A Miniszterelnöki Hivatal költségvetési keretéből elkülönített, de a Magyar Tudományos Akadémiánál kezelt 142 millió forintból gazdálkodó projekt akadémiai szakembereket vont be a kutatásba. Az Ágh Attila, Tamás Pál és Vértes András nevével fémjelzett, öt munkacsoportból álló projekt részvevői hamarosan Fehér Könyvben teszik közzé a tudósok álláspontját arról, hogy Magyarországra valószínűsíthetően milyen kihívások várnak, s azokra milyen módon célszerű reagálni.
 
Általános a kutatók egyetértése a tekintetben, hogy a munkanélküliséget ma elszenvedők teljes tömege nem „menthető meg”; még a legeredményesebb munkahelyteremtő gazdaságpolitika sem érheti el, hogy az állásukat vesztett emberek teljes létszámban visszataláljanak a munka világába. Ennek sok oka van, például az, hogy az érintettek egy része nem akar, vagy nem is tud váltani, még ha lenne is visszaút. Sokakat egészségi állapotuk akadályoz ebben, mások, akik a 90-es években szorultak ki a munkaerő-piacról, soha nem dolgoztak modern vállalatoknál, nem tanulták, hiszen nem is tanulhatták meg azt a nyelvet, „viselkedési kódot”, amelynek segítségével megbízható munkaerőként „adhatnák el magukat”. Ennek felismerése azért fontos, mert befolyásolja az oktatás, az átképzés, a regionális fejlesztés és persze nem utolsó sorban a szociális gondoskodás elképzeléseit.

Differenciált a kép
Közismert, hogy a foglalkoztatottság aránya Magyarországon rendkívül alacsony. Ahhoz, hogy elérjük az Európai Unó átlagát, 600 ezerrel kellene növelni a foglalkoztatottak arányát, ahhoz pedig 1 millióval, hogy a lisszaboni célok eléréséhez szükséges feltételeknek eleget tegyünk. Ez a probléma jelenleg a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb gondját jelenti.

A kutatók a téma vitájában rámutattak arra, hogy a kérdést differenciáltan kell megközelíteni, mert az iskolázottság függvényében a mai kép is nagyon tarka. A diplomások foglalkoztatási rátája például nem növelhető, hiszen már most EU-szintű, itt inkább csökkenésre lehet számítani, ami a felsőoktatás tömegessé válásának a következménye. A középiskolát végzetteknél (beleértve a szakmunkásképzőkből kikerülőket is) a magyarországi ráta szintén a nyugati OECD-felmérési adat szintjén van, vagy attól csak kismértékben marad el, az igazi problémát a 8 általánosból kikerülők jelentik. Az egykor uralkodó, szocialista vállalatokra jellemző technológia sok kisegítő munkást igényelt, ám ez a nagyszámú érintettet eltartó ipari és mezőgazdasági modell összeomlott. Azóta a munkahelyteremtés jellemzően a tercier szektorban zajlott, s itt az elhelyezkedés már bizonyos képességeket igényelt.

Ugyanakkor a tudósok figyelemre méltónak tartják, hogy Magyarországon óriási növekedést hozott az elmúlt tíz év az összeszerelők és a gépkezelők számában, s ha ez nincs, ma még nagyobb problémával kellene szembesülnünk.

Az iskola tényleg az életre neveljen
A számok azt mutatják, hogy a különböző kormányzati befolyásolási eszközöket (a bértámogatástól az átképzésen át az álláskeresés segítéséig) Magyarországon elsősorban az alacsony iskolázottságú rétegek problémáinak enyhítésére érdemes fordítani. Emellett le kell vonni a szükséges következtetéseket az általános iskolából kikerülők sorsát illetően, s nélkülözhetetlen, hogy az alapfokú oktatás tananyaga ne csak a továbbtanulásra, hanem a munkavállalásra is felkészítse a gyermekeket.

Fontos lenne a szegregáció elleni eredményes küzdelem, a szakmunkásképzés becsületének visszaadása, és még számos olyan intézkedés, amely csak áttételesen hat a munkaerő-helyzet alakulására. Például ma már látható, hogy az autópálya-program nem mindenható, segít ugyan egyes térségeknek a helyi iparpolitikai célok megvalósításában, azonban a különböző földrajzi, közlekedési adottságú települések között a munkanélküliségbeli különbségek tovább növekednek, ha a közlekedéspolitika egyoldalúan az autópályákra koncentrál, és nem célozza meg a tömegközlekedés helyzetének jelentős javítását.

Az eszközrendszer áttekintése során megfogalmazódott egy olyan javaslat is, hogy a Jegybanktanács mintájára hozzanak létre Foglalkoztatási Tanácsot, amely a foglalkoztatási szint emelésének szempontja szerint véleményezné a munkarő-piaci tekintetben fontos intézkedéseket, még azok előkészületi szakaszában.

Egy érdekes, várható új fejleményre is felhívták a figyelmet a kutatók: elképzelhető, hogy a magyarországi munkaerő-piacon feszültség alakul ki a roma munkaerő egyes csoportjai és az európai mozgásban megjelenő bevándorló munkaerő között. Ugyancsak célszerű előre számolni azzal, hogy az EU-tagság (elsősorban az ukrán és a szerb országhatár térségében) tovább növelheti a bérkülönbségeket, így külföldi befektetők számára érdemessé válhat jelentős beruházásokat végrehajtani magyar oldalon az itteni jobb infrastruktúra és a határon túli olcsó munkaerő együttes előnyeinek kihasználására.