Megjött a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság (EB) küldöttsége, hogy előkészítse a múlt ősszel kért hitelkeretről szóló tárgyalásokat a magyar kormánnyal. A küldöttség jövő hétig lesz Magyarországon és 50-55 találkozót bonyolít le különböző állami intézményekkel, a fővárossal és kereskedelmi bankok vezetőivel. A nyilatkozatok szerint a magyar gazdaság állapotáról tájékozódik. Túl sok részletet azonban nem lehet még tudni, ugyanis abban állapodtak meg, hogy a tárgyalások lezárása után tájékoztatják a nyilvánosságot. Annyit viszont a kormány elmondott, hogy jövő hétre a nemzetközi szervezetek konkrét kérdéseket állítanak össze a magyar kormánynak.

Bár Kövér László, az Országgyűlés elnöke egy korábbi interjúban még azt üzente, az IMF csak ne gondolja, hogy azt fogjuk csinálni, amit ők lediktálnak, Varga Mihály, a kormány hiteltárgyalásokkal megbízott tárca nélküli minisztere nyugodt, tárgyilagos megbeszélésekről számolt be. A tárgyalásokról egyébként meglepően szelíden nyilatkozott Orbán Viktor is. Azt mondta, az IMF nem az ellenségünk, és szükségünk van rá, hogy olcsóbban tudjuk finanszírozni magunkat.

Lesznek még gondok

Korai azonban még megkönnyebbülni, mert könnyen lehet, hogy a jó hangulat csak átmeneti. Ugyanis szakértők szerint elhúzódó tárgyalásokra lehet számítani, és a kormány nem akar változtatni a gazdaságpolitikáján, csak ha nagy lesz a baj. Egyesek szerint, ha lesz is megállapodás, nem marad tartós. Még a kormánnyal szemben egyáltalán nem ellenséges (és a jobboldalhoz közel álló) Századvég Gazdaságkutató elnöke is úgy látja, gazdaságpolitikai korrekcióra lehet szükség a megállapodáshoz, és a legnagyobb gondot a Magyar Nemzeti Bankra (MNB) kivetett tranzakciós adó jelentheti a tárgyalásokon. A kormányfő korábban kizártnak tartotta, hogy engedjen a tranzakciós adóból a tárgyalásokon, Varga Mihály viszont ezt úgy árnyalta, hogy a kormány abban az esetben engedhet, ha a parlament megváltoztatja a tranzakciós adóról szóló törvényt.

Az IMF/EU-delegáció Budapesten

MTI / Koszticsák Szilárd

Mint már többször beszámoltunk róla, az MNB-adó többek között sértheti a jegybank függetlenségét, így újabb ütközőpont lehet a kormány és a nemzetközi szervezetek között, miután az eddigi legfőbb akadály, a jegybank függetlenségét sértő MNB-törvényt helyrehozta a parlament (így az EU éppen a héten meg is szüntette az emiatt indított kötelezettségszegési eljárást). Egyes elemzők már számítanak arra, hogy az Európai Központi Bank ellenezni fogja az MNB-adót.

Még nagyobb gond lehet a tranzakciós adó MNB-t terhelő részével, hogy ez – a Magyar Államkincstár megadóztatásával együtt – lényegében egy költségvetési trükk. Ha ezt nem sikerül bevételként elfogadtatni, valamint a kormány beindítja a 300 milliárd forintos munkahelyvédelmi akciótervet, akkor jövőre elszállhat a hiány, bőven a Brüsszel által tolerált 3 százalékos szint fölé (és elérheti a 3,7 százalékot, vagy még ennél is többet elemzői vélemények szerint). Simor András szintén borús képet festett a költségvetési helyzetről, de még lehetségesnek tartja a deficit 3 százalék alatt tartását, ha a kormány törli a tartalékokat a büdzsében. A Költségvetési Tanács egyébként már az idei hiánycélt is csak a tartalékok törlésével tartja elérhetőnek.

Sorjáznak az ötletek

Eközben Orbán Viktor egy sor furcsa ötletet jelentett be a héten. Kedden azzal állt elő, hogy a kormány új gazdasági modelljének megvalósítása során azt akarja elérni, hogy a bankok fele magyar kézben legyen. Azt nem mondta, pontosan mire gondolt (darabszámra, mérlegfőösszegre, eszközállományra), és azt sem, hogyan vinné ezt keresztül, de a bankrendszer tulajdonosi szerkezete, és az ehhez szükséges pénz alapján ez a terv még erősen a vágy kategóriája alá esik, és egyes bankszakértők szerint értelmetlen is.

Orbán Viktor a Coca-Cola dunaharaszti gyárában

Fazekas István

Hasonló értetlenség fogadta a kormányfőnek azt az ötletét is, mely szerint a közszolgáltató cégeket nonprofit alapra helyezné az új gazdasági modellben. A többségükben külföldi kézben levő energiavállalatok, akiket érintene egy ilyen változás, nem kommentálták a bejelentést, annyi viszont kiderült, hogy meglepetésként érte őket.

Nem lehetnek nyugodtak a gyógyszergyártó cégek sem, ugyanis a miniszterelnök a héten azt is egyértelművé tette, hogy a gyógyszerkassza ésszerűsítésével a gyártók extraprofitját akarja megszüntetni úgy, hogy közben nem hárulnak plusz terhek a betegekre.

Eközben a Vidékfejlesztési Minisztérium – amellett, hogy nagy csinnadrattával felköszöntötte az idei dinnyét – szintén piactorzító ötlettel állt elő: a nagy élelmiszerláncokkal arról állapodott meg, hogy nem vihetik 99 forint alá a dinnye árát, hogy a termelők ne legyenek veszteségesek. Ez gyakorlatilag egy kormány által gründolt kartellnek tűnik, ami szemet szúrt a Gazdasági Versenyhivatalnak is.

Nem csillapodik az eurózóna válsága

Nem lehetünk nyugodtak az eurózóna válsága miatt sem, a héten ugyanis újabb lendületet vettek a befektetői aggodalmak, vagyis a piaci szereplők nem sok reményt fűznek ahhoz, hogy az euróövezet kikecmereg a válságából.

A spanyol államkötvények hozama annyira megugrott, hogy túlszárnyalta a magyart, ami rendkívülinek számít egy euróövezeti tagország esetében. A spanyol helyzet tényleg nem túl rózsás: a spanyol gazdaság jövőre a korábbi várakozásokkal ellentétben recesszióban lesz, tartományai adósságrendezésre szorulnak, a spanyol bankoknak rengeteg a rossz hitele (és évtizedekig tarthat a kimentésük), eközben a német gazdaság is lassul. Így a hangulaton már az sem sokat javított, hogy az euróövezeti országok pénzügyminiszterei jóváhagyták a 100 milliárd eurós spanyol bankmentő programot.

A spanyol mellett nagyon megugrottak az olasz hozamok is, Olaszország ugyanis az euróövezet perifériájának másik gyenge láncszeme. A héten az olasz kormányfő például azt mondta, Szicíliát csőd fenyegeti. Nem mondott semmi biztatót az európai adósságválságról Ben Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) elnöke sem, és emellett az amerikai gazdasági növekedés lassulásáról is beszámolt, ami szintén hozzájárult a borúsabb piaci hangulathoz.