A magyar „fajszeretet” bajnoka, Gömbös Gyula egy szegedi önkormányzati vita miatt lett napi politikai téma az elmúlt hetekben. Horthy 1932-36 közötti miniszterelnöke, a húszas évekbeli Fajvédő Párt alapítója, ugyanis díszpolgára maradt Csongrád megye székhelyének, miután a Fidesz-KDNP és a Jobbik helyi képviselői megakadályozták törlését. A vitában a kormánypárti szónok, Haág Zalán szavaiból azért kiderült, hogy ha most jelölnék Gömböst, 2011-ben nem támogatná a díszpolgárságát.

A mostani önkormányzati vitát különös színben tünteti fel, hogy Szeged a két világháború között a Horthy-Magyarország szimbolikus jelentőségű városa volt. A keresztény-nemzeti Magyarország fő ideológiai vonulata, a „szegedi gondolat” nem véletlenül utal a városra: a Tanácsköztársaság budapesti regnálása idején itt működött a konzervatív-jobboldali ellenkormány, innen kezdték szervezni Horthy Miklós Nemzeti Hadseregét.

HVG Archív

Ezt a Nemzeti Hadsereget Horthy nevével kötik általában össze, de a tiszti különítményekből álló sereg főszervezői között már ott volt Gömbös Gyula.

„Hecc” Szegeden

A 2011-es szegedi önkormányzati Gömbös-vitáról, a díszpolgári cím körüli hercehurcáról egyébként az a Délmagyarország című lap tudósított weboldalán, amelynek szegedi szerkesztőségénél 1930-ban szélsőjobboldali diákok tüntettek. A Pesti Hírlap 1930-as tudósításai ugyan nem számoltak be (feltehetően nem számolhattak be) a nyolcvan évvel ezelőtti események pontos okairól, de ma már tudjuk, hogy a Turul Szövetség szervezte az akciókat. Az egyetemi ifjúság a „heccekről” beszámolni merészelő helyi lap ellen lépett fel. (Ezt Shvoy Kálmán tábornok írja naplójában, amit a Rubicon történelmi folyóirat internetes oldalán olvasható tanulmányában Kerepeszki Róbert idéz.)

A „zsidóheccek” a Horthy-korszakban nem voltak ritkák: a zsidó egyetemi hallgatókat számos inzultus érte, miközben felsőoktatási létszámukat eleve korlátozta az 1920-ban elfogadott numerus clausus törvény. 1930. november 11-én egy ilyen heccről számolt be a Délmagyarország, előző nap ugyanis a szegedi jogi karon zsidó diákokat vertek meg, és zsidóellenes tüntetést rendeztek a numerus clausus szigorítását követelve. A szegedi egyetemisták egyébként nemcsak szerkesztőségeknél randalíroztak ezután, hanem több napos rendbontásuk során összecsaptak a rendőrökkel is, és a tanárok inzultálásától sem riadhattak vissza: Issekutz Béla professzor azonban kizavarta a tüntetőket a saját előadásáról.

Sarokba szorítják Szent-Györgyit is

1930 novemberében a pesti sajtó azután kezdett alaposabban foglalkozni a szegedi egyetemisták rendbontásaival, amikor Szent-Györgyi Albert is „belekeveredett” ebbe, amiért megdicsérte az egyik – történetesen zsidó – hallgatóját. (Szent-Györgyit nem sokkal korábban, 1930-ban hívta vissza Magyarországra Nyugat-Európából Klebelsberg Kunó kultuszminiszter.) A Nobel-díját egyetlen hazai tudósként Magyarországon megkapó kutató aligha gondolta, hogy hazatérése után rögtön ilyen heves politikai és „faji” kérdésekbe ütközik majd.

Szent-Györgyi Albert - a háttérben a C-vitaminhoz kapcsolódó képletek

Wikipedia

Megígérték, hogy rendesek lesznek – zsidó hallgató csak zsidó hullát boncoljon!

November 15-én, szombaton arról értesülhetünk a Pesti Hírlapból, hogy „a szegedi egyetemi hallgatók ígéretet tettek, hogy a jövőben tartózkodnak minden rendbontástól”. Igaz, pénteken „a zsidó egyetemi hallgatók nem jelentek meg az egyetemen és az előadásokon.” Az is kiderül a cikkből, hogy aznap este a diákok nagygyűlést tartottak, amelyen „szóba került a zsidóhullák ügye is oly értelemben, hogy zsidó hallgatók csak zsidó hullákat boncolhassanak. A gyűlés tiltakozott az ellen, hogy egyes évfolyamokon 25-30 vagy ennél nagyobb százalékú zsidó hallgató lehessen”.

A numerus claususról szóló törvényt a kormányzó, Horthy is aláírta 1920-ban

Jól látszik, hogy a két világháború közötti egyetemista szervezetek közül a szélsőjobboldaliak ellenezték a numerus clausus feloldását, amely egyébként sok magyarországi egyetemen informálisan továbbra is érvényesült 1928 után. Szegeden kívül a harmincas években Debrecenben is volt hasonló antiszemita jellegű megmozdulás, sőt ezt az egyetemet be is kellett zárni egy időre – ezzel egyébként a szegedi rektor is fenyegetőzött 1930 novemberében. Budapesten már 1928-ban voltak, aztán a harmincas években is lesznek egyetemi zavargások, ugyanilyen okokból.

Antiszemitizmus és gazdasági válság

Az antiszemitizmus feléledése nem véletlen 1930-ban: a nagy gazdasági világválság ekkor már érezteti a hatását (igaz, még nem annyira, mint 1931-ben, amikor a legnagyobb sokk éri Magyarországot). A szociális feszültségek éleződését nemcsak az egyetemisták, illetve az őket mozgósítani igyekvő Turul Szövetség használta ki, hanem egy kormányzati politikus, az akkor éppen a honvédelmi miniszteri tisztséget betöltő Gömbös Gyula is.

A Turul Szövetség szoros kapcsolatokat ápolt olyan szervezetekkel, mint a Gömbös vezérletével 1919-ben létrehozott szélsőjobboldali, félkatonai MOVE és az „ébredő magyarokat” tömörítő ÉME. Gömbös 1923-ban kilépett ugyan a kormánypártból, a Bethlen István miniszterelnök vezette egységes pártból, de 1928-ban visszalépett és azonnal államtitkári tárcát posztot kapott a honvédelmi tárcánál, majd rövidesen miniszter lett belőle a Bethlen-kormányban. (A húszas évek közepén Gömbös a Fajvédő Pártként emlegetett tömörülés élén állt.)

Romsics Ignác történész szerint „érzékelve a feléledő szociális ellentéteket, 1930 tavaszától Gömbös szakított addigi passzivitásával, s előbb a kulisszák mögött, majd a nyilvánosság előtt is bírálni kezdte Bethlent. 1930. május 27-ei levelében ’a zsidóság térhódításának’ újabb és újabb ’megdöbbentő bizonyítékaira’ hívta fel a miniszterelnök figyelmét.” A francia követ, De Vienne ekkor már figyelmeztette Romsics szerint Bethlen miniszterelnököt: „Gömbös megesz mindenkit” – írja Romsics a Bethlenről szóló 1991-es életrajzában.

Nyílt konfliktus

Az ellentét Bethlen kormányfő és saját minisztere, Gömbös között pár nappal a szegedi antiszemita egyetemisták zavargásai után vált nyílt konfliktussá. 1930 november közepi, Kecskeméten mondott beszédében Gömbös Gyula – így Romsics Ignác – „igazolni igyekezett, hogy zsidók miért nem tagjai s miért nem lehetnek tagjai a Vitézi Széknek”.

Bethlen István

A Pesti Hírlap alighanem kozmetikázott 1930. november 18-ai tudósítása szerint Gömbös azt mondta Kecskeméten, hogy „A vitézek zászlaja nem lehet más, mint a vitézség szimbóluma. De szimbóluma a zászló az áldozatkészségnek, a hazafiságnak, fajszeretetnek, önzetlenségnek és fegyelmezettségnek, tehát mindazoknak a férfiúi erényeknek is, amelyeken a magyar nemzet társadalma felépült.”

Gömbös ezután megjegyezte: „A napokban kritika érte a Vitézi Rendet. Én csak azt mondhatom: végre engedjék meg, hogy mi magyarok legalább egy intézményünkben teljesen magyarok maradhassunk. Tőlünk úgyis mindent elvettek. (…) Az Alföld magyarságát tudatosan nem művelték, mert érezték azt, hogy ennek a magyarságnak intranzigens felfogása, igaz hazafisága, magyar fajszeretete úgyis utat tört volna magának, ezért mesterségesen elvették az életet az alföldi néptől. (…) A magyar nép türelmes, kezet nyújt azoknak, akik becsületes nemzetépítő munkát végeznek. A Vitézi Rendnek jellege abban csúcsosodik ki, hogy tagjai közé azt választja, akit akar. Intézményeinkben a nemzet lelke, belső berendezkedéseinkben a nemzeti öncélúság kell, hogy visszatükröződjék. Én a szuverenitás gondolatát így értelmezem. Mi azon vagyunk, hogy a békerevízió útján visszaszerezzük azt, amit elveszítettünk. Sok kötelesség vár még erre a nemzedékre, de amit mi nem tudunk befejezni, azt befejezi majd az ifjúság.

Óriási visszhangot keltett Gömbös beszéde

Gömbös beszéde nagy vitát kavart. A Pesti Hírlap szerint Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő interpellációt nyújtott be, mert szerinte a honvédelmi miniszter kijelentései „a magyar zsidóságra, mint törvényesen bevett vallásfelekezetre sértőek és megalázóak; elégtételt kér a hazafiságában megbántott magyar zsidóságnak”.

Gömbös ezért újabb nyilatkozatot adott ki, amit a lap idéz: „Nem én kezdeményeztem ezeknek a kérdéseknek a felvetését. A Vitézi Rend autonóm testület, alapszabályok statútumok szerint működik és tagjai sorába azokat veszi fel, akiket akar. A felvétel nemcsak a vitézség, hanem más szempontok szem előtt tartásával is történik, ahogy ez más rendnél is szokásban van. (…) Hiszen éppen beszédemben hangsúlyoztam, hogy szívesen kezet fogunk mindazokkal, akik az ország felépítésében és fenntartásában velünk együttműködnek. (…) Sándor Pál jól tudja, hogy egyes zsidó harcosoknak vitézségét soha kétségbe nem vontam.”

Bethlen elhatárolódik

Mindezek után a Pesti Hírlap november 20-án beszámolt az előző napi parlamenti ülésről, Sándor Pál interpellációjáról és a miniszterelnök válaszáról: Sándor szerint a „zsidó vallású magyarok megérdemlik azt az elbánást, amelyben más felekezetű magyarokat részesíti a kormány. (…) A honvédelmi miniszter a zsidókat mint idegen elemeket emlegette. Azt mondta, hogy nem tartja őket száz százalékig megbízhatóknak.”

Válaszában Bethlen utalt korábbi nyilatkozataira, amelyek szerint „vitézség és vitézség között felekezeti szempontok alapján különbséget tenni nem lehet és nem szabad”. A miniszterelnök ezután kijelentette: „A honvédelmi miniszter úr nyilatkozatát nem írom alá, magamévá nem tehetem, azért, mert bár kijelentette, hogy senkit sérteni nem akart, megértem, hogy a zsidóságnak az a hazafias része, amely mindenben azonosítja magát a magyarsággal és áldozatot is kész hozni érte, a maga lelkületében sértve érzi magát. Nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter úr ezt a kijelentést tette.”

Bethlen gesztusa

Ugyanakkor Bethlen tett egy gesztust Gömbösnek is, amikor így fogalmazott: „Sándor Pál kvázi azt ajánlja, hogy mondjam fel a barátságot a honvédelmi miniszter úrnak. Erre határozott nemmel felelek addig az időpontig, amíg a honvédelmi miniszter úr a maga reszortja körében a felekezeti egyenjogúságra vonatkozó törvényt az egész vonalon respektálja. Nem tudok arról, hogy neki bárki ezen a téren jogos szemrehányást tehetne.”

Bethlen 1930-ban tehát még barátjának nevezi Gömböst, aki 1932-ben a miniszterelnöki székbe kerül. Ez azonban már egy másik korszak kezdete, egy olyan korszaké, amikor majd Bethlen lép fel nyilvánosan Gömbös törekvései ellen.