Még tavaly év végén teszteltük a Nokia N8-as készülékét, ami két okból fontos: az egyik, hogy a Nokia E7 számtalan tulajdonsága egyezik az N8-éval, a másik, hogy abban a cikkben már bemutattuk részletesen, videóval a Symbian legutóbbi, Symbian^3 változatát, így annak újbóli kielemzését most hanyagoljuk, a legutóbbi frissítések számottevően nem változatattak a rendszer működésén.

Külső: tökéletes
A Nokia ugyan részben elkötelezte magát a Microsoft Windows Phone 7-es rendszere mellett, de az E7 még e bejelentés előtt debütált, a Symbian^3-mal. A cég szokásához híven egy profin összerakott hardvert alkotott. Az E7 az elcsúsztatható, beépített billentyűzet ellenére egyáltalán nem lötyög, nem nyeglik egy pillanatra sem. Ha az ember kézbe veszi, olyan, mintha egy masszív fémtömböt szorongatna. A billentyűzet elcsúsztatásakor a Nokia N97-nél is már alkalmazott mechanika működik, bár itt kicsit strapabíróbbnak tűnik. Elsőre nehéz is kicsit elcsúsztatni, de kis gyakorlással rutinná válik a dolog. Tényleg profi, ahogy maga a billentyűzet is, amely kényelmesen használható, tökéletes nyomásponttal, kiemelt magyar ékezetes karakterekkel, és persze háttérvilágítással jár a kedvünkben. Az extra karakterek (@, ‘ stb.) elérése is gyerekjáték vele.

Nagyon hasonlít az N8-ra

A készülék háza letisztult formavilágú, nagyon elegáns. Bal oldalon a képernyőzár elhúzós gombja található, alul mindössze a mikrofon nyílása látható, jobbra pedig a fényképezőgép exponáló gombja, a SIM kártya kihúzható fiókja és a hangerőszabályzó két irányba csúsztatható gombja található (utóbbi amúgy a funkcióit tekintve másra is használható, például görgetésre a böngészőben).

A beépített billentyűzet minden szmpontból tökéletes

Felülre került a lényeg: ott találjuk a mini HDMI csatlakozót, a 3,5 mm-es füles csatit, a ki-/bekapcsoló gombot és a micro USB csatlakozót. Utóbbi az E7 egyik imádnivaló része, mert hasonlóan az N8-hoz, itt is használhatjuk USB eszközök olvasására is, így például a mobil és egy USB pendrájv közötti szabadon másolgathatjuk a fájlokat.

Különleges felépítés

A hátlapon a 8 megapixeles kamera lencséje található a dupla LED vaku társaságában, elöl pedig a menü gombot találjuk, amely egyben visszajelzésre alkalmas LED-et is tartalmaz, illetve mi más is lehetne itt még, mint egy kapacitív érintőképernyő.

Még csak nem is túl vastag

Utóbbi 4”-os, ami méret szempontjából kiváló, AMOLED, ami színek és képminőség tekintetében nagyszerű, és 640x360 pixel felbontású, ami viszont ekkora méretnél kevésnek tűnik, pláne, ha összehasonlítjuk egy modern androidos készülékkel vagy esetleg az iPhone 4-gyel. Ettől függetlenül szép képe van, inkább csak a szövegek olvasásakor fogjuk problémásnak érezni, vagy nagyon ritkán némi “pixelesedést” észlelni.

Belső: vegyes érzelmekkel
Többek között az alacsonyabb felbontásnak köszönhető, hogy a mindössze 680 MHz-es ARM processzor viszonylag szépen elviszi a rendszert (igaz, a Symbian nem is próbálkozik olyan látványelemekkel, mint a konkurens rendszerek). A legtöbb alkalmazással nincs gond, ellenben a böngészésnek minden bizonnyal nem tesz jót a lassúság, mert még egy Flash-mentes weboldal megtekintése is döcögős, ha ehhez még pár Flash banner és nagyobb mennyiségű tartalom is társul, az gyakorlatilag kínszenvedéssé teszi a böngésző használatát. Ilyenkor az amúgy gyors reagálású érintőpanel teljesen hasznavehetetlenné válik, simogathatjuk, ahogy akarjuk, ha “alatta” minden elakadt. A böngésző az Android és az iOS sajátjához képest is gyengécske tudású.
Az E7 16 GB belső memóriát kapott, amire szabadon pakolhatunk, ám az N8-cal ellentétben itt nincs lehetőség MicroSD kártya használatára, hogy kicsit kibővítsük a háttértárat. Ez kellemetlen, de túlélhető hiányosság. Sokkal fájóbb, hogy a 8 megapixeles fényképezőgépnél nincs autofókusz. Fotózáskor fátyolos, kontraszt nélküli képeket kapunk. Ezzel szemben a kamerával 720p-s videót is rögzíthetünk, és ebből a szempontból mobil viszonylatban jó felvételeket készít. Ráadásul a HDMI csatlakozóval rögtön tévére is kitehetjük mutogatni a frissen készült filmeket. A tesztek során készült minta videókat és képeket innen lehet letölteni, eredeti méretükben.

A készülékben van Bluetooth 3.0, wifi, A-GPS, a szokásos érzékelők, egyszóval minden, amire csak szükség lehet. A Nokia E7 az üzleti célra szükséges hardverek szempontjából megkapott mindent.
Az E7 gyenge pontja sajnos pont az, ami az N8-nak is volt: a Symbian^3.  A rendszer, dacára a belső újításoknak és némi felületi átdolgozásnak, még mindig elavultnak tűnik az Android és az iOS mellett. A legtöbb felhasználó ma már nem kíván elveszni a menük sűrűjében. Ha valaki androidos mobil vagy iPhone, de akár Windows Phone 7 után próbálgatja, olyan, mintha időutazást tenne... sajnos visszafelé az időben.
Viszont az előre telepített szoftvereket illetően jól áll a készülék: kapunk mobil irodai szoftvert előre telepítve, navigációs alkalmazást, üzleti widgeteket és még egy saját, összegyúrt Facebook-Twitter kliens is van alapból (bár ez korántsem lett tökéletes). Az OVI boltból is tudunk venni szinte bármit, bár a választék nem közelíti meg az Apple App Store-jának lehetőségeit.
A Nokia E7 egy olyan hardver, amelyet öröm kézbe venni, és amiben a gyengécske felbontás, processzor és fix fókuszos kamera ellenére is bőségesen lenne mit szeretni.
Bár az 1200 mAh-s akku nem éppen erős egy mobilitásra épülő üzleti készülékhez, ezen némileg javít, hogy a gyengébb processzor mellett a Symbian is kellően energiatakarékosan működik. Folyamatos használat mellett azért így is egy-két naponta tölteni kell.
A Nokia E7 kb. 150 ezer forintos ártól kapható (de találkoztunk vele 120 ezerért is), attól függ, hol vásároljuk meg.
Aki korábban is Symbian rajongó volt, és még nem csábította el az újabb mobil rendszerek világa, annak jó vétel lehet ennyi pénzért.