"Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni. " (Machiavelli)

"Én is emberből vagyok." (Rogán Cecília)

Többoldalas, alapos, tényfeltáró cikkben pendítette meg az elmúlt héten a Figyelő, hogy Lázár János vagy visszavonul, vagy nem. Vagy enged a baráti német vállalkozói köröknek, és az üzleti életben próbálkozik néhány évig, vagy mégis marad; sőt, mint napokkal később kiderült, a német barátok valójában akár nagyon is magyar fideszes barátok lehetnek. Híreket mondunk: holnap vagy esni fog az eső, vagy sütni fog a nap.

Az egyébként valóban elég informatív írásból megtudjuk, hogy Lázárnak, aki "egyelőre Orbán faltörő kosa, a tökéletes végrehajtó ember", régóta konfliktusos a viszonya az "ideje nagy részét a saját pénzügyeire fordító" Rogán Antallal. Véletlenül sem akarja, hogy a korrupciógyanús belvárosi ügyekkel terhelt frakcióvezető Orbán kabinetfőnöke legyen, ezért elszánta magát: ha Rogán jön, ő megy.

Lázár János már korábban is nyíltan megkérdőjelezte a túlzott centralizációt, mérlegelte, képes-e 8-9 minisztérium munkáját elvégezni, de itt legalább egyértelműek a kompetenciák; egy világosan körülírt hatáskör nélkül, valódi felelősség híján működő másik erőcentrum beköltözése a hivatalába már semmiképpen sem egyértelmű helyzet. Teljesen logikus.

Egyvalami azonban nem derült ki a hetilap írásából: az, hogy pontosan mi is a politikai jelentősége Lázár János esetleges visszavonulásának? A cikk annak az erősen kétséges, leginkább Török Gábor nevéhez köthető politiológiai attitűdnek a legújabb megnyilvánulása, amely a tényleges politikai tartalom, az értékrend teljes kiiktatásával vizsgál hatalmi helyzeteket, politikai folyamatokat, és vagy a saját politológusi szempontokat tolja előtérbe ("ki tematizálja a közbeszédet"), amihez semmi közünk nincs, vagy, ami még veszélyesebb, az elemzett politikusi tárgy PR-szempontjait ünnepli (ez vagy az az orbáni húzás "zseniális", mert használ neki).

Hírértéke valójában egyetlen esetben lehetne Lázár János visszavonulásának, kivárásának, későbbi visszatérésének: ha politikai alternatívája, nem pedig tökéletes végrehajtója lenne Orbán Viktornak, meg az egész NER-nek. Márpedig nem, nem az, és nem is törekszik ilyen szerepre. Az önálló brandet építő Lázár minden jel szerint egy profibban működő, olajozottabb, bürokráciamentesebb NER későbbi első embere szeretne lenni – ennek represszív lényege azonban semmiben nem különbözne a mostani NER-től.

Lázár János a második leghatalmasabb ember Magyarországon, a hvg.hu korábbi számításai szerint 2400 milliárd forintunk felett rendelkezik, úgyhogy nem teljesen mindegy, mit és hogyan lép. Nagy munkabírású, intelligens és agilis technokrata, aki viszont semmit nem gondol a világról.

Szívesen vállal közéleti konfliktusokat, közismert, hogy más a NER-ben nem mer olyan stílusban beszólni Csányi "polip" Sándornak vagy Tarlós Istvánnak, mint ő. Nyilvánvaló, hogy elég távol áll tőle a Rogán–Vajda–Habony-tengely éppúgy, mint a Kaminski Fanny Médiaművek, a pszeudo-celeb-bulvárvilág a maga hazug, korrupt és korrumpáló normalitásával, komplett médiaműhelyek pártszolgálatba állításával. Viszont érdemes észrevenni, hogy Lázár konfliktusai kivétel nélkül szervezeti, működési, technikai jellegűek, sohasem elviek. Nem elvi, hanem szervezeti kérdésekből csinál lelkiismereti kérdést.

Eltávozna egy pár évre az üzlet világába, kivárna, majd rendezettebb körülmények között visszatérne? Tényleg? Miért, mit képvisel Lázár János, milyen elvek, milyen filozófia, milyen morál talaján áll? Ha visszatér, milyen eszmék képviseletét vállalja? Mit (nem) tart erkölcsösnek a NER-ben, és ha valamit nem, miért nem hallottuk a hangját az elmúlt években?

