Fontosabb szerephez jutni a gyerekük életében, és több időt tölteni velük – ezt szeretnék elérni az apák közül sokan; azok is, akik ma sokkal inkább részt vesznek a gyerekük mindennapjaiban, és jóval több időt szakítanak rájuk, mint annak idején a saját apjuk.
Egyre erősebb a gyanúm, hogy a Belügyminisztériumban a jogalkotási munkát úgy végzik, ahogy egyes úgynevezett befogadó színházak működnek. Bárki, aki arra jár, előadhatja a darabját, koncepcionálhat, törvénytervezetet írhat, sőt a parlament elé is terjesztheti azt, ha szépen kéri. Máskülönben nehezen magyarázható, hogyan sikerült a BM-nek a vagyonőrökről szóló törvény 1998-as változatát, majd miután az elbukott az alkotmányossági teszten, a 2005-ben elkészült új szövegét is úgy kodifikálnia, hogy mindkettő pont ugyanabból az okból minősüljön alkotmányellenesnek.
A magyar standnak két értelmes momentuma van. Az egyik polcon magyar szerzők idegen nyelven megjelent művei; bár a koncepció nem látszik. Egy kellemesebb sarokban meg az utóbbi időben megjelent, nagyobb visszhangot kiváltó szépirodalmi művek sorakoznak. De a többi botrány. - Kritikusunk a helyszínen járt.
Bármennyire próbálja a Fidesz “polgári forradalomnak” beállítani '56-ot, résztvevőinek többsége nem többpártrendszerű parlamentáris jogállamot, szabadpiaci gazdaságot akart, inkább valamiféle utópikus, harmadikutas, közösségi szocializmust.
Arthur Koestler személyiségéről és munkásságáról rendezett egynapos konferenciát a Terror Háza. Schmidt Máriának, Faludy Györgynek, Sárközy Mátyásnak és Dalos Györgynek egyformán tapsolt a nemcsak korban, de politikai meggyőződésben is vegyes összetételű közönség.
Az Eszterházán rendezett idei, Schiff András és barátai című fesztivál kapcsán hecckampány indult a koncertszervező Strém Kálmán, a Magyar Hangversenyrendezők Egyesületének közelmúltban visszavonult elnöke ellen, akiről a zenészvilágban minden barátja és ellensége pontosan tudja, a magyar koncertéletben éppenséggel osztogatni és nem fosztogatni szokott. Kevesen tudnak azonban arról, milyen mélyebb konfliktus áll az események hátterében.
Ijesztően növekszik Magyarország államadóssága miközben folyik a pártok választás elötti ígéret-dömpingje. Akárki alakít is kormányt jövőre, a közszolgáltatásokba be kell vonnia a piaci logikát és a magántőkét, az állami eladósodás ugyanis nem folytatódhat.
Munkavállalónak és szülőnek lenni – látszólag nemektől független ez a két fogalom, mégis más élethelyzetekre asszociálunk velük kapcsolatban, ha nőkre, és másra, ha férfiakra gondolunk.
A baloldalt többnyire a szegénység, a kiszolgáltatottság elleni harc szervezi. Az utóbbi 60 évben így volt ez Amerikában és Európában egyaránt. Aztán mindig kiderült, hogy a szegénység makacsul ellenáll, szinte lehetetlen legyőzni baloldali eszközökkel. Ez a keserű felismerés vezet a baloldali exodushoz - rendszerint a szegénység elleni harc kudarca terelt át több ismert gondolkodót a jobboldali vagy liberális táborba. Ez történt Reagan elnökkel, Milton Friedmannal, az amerikai neokonzervatív mozgalom prominens tagjaival, a francia Raymond Aronnal vagy az osztrák Friedrich von Hayekkal.
Minél tovább töröm rajta a fejem, annál kevésbé értem, mi végre gondolta úgy a szocialista miniszterelnök, hogy a kormány nevében foglaljon állást az utóbbi időben amúgy kevéssé előtérben szereplő egyik kérdésben, amely történetesen részben a - mondhatni tradicionálisan - szabaddemokrata vezetésű oktatási tárca, illetve legfőképpen a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az úgynevezett kisiskolák fenntarthatóságáról van szó, vagyis arról, hogy legyen-e minden egyes falunak külön iskolája, ahová kizárólag a településbeli gyerekeket járatják - őket viszont csak oda. Amennyiben erre a kérdésre határozott és egyértelmű igen a válasz, az a jelenlegi támogatási rendszer mellett nem látszik sem túl ésszerűnek, sem igazán megvalósíthatónak.
Gyurcsány Ferenc kormányfővé választása együtt járt annak burkolt-félhangos kimondásával, hogy a száznapos programoknak titulált osztogatás kivéreztette a büdzsét. És mivel már a startnál ellőttük a muníciót, a finisben már nem lehet voksvásárló költekezésbe fogni. Pálfordulását a választások közeledte, illetve a baloldal ideológiai válsága magyarázza.
Harmincöt éve, 1970 decemberében Willy Brandt nyugatnémet kancellár Varsóba látogatott. Van-e valaki a HVG ifjabb olvasói közül, aki - anélkül, hogy megnézné az interneten - tudná, mi volt ennek a hivatalos látogatásnak az eredeti célja? Mi, őszbe csavarodott fejűek is csak arra emlékszünk, hogy Brandt a varsói gettó emlékműve előtt váratlanul letérdelt. Ez az emlékezetes intermezzo nem szerepelt a programban, a kancellár spontán tette, amit tett.
A jelek szerint nem működik olajozottan az irodalmi Nobel-díjosztás gépezete; csütörtökre ígérik Stockholmban az idei díjazott személyének a megnevezését, noha a döntést már – a szokásoknak megfelelően - hetekkel ezelőtt meghozta az arra illetékes tizennyolc svéd akadémikus. Vajon mi a halogatás oka? Az a díj történetében még nem fordult elő, hogy a bejelentés késsen, ám hogy ezekben a napokban mi történik a kulisszák mögött, az valószínűleg sose derül ki.
"Az üzletember üzleteljen" - jelentette ki a minap Orbán Viktor egy falusi pártrendezvényen, s noha nem mondta ki, érzékeltette: "ahelyett hogy kormányozna". A vezetési alkalmasság ilyetén megítélése elgondolkodtató. Mert bizonyos szakmák és életpályák szereplőit diszkvalifikálja a közügyek döntéshozó szerepeiből, amiből következően talán érdemes azon eltűnődni, vajh ki alkalmas az ország kormányzására.
Meg szeretnénk nyerni a jövő évi választásokat, ennek megfelelően kell a gazdasági döntéseket meghozni – Veres János pénzügyminiszter az ING csütörtöki üzleti reggelijén tartott előadásában szólta el magát.
Indonéziában, a Föld legnépesebb muszlim államában a Ramadán havi böjt idején is életveszélyes fenyegetéseket kapnak a liberális iszlám hívei – akik azonban nem adják fel.
Az elavult felszerelésű, gyenge színvonalú, alacsony kihasználtságú kisiskolák fenntartása nem egyéb, mint a “megőrizve elsorvasztani” programja, az ordító esélykülönbség konzerválása.
Az Alkotmánybíróság az információs érdeknél fontosabbnak ítélte a személyes adatok védelméhez való jogot – ezzel újabb akadályokat gördített a múlt megismerése elé. Ha következetesen érvényesítjük a határozatot, akkor a Rákosi-dosszié számos lapja is titok marad.
Az orvosi ügyelettel kapcsolatos minapi jogerős bírósági döntés után a közvélemény talán kezdi megérteni, mit jelent tagnak lenni az Európai Unióban. Már kezdett meggyökeresedni az a vélekedés, hogy a közös szabályok betartásáról szabadon dönthetünk, s ha valami Brüsszelnek nem tetszik, akkor majd a kormányunk alkudozni fog, vagy legrosszabb esetben húzza az időt a végtelenségig. Ez nem így megy. Magyar állampolgárok magyar bíróságokon kikényszerítik, ami az EU-szabályok szerint jár nekik, s fütyülnek a kormányra, az ország teherbíró képességére vagy bármi, számukra külsődleges szempontra.
Most, hogy látványosan megbukott a lengyel baloldal, és egyre közelebb vannak nálunk is a választások, amikor is van bizonyos esély, hogy felváltja a jobb a balt, újra egyre többen emlegetik a varsói gyorsot, azazhogy a lengyel forgatókönyv szerint zajlik le a hatalmi váltás. Tény, hogy 1993 ősze óta, amikor "Varsó elesett" ( Für Lajos), s tette ezt ráadásul elsőként, azaz a volt szocialista tábor területén a rendszerváltás után először a lengyeleknél váltotta le a jobboldali kormányt az utódpárti elit (ezt követően Budapesten is), a jobb és a bal végrehajtó hatalom papírforma szerinti váltakozása Varsóban is, nálunk is négyévenként menetrendszerűen bekövetkezett.
Nemcsak EKG-t készít, pulzust mér és alvást figyel, hanem többek közt hagyományos vérnyomásmérésre is képes a Huawei orvostechnikai minősítésű okosórája.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
