vagy megyei jogú szinten, illetve azoknál a kisebb önkormányzatoknál, amelyek nem rendelkeznek elég helyi bevétellel az adósságrendezéshez.
hvg.hu: A Fidesz februári egri frakcióülésén levették napirendről az önkormányzati adósságrendezést azt hangsúlyozva, hogy ebben a hiteleket felvevő településeket terheli a felelősség. Most mégis kisegítik az eladósodott településeket?
R. A.: A kormány több javaslatot is mérlegelt, tudomásom szerint a Bankszövetséggel ezekben a percekben is folyik az egyeztetés. A parlament még idén el fogja fogadni az ezzel kapcsolatos törvényeket, de a részletekről a döntés előtt nem szeretnék a beszélni.
hvg.hu: Az igencsak eladósodott belvárosi önkormányzat polgármesterként miért lobbizik?
R. A.: Ez minket nem érint. Nálunk ez azért nem probléma, mert mi soha nem vettünk fel működési hitelt. Úgy van működési pozitívuma a kerület költségvetésének, hogy folyik a törlesztés és az adósság finanszírozása. 2010 óta csak visszafizetünk. Azt gondolom, hogy teljes körű megoldást nem szabad kínálni, mert a teljes felelősségmentesítés felelőtlen hozzáállás. A bankrendszerrel való tárgyalás eredményeként akkora segítséget kell adnia az államnak, ami lehetővé teszi azt, hogy a települések önerejükből vissza tudják fizetni a maradék hiteleiket.
hvg.hu: Kósa Lajos évek óta működési hitellel tervezteti Debrecen költségvetését. Neki felelősséget kell vállalnia ezért?
R. A.: Ha ez alatt azt értik, hogy a városnak vissza kell fizetnie a hiteleinek nagy részét, akkor a válaszom: igen. Így gondolom helyesnek a legtöbb település esetében, talán a legkisebbek képezhetnek kivételt. Egy 3000 fős településnek nagyon kevés bevételszerző képessége, felhalmozó ereje van.
hvg.hu: Mennyibe fog ez kerülni a költségvetésnek?
R. A.: Igazából semmibe. Ha az adósságelemek egy részét kiváltja a kormány adott esetben államkötvénnyel, akkor az államadósságot nem növeli. Annyi változás lehet, hogy az államkötvények átlagos kamatterhe esetleg magasabb lesz, mint a most futó önkormányzati hitelek kamatterhe. Viszont ha forintkötvényekkel oldja meg a kormány, akkor az árfolyamkockázat kisebb lesz. Nyilván ezt úgy kell összerakni, hogy a bankok is adjanak valamilyen diszkontot, és akkor a kettő együtt végül ugyanott tart. Össze lehet rakni egy olyan optimális rendszert, ami a bankoknak is jó, az önkormányzatoknak segítség, a kormánynak pedig vállalható teher.
hvg.hu: Jelentheti-e azt, hogy a bankoknak a kormány által rögzített árfolyamon kell átváltaniuk forintkötvényre a devizahiteleket?
R. A.: Nem hiszem. Végső soron a rögzített árfolyam is egyfajta diszkont, ha ilyet szeretnénk, annak a mértékéről meg kell állapodni.
hvg.hu: Emlékszik olyan esetre az elmúlt két évből, hogy Orbán valamilyen kérdésben nem tudta meggyőzni a frakciót?
R. A.: Olyan volt, hogy hosszabb ideig kellett győzködnie a frakciót, sőt olyan esetre is emlékszem, hogy kompromisszumot kellett végül kötnie.
hvg.hu: Ezek szerint akad egy olyan ember Magyarországon, aki még Orbánnál is hatalmasabb.
R. A.: Kire gondolnak?
hvg.hu: A feleségére, aki a családon belüli erőszak ügyében egy nap alatt megfordította a frakcióvezető, majd a frakció álláspontját.
R. A.: Azért ebben a női képviselőinknek is nagy szerepe volt. Ők a feleségemmel együtt jelentek meg a miniszterelnöknél és nálam. Úgy gondolom, hogy igazuk volt, mert nem árt, ha egy nő emlékezteti a férfit, hogy a macsóságnak vannak határai.
hvg.hu: Más ügyekben is ilyen erővel lobbizik a felesége a miniszterelnöknél?
R. A.: Nem tudom, nem osztotta meg velem (nevet). Sok kérdésben határozott véleménye van, de nem biztos, hogy én ezt minden esetben el is fogadom.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Megdöbbentette a bankokat az újabb Matolcsy-csomag
Megdöbbent a Magyar Bankszövetség a Matolcsy György által szerdán bejelentett újabb egyenlegjavító intézkedések miatt, amellyel a kormány a szövetség szerint megszegi a korábban aláírt megállapodásokat.
Rogán: ez nem megszorítás
A Fidesz frakcióvezetője szerint az Országgyűlés novemberben fogadhatja el a 2013-as költségvetést. Rogán Antal erről beszélt, hangsúlyozva, a nagyobbik kormánypárt egyetért a kabinet pénteken bejelentett egyenlegjavító programjával, az abban foglaltakat pedig nem tekintik megszorításoknak. Szerinte egy IMF-megállapodás tovább javíthat az ország helyzetén, ezért érdemes folytatni a tárgyalásokat.
Matolcsy újabb megszorításokat jelentett be
Újabb hét pontból álló egyenlegjavító csomagot jelentett be szerdán Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az EU túlzottdeficit-eljárásának felfüggesztése érdekében. Többek között nem felezik meg a bankadót 2013-ban, duplájára emelkedik a tranzakciós adó, változik az iparűzési adó alapjának számítása is és bevezetik a közműadót, amelyet döntően a külföldi tulajdonú szolgáltatók fizetnek majd. Emelkedik a cafeteria-elemeket terhelő egészségügyi hozzájárulás.
MNB-alelnök Rogánnak: "hihetetlen egyetértés van közöttünk"
A pénzügyi közvetítő rendszernek okozhat további sérüléseket a prémium állampapírok megtakarítás-elszívó hatása Király Júlia, az MNB alelnöke szerint. A Portfolio-konferencián szintén felszólaló Rogán Antal úgy látja: a külföldi tulajdonosok és a magyar kormány is az itteni bankok sikerében érdekelt, de a politika minden esetben a családok érdekeit fogja képviselni.