Remek hír, hogy fontos számára a hatékonyság, ezzel vagyunk így egy páran. De hogy a miniszterelnöki hivatalon belül mi lesz az új munkamegosztás, mely apparatcsik mely területért felel majd, nem politikai, hanem a működő bürokrácián belüli egyszerű hatékonysági, szervezetfejlesztési és HR-kérdés, amitől a mi választópolgári életünk hangyafasznyit sem változik. Nem ezen áll vagy bukik a NER.

Az életünk a NER politikai minőségétől, szabadságfokától függ. Attól, hogy 21. századi tudásalapú, vagy összeszerelőüzem-Magyarország készül-e a szemünk láttára. Attól, hogy a kormányzat szívesen látja-e az országban a külföldi befektetőket, a multikat és a magyar vállalkozás szabadságát. Attól, hogy szabadok-e a választások, a sajtó, önállóak-e a hatalmi ágak, és attól, hogy békén hagyják-e végre Iványi Gábort és a civil szférát. Hol volt Lázár János, amikor ezek ügyében profilírozhatta volna magát?

A helyzet az, hogy ha a prominenciával lefolytatott csörtéit, az "oligarcháknak" szánt bátor megjegyzéseit leszámítjuk, akkor Lázár János csak az átlagos, besorolhatatlan és diffúz NER-retorikát hozza. Apropó, oligarchák: nem volt ott valami apró ügyecske a trafikokkal? Amiből ő lehet hogy nem, de a Continental Zrt. ügyvezetője, azaz Sánta János vásárhelyi haverja egésze biztosan profitált, hiszen még a vonatkozó törvényt is az ő gépén módosították utoljára.

Kiállt a pártjának kedvező választási törvény mellett. Hiába köszöni most meg Sólyom és a civilek segítségnyújtását, menekültügyben ő is a "keményvonalas" irracionalitás vonalát vitte. "Ilyen érdekkijáró, posztkádári kultúrában élünk harminc éve" – panaszolja, miközben hahó, melyik párt is termeli újra öt éve a kádárizmust? Joggal büszke a vásárhelyi Emlékpontra, a helyi ügynökiratok nyilvánosságára, de ki is nevezte ki maga mellé Zoltai Gusztávot zsidóügyi tanácsadónak? Nem költene közpénzt focira? Szuper, de hol is mondott ellent a stadionépítési elmebajnak?

"Az amerikai érdekek nem esnek egybe Magyarország érdekeivel. (…) A demonstrációk azt mutatják, mintha az amerikai nagykövetség átvette volna a magyar ellenzék szerepét" – delirálta a Goodfriend-hisztéria csúcspontján. "Meg akarják nekünk mondani, miképp viselkedjünk, mit gondoljunk a világról. Beleszólnak, hogyan kellene élnünk" – vetítette ki saját kormánya ténykedését az amerikaiakra. Feltűnően sokat költött nyugati szállodákra, de még rejtélyesebb, máig felderítetlen ügy, hogy kinek a megbízásából tárgyalt pontosan kivel, milyen témában?

És ha arról beszélünk, van-e bármi jelentősége annak, visszavonul-e egy időre a közélettől Lázár János vagy sem, emlékezzünk csak arra az apró momentumra, amikor az "urizálást" finoman bíráló Pokorni Zoltánt és kritikáját az elképzelhető legfenyegetőbb NER-es hangon tette helyre: "Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki."

Példaképének, Nicolas Sarkozynek állítólag minden lépését figyelemmel követi – akkor viszont nem kerülhette el a figyelmét, hogy a véletlenül sem végrehajtó Sarkozy minden politikai hibája dacára az elvek, a meggyőződések, a megújulás embere. Ehhez Lázár esetében már késő van, a sarkozységhez nem akármilyen (demokratikus, piacpárti, Amerika-barát) politikai meggyőződésre lett volna szükség. Ellen-Orbán nem tudott vagy nem mert lenni, poszt-Orbán még persze lehet, ha véget ér a 2018-cal kezdődő ciklus.

De az csak egyszerű műszakváltás lenne a NER-ben, semmi több. Business as usual.