Mentességet kaphatnának a kisebb importőrök a karbonintenzitást ellensúlyozó mechanizmus (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM), népszerű nevén a karbonvám alól az Európai Bizottság közelmúltban kidolgozott javaslata értelmében. 

Az EU a karbonvámmal szeretné elejét venni a karbonszivárgásnak, vagyis annak, hogy a szén-dioxid-intenzív ipari tevékenység az EU-n kívülre települjön, ahol a lazább szabályoknak köszönhetően egyszerűbben és alacsonyabb költséggel lehet termelni. A CBAM végső soron az uniós szén-dioxid-kibocsátási rendszer (Emission Trading System – ETS) kiterjesztése a határokon túlra, de hiába az ambiciózus tervek, a másfél évvel ezelőtt indult és idén év végéig tartó átmeneti időszak tapasztalatai alapján – mint arra az Andersen adótanácsadó felhívja a figyelmet –, finomhangolni kell a rendszert. Megállapították ugyanis, hogy

az importőrök számára előírt karbonvámmal kapcsolatos adminisztrációs teher meghaladja a környezeti és szabályozási előnyöket, ezért egyszerűsítik a szabályokat.

Az EU-ba behozott áruk szén-dioxid-kibocsátásért zömében a nagyobb importőrök felelősek, viszont a kisebb szereplők – kkv-k, magánszemélyek – tevékenységéhez elenyésző mértékű beágyazott (az általuk behozott áru előállításához kapcsolódó) kibocsátás köthető. A karbonvám rendszere eredendően több mint 210 ezer gazdasági szereplőt érintene, ám a kibocsátás 99 százalékáért csupán 10 százalékuk felel, a többi 182 ezer importőr esetében ezért nem indokolt, hogy a karbonvám hatálya alá kerüljenek. 

Az Omnibusz-csomagnak nevezett bizottsági javaslatról – aminek csak egy része vonatkozik a karbonvámra, ezen felül könnyítenek a vállalati fenntarthatósági beszámolókra vonatkozó szabályokon is – szóló tájékoztatóban számszerűsítik is az intézkedések várható hasznát: évente 6,3 milliárd eurónyi adminisztrációs költség megspórolására számítanak.

Alumíniumgyár Kínában – elég lesz a nagyokat megvámolni

AFP / Imaginechina / Wan Shanchao

A bűvös határt évi 50 tonnánál húzhatják meg (ez átlagosan évi 80 tonna szén-dioxid-egyenértékű kibocsátást jelent): aki ennél kevesebbet hoz be például a karbonvám hatálya alá először bekerülő hat termékcsoport valamelyikéből – cement, elektromos áram, bizonyos műtrágyák (például salétromsav- és kálium-, nitrátalapúak), vas- és acéltermékek, alumínium, hidrogén –, mentesül az adminisztrációs terhek és a karbonvám megfizetése alól. Ez az 50 tonnás küszöbérték azonban nem marad feltétlenül állandó, folyamatosan felül fogják vizsgálni annak érdekében, hogy a karbonvám ezután is lefedje a kibocsátások nagyobb részét.

Kapnak könnyítéseket a CBAM hatálya alatt maradó nagyobb vállalkozások is: egyebek mellett egyszerűsítenék az engedélyezési folyamatot, illetve a jelentéstételi követelményeknek való megfelelést. Fontos könnyítés még számukra, hogy átlagos kibocsátási értékeket is megállapítanak – sok olyan ország, illetve partner van ugyanis, amelyeknél nem állnak rendelkezésre megbízható adatok –, amikkel a karbonvám bevallásakor számolhatnak. A kibocsátási értékeket így azon tíz legnagyobb kibocsátási intenzitású exportáló ország átlagos kibocsátási intenzitásának szintjén határozzák meg, amelyek esetében megvannak az idevágó megbízható adatok. 

Ennek jelentőségéről korábbi cikkünkben beszélt egy szakértő, aki a jelezte, hogy például minden harmadik országból behozott csavar esetében meg kell tudni mondani, mennyi szén-dioxiddal egyenértékű káros gáz került a levegőbe gyártása során, azt a kibocsátást is beleszámolva, amivel az előállításához, logisztikájához felhasznált energia megtermelése terheli a légkört.

Ezen felül további haladékot is kapnak. Az eredeti ütemtervhez képest egy évvel később, 2027-ben indulhatna meg a CBAM-tanúsítványok értékesítése, hogy elég idejük legyen felkészülni az érintetteknek. 

A javaslatot még február végén tette közzé a bizottság, de még meg kell vitatniuk a tagállamok illetékes vezetőinek, és az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia.

Borítóképünkön Usrula von der Leyen, a javaslatot előterjesztő Európai Bizottság elnöke.