Az elmúlt években számos olyan új adónem jelent meg a költségvetésben, (pénzügyi különadók, tranzakciós illeték, biztosítási adó, távközlési, kiskereskedelmi különadó, energiaellátók különadója, „Robin Hood” adó, közművezeték adója, gyógyszer-gyártók adói), amelyek új utat keresve a minden szférára semleges adók helyett egy-egy kiemelt ágazatra, tevékenységre fókuszáltak.

Ezeknek az a különlegessége, hogy a döntés értékpreferencián alapszik, amelyet az állami és politikai szféra hoz meg, ettől sokszor nehezen kiszámítható előre. A döntésnél jelentős szereppel bír, hogy olyan adóalanyokat keres, amelyek lehetőleg húzó ágazatokban extra nyereséget termelnek, vagy legalábbis növekedési potenciállal rendelkezik, vagy stratégiai jelentőségűnek ítéltetnek, és kevés számú adózótól relatíve nagy tömegű adó, kis eljárási költséggel szedhető be.

A bevezetésnél mindig hangoztatott érv, hogy ezek nem háríthatók tovább, illetve nem a lakossági szférát és kis vállalkozásokat (kkv) terheli. A gyakorlatban hosszabb távon azonban – a piaci verseny és adminisztratív szabályok függvényében – sor kerül legalább részben a továbbhárításra. A fenti intézkedések nyomán viszont a növekedést hordozó ágazatok visszaesnek, illetve a befektetők megriadnak, kevéssé beruháznak, időnként tőkekivonási motiváció tapasztalható. A kiváltó ok legtöbb esetben a pénzügyi egyensúly-hiányra való hivatkozás. Ez viszont alkalmat ad arra, hogy a piac helyett az adott ágazati szerkezetet az állam nagymértékben befolyásolja, és időnként majdnem egyedileg szabályozza.
 
Ha az Európai Unió által Magyarország ellen indított túlzott deficit-eljárás megszűnik, feltehetően a reklámadó lesz az utolsó „unortodox” adó, amelyet ilyen indokkal – és rendkívüli gyorsasággal – terjesztenek elő, illetve vezetnek be – írja az Adózóna. A munkapéldány szerint az adót a médiavállalkozás reklámbevétele után kell megfizetni, a nagyobb bevételűeknek emelkedő arányban, a kisebbeknek arány alatt, (például 1 milliárd forinti nettó árbevétel alatt 0 százalékot).
 
A reklámadó alanya a reklám közzétevője, alapja a reklám-közzétételi tevékenységéből származó adóévi nettó árbevétel. Adóköteles lenne a külföldi illetőségű szervezetek belföldi fióktelep útján végzett reklám-közzétételi tevékenysége is. Az adó mértéke sávosan emelkedik, az 1 milliárd forint alatti részre 0 százalék, 1-5 milliárd forint között részre 1 százalék, 5-10 milliárd forint közötti részre 10 százalék, az ezt meghaladó részre 20 százalék. A korábbi évek adatai szerint jelenleg 2-3 társaság kerülhet a felső kategóriába, amelyek a becslések szerint a reklámadó miatt veszteségesekké válnának, illetve a piaci értékük ennek nyomán leesne.

Fontos megvizsgálni, hogy mit is adóztatna a „reklámadó”. Reklámnak minősül e szerint a gazdasági reklám, illetve a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerinti támogatás, valamint televíziós vásárlás. Ugyanakkor nem minősülne reklámnak a politikai reklám, illetve a társadalmi célú reklám, tehát ez után nem kellene adózni. A reklámközlők az idén július 20-áig kötelesek megállapítani és bevallani a reklámadót, továbbá két egyenlő részletben, 2013. augusztus 20-áig, illetve 2013. november 20-áig kötelesek azt megfizetni. Az átmeneti 2013. év után, a későbbiekben a reklámközlőknek május végéig kell az adót bevallaniuk, és július, illetve október 20-áig két részben kell megfizetniük az adóelőleget.

További részleteket itt lehet olvasni.