A szakértői kormány ígérete kétszeresen is csapda. Csapda a választópolgároknak, és csapda a volt koalíciós társaknak, az SZDSZ-nek és az MSZP-nek is.
Miniszterelnökünk napilapban közzétett szóáradata lényegében a paradoxon halmozás visszaesőként elkövetett bűntette. Javaslata – melyeket egykori koalíciós társai csípőből lepasszoltak – nem igazi reformterv, csupán politikai túlélőcsomag. Úgy akar közterhet csökkenteni, hogy nem csorbítja a jólétre fordított tételeket, vagyis a liberális, szabadpiaci kecske is jóllakjon, meg az újraelosztó, posztkádári káposzta is megmaradjon. Csakhogy ez nem működik.
Az egyetlen becsületes megoldásnak azt tartom, ha támogatjátok Gyurcsány próbálkozását - írja a Népszabadságban megjelent, Fodor Gábor szabaddemokrata elnöknek címzett nyílt levelében Bauer Tamás közgazdász, az SZDSZ volt ügyvivője.
Fodor Gábor és az SZDSZ elutasította a Gyurcsány-csomagot. Jó érzékkel észrevették, hogy ennek a programnak és bejelentésnek egyetlen mondatát kell komolyan venni: „ha a parlament nem fogadja el, lemondok”. Az MSZP vezetői most vagy Gyurcsány és csomagja mellé állnak, vagy ráveszik Gyurcsányt, mondjon le a miniszterelnökségről, és maradjon pártelnök a következő kongresszusig. Az országnak a a második verzió lenne érdeke: hiteles kormány, hiteles kormányfővel.
Az ördöggel, azaz Eichmann-nal cimborált Kasztner Rezső, amikor sikerült 1944 végén a náci megszállás miatt reménytelen helyzetben lévő másfélezer prominens magyar zsidót (és saját családjának tagjait is) vonatra ültetni és a biztonságos Svájcba menekíteni. De közben milliókra a biztos halál várt a nácik megsemmisítő táboraiban. Hős volt-e Kasztner, vagy pedig kollaboráns? A vita még mindig tart.
Göncz Kingát még nagy jóindulattal és pozitív elfogultsággal se nevezhetnénk markánsan önálló arcélű, szuverén politikusnak. Vele megszakadt a rendszerváltástól létező hagyomány, amely szerint e pozíciót a diplomáciában járatos illető tölti be. Most azonban figyelemreméltó javaslattal állt elő.
Több mint félévtizedes büntetőeljárás végére került a héten - nem jogerős – pont.
Gyurcsány Ferenc maga írja legutóbbi, régóta várt dolgozatáról, hogy „cselekvést szolgáló terv, de több is annál”. Megegyezés Magyarország megújításának lehetséges irányairól, fotókkal és táblázatokkal együtt, hat teljes kolumnán. Megértem Lendvai Ildikót, hogy pártja vezetőségnek tanácskozása után nem vállalkozott a miniszterelnök állásfoglalásának kommentálására. Beszéljen önmagáért, ha tud, ez a tengeri kígyóhoz hasonlatos textus.
Gyurcsány Ferenc szerdai cikke nem vizsgálható a kontextus nélkül, amelyben született. Azért, hogy világos képet kapjunk a szocialisták, valamint a pártelnök-miniszterelnök szándékairól, motivációiról és nem utolsó sorban lehetőségeiről, számba kell vennünk a kényszerítő körülményeket is.
Magasodó gyűlöletfalak építőkockájává is válhat a kődarab, amely betörte a székesfehérvári roma lány fejét. Ugyanakkor pozitív fejleményt is tartalmaz az eseménysor.
Véget ért az olimpia, a kellemes izgalomban a tévé előtt eltöltött tizenhat nap után meg kell küzdenünk az elvonási tünetekkel. Nincs kiért, miért izgulni, folyamatosan kellemesen emelkedett izgalmi állapotban bizseregni. Az olimpia feldob. De vajon mivel bűvöli az embereket világszerte?
