© NASA

Egy San Franciscóban, kutatók előtt tartott előadásában arról beszélt, hogy a sífutásnak köszönhetően gond nélkül, minimális energia-befektetéssel siklott az égitest ködös/poros felszínén.

A NASA 2020-ig bezárólag tervez embereket küldeni a Holdra.

„Sífutás közben, ha egyszer elkapod a ritmust, már csak tolnod kell magad a hóban. A Holdon az a különbség, hogy nem csúszol, hanem siklasz a felszínen" - magyarázta Schmitt.

Dr. Schmitt az American Association for the Advencement of Science éves találkozóján elmondta: „mivel a Holdon a gravitáció a földinek a hatoda, az asztronautáknak nincs szüksége sílécekre.

„Az űrhajósok használhatnak síbotot az egyensúlyuk megőrzésére, más azonban nem szükségeltetik” – mondta Schmitt, az eddigi egyetlen tudós, aki már landolt a Holdon.

„Megállásnál egyszerűen leszúrja a botját a Holdon síelő űrhajós a porba, és meg is állt.” A Holdat fedő kőtörmelék ugyanis annyira puha, hogy bármit könnyen bele lehet szűrni”.

Schmitt javaslata személyes tapasztalatain alapul. Állítása szerint, 10-12 kilométer per órás sebességgel volt képes „száguldani” s ezzel az eddigi leggyorsabb ember lehetett az égitesten.

Állítása szerint annak idején megpróbálta rávenni két másik kollégáját, Eugene Cernant és Ronald Evanst, hogy vegyenek néhány sileckét még a felkészülés során, ők azonban jobban bíztak a „nyuszi technikában”, vagyis páros lábbal ugráltak a Holdon történő előrehaladáshoz.

Schmitt azonban úgy véli, a jövő kutatói számára hasznos lehet az elképzelése, különösen, ha vészhelyzetben gyorsan helyzetváltoztatás szükségeltetik. Ennek kivitelezésére, rugalmasabb szkafanderek fejlesztését javasolja. Szerinte a Hold kolonizálása során a pionírok számára is kiváló szórakozást nyújthat a síelés, különösen az égitest keleti, hegyes részein, a Serenity-tenger környékén. „Kiváló lesiklópályák lehetnek arrafelé” – teszi hozzá.