A csernobili 4. reaktor fölé beton szarkofágot építettek 1986-ban. Nemzetközi összefogásban egy második szarkofágot is létesítettek, ez 2019-ben kezdte meg a működését. Ez a dupla szarkofágrendszer kellő védelmet nyújt a környezeti hatásokkal szemben, nincsen azonban katonai csapásra méretezve – veti fel Láncreakció című szakmai blogjában Aszódi Attila, aki szerint azzal, hogy orosz csapatok foglalták el a csernobili létesítményeket, kényszerűen átvették az ezek fizikai biztonságáért viselt felelősséget is.

„Ezt tehették akár azért is, hogy megakadályozzanak esetleges, a létesítmény elleni szimbolikus támadásokat, de ennek más oka is lehet. A motivációt ma nem tudhatjuk.”

A szakember szerint ha a kiégett üzemanyagot tároló létesítményeket támadás érné, az eredményezhetne radioaktív kibocsátást, ennek érdemi hatása azonban nagy valószínűséggel a 30 km-es lezárt zónában maradna – írja Aszódi Attila. A szakember magyarázata szerint a kiégett üzemanyagok több évtizede pihentető medencékben vannak, hőmérsékletük alacsony, radioaktivitásuk egy jelentős része már lebomlott.

Az ukránok szerint Csernobilban megnőtt a gammasugárzás

Hetven menekült éjszakázott a záhonyi közösségi házban, azonban legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy merre tovább: se magyar ismerőseik, se jövőképük. Egyet tudnak: bármi jobb, mint a háború.

És mi a helyzet a most is működő atomerőművekkel?

A nukleáris tudós szerint kisebb tüzérségi támadást akár kibocsátás nélkül is átvészelhet a csernobili 4. blokk. Nagyobb tüzérségi támadásnak lokális hatású kibocsátás lehetne az eredménye, de olyan nagyságú kibocsátás, mint az 1986-os baleset során bekövetkezett, nem elképzelhető. A csernobili 4. blokk 1986 óta nem működik, az elmúlt 36 évben a romok alatt lévő radioaktivitás a radioaktív bomlás következtében jelentősen lecsökkent, és a hőmérséklet is alacsony az épületen belül, így nagy, messzire eljutni képes kibocsátással nem kell számolni.

Kell-e nukleáris sugárzástól félni a csernobili erőmű romja körül zajló harcok miatt?

Az 1986-os katasztrófa óta az erőmű érintett reaktorának romjait betonszarkofággal, később acélkupolával fedték le. Ha ezt megsértik, az terrorizmusnak minősíthető őrültség lenne, hiszen kiszabadulhat a radioaktiv sugárzás.

Ezzel együtt az orosz invázió rejteget veszélyeket, hiszen Ukrajna villamosenergia-ellátásában meghatározó szerepet játszik az atomenergia: a termelés felét adja az a 15 atomerőművi blokk, ami négy telephelyen működik az országban (Zaporozsnye, Rovnó, Khmelnyitskij és Dél-Ukrán Atomerőmű). Az atomerőműveket üzemeltető ukrán vállalat közlése szerint jelenleg is biztonságosan üzemelnek és fel vannak arra készülve, hogy leállítsák a blokkokat, ha támadás érné ezeket a létesítményeket.

A reaktorok beton hermetikus védőépületekben vannak elhelyezve, ami bizonyos fokú védelmet jelent egy esetleges támadás vagy repülőgép rázuhanása ellen, ugyanakkor egyértelmű, hogy ezek a polgári létesítmények – mint ahogy más polgári létesítmények (lakóépületek, intézmények, hidak, vegyi üzemek stb.) – nincsenek katonai támadásra méretezve.

Aszódi Attila szakmai értékelésében hangsúlyozza: az ukrán nukleáris létesítmények körüli események mindenképpen további figyelmet érdemelnek.