1945 után a feldolgozatlan, nyomasztó közelmúlt határozta meg azoknak az országoknak a közéletét, ahol a totalitariánus rendszerek rövidebb vagy hosszabb időre berendezkedtek. Nem kis mértékben ez vezetett a kommunista diktatúrák kiépítéséhez Kelet-Európában, ahová a szovjet hadsereg nyomult be. De az újra feltámadó viták és a társadalom éles polarizációja Franciaországban is lehetetlenné tette a demokrácia régen esedékes korszerűsítését, hiszen az újjáéledt, 1940 előtti konfliktusok bénítóan hatottak a közéletre. Tony Judt Befejezetlen múlt – A francia értelmiség 1944-1956 között című művét olvasva az olvasó arra a következtetésre juthat, hogy a könyv tanulságokat kínál nekünk is.
Magyarország az utóbbi években sajnos rendre csalódást keltően szerepel Pekingben. Természetesen nem sportolóink teljesítményére gondolok, amelynek értékelése nem az én feladatom, hanem hazánk vezető politikusaainak pekingi kijelentéseire, nyilatkozataira.
Az illegális hitelpiac mindig is a szervezett bűnözés aranybányája volt. Persze ahhoz, hogy igazán kiviruljon, elhibázott társadalompolitika is szükségeltetik.
Családok mindennapos gondja, hogy otthonaikban valóságos tortúra a vízvezeték cseréje, falak burkolása, festése, zárak és villanyvezetékek javítása. Lakásfelújításkor gyakran előfordul, hogy a felkért kisiparos egyáltalán nem, vagy alapos csúszással jön el a lefixált időpontra. Vagy ami még rosszabb: a munkát félbehagyja, netán csapnivaló minőségben fejezi be. Nincs elegendő szakmunkás, utánpótlás pedig pláne nem lesz: baj van az iskolai képzéssel, nincs presztízse a kétkezi munkának.
Évek óta zuhanórepülésben van a magyar sport, csak eddig nem csapódott be, mert valaki az utolsó pillanatban mindig megnyomta az ejtőernyő kioldógombját. Sportolók, edzők, szakvezetők, akik sikerre éhesen nem törődtek azzal, hogy így újabb négy évre, várt vagy nem várt aranyaik csillogásával hamis reményeket ébresztenek. Pedig már Barcelona óta oda kellett volna figyelni.
A pekingi olimpia a kínai vezetés, de még a közvélemény szemében is, szimbolikus jelentőséggel bír: a látványos megnyitó ünnepségnek, a kínai sportolók összességében minden más nemzetet felülmúló teljesítményének azt kell bizonyítania, hogy Kína végképp maga mögött tudja a megaláztatásokkal, polgárháborúkkal, bosszúhadjáratokkal terhes évtizedeket, és Ázsia egykori „beteg embere” immár gazdasági óriás, a világpolitika meghatározó szereplője.
Oroszország a világ tudtára adta: nem kívánja tartósan megszállni Grúziát, de légiereje bevetésével és csapatai előrenyomulásával nyomatékot akart adni szándékának, nem tűri, hogy Grúzia visszafoglalja a szeparatista Dél Osszétiát és Abháziát. Tény, hogy a grúz többséggel szembeszegülő abházok és oszétek autonómia törekvéseinek Tbiliszi konzekvensen útját állta. Függetlenül attól, hogy a szakadároknak igazuk van-e vagy sem, jelenleg csupán eszközök az orosz birodalmi politika kezében.
Kevés a lelkesítés, sok a fanyalgás – ért egyet Schmitt Pállal cikkünk egyik hozzászólója, aki szerint ez az olimpia minden idők legnehezebb versenye. De vajon hogy kommentálja az eseményeket a többi olvasó? A hozzászólásokból szemezgettünk.
Hogy messziről komolynak látszó embereket beleugrathattak egy – valljuk be, ordítóan amatőr – kompromittálási próbálkozásba, az siralmas bizonyítványa a Köztársaságnak. Mert hát ne legyenek illúzióink: ha egy nyugati demokrácia pártpolitikusa, vagy tévéműsora fülest kap, hogy ellenlábasai sárosak, ugyanúgy lecsap a bizonyítékokra. A különbség csupán annyi, hogy hogy náluk kifinomultabb a tényellenőrzési metódus: nagyobb eséllyel védik ki, ha fals, koholt információkkal próbálják jégre vinni őket.
Még nem vetették el a rendőrök, hogy a testvérek egyszerűen úgy távoztak a folyópartról, hogy nem látták őket kamerák.
Pedig a magyar kormány nagyon sokat vár az új elnöktől.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
