A teljes szöveg

Olvassa el a tanulmány teljes szövegét! Kattintson ide!

Az 1999. január 1. óta fennálló Gazdasági és Monetáris Uniót (GMU) a szakértők döntő többsége sikeresnek tartja. Eddig azok a közösségi programok voltak sikeresek, amelyek egyszerre voltak közösségi és nemzetgazdasági szinten eredményesek. Ilyen a belső piac egységesítése és a Gazdasági és Monetáris Unió. A GMU egyszerre a közös projekt szimbóluma és a tagok összetartozásának legfontosabb fegyelmező eszköze, olyan politikai projekt, amelynek gazdasági hatásai is vannak. A Gazdasági és Monetáris Unió első politikai aspektusa az, hogy életképes-e, fennmarad-e egyáltalán ez az intézmény hosszú távon, ha igen, akkor milyen formában. A GMU perspektíváinak értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a közös valuta, illetve tágabb értelemben a GMU működésének egyik leglényegesebb – egyelőre csak jórészt potenciális – feszültségforrása, hogy a közösségi szintű monetáris politikát nem támasztja alá közösségi szintű költségvetési vagy más szóval fiskális politika, mivel ez utóbbi tagállami hatáskörben van. A Gazdasági és Monetáris Unió hosszú távú fennmaradásához szükség van valamilyen politikai unióra vagy legalább is a politikai unió perspektívájának a fenntartására. A költségvetési politika közösségi szintre emelése ugyanis feltételezi, hogy a tagállamok lemondanak fiskális autonómiájukról vagy azok döntő hányadáról (fiskális föderalizmus), ami viszont már a politikai unió kezdete vagy csírája lehet.

A külső, világgazdasági kihívásokat a GMU eddig is meg tudta válaszolni, és a nemzetközi reál- és pénzügyi folyamtokban elfoglalt kiemelkedő súlya nyomán a jövőben is valószínűleg eredményesen tud reagálni rájuk. Figyelmet érdemel, hogy a globalizáció terjedése és mélyülése idején mind nagyobb az igény az árfolyam-stabilitásra. Az euróövezet bővülése több formát ölthet. A hivatalos forma a konvergencia-kritériumok teljesítése nyomán történő csatlakozás a GMU-hoz, illetve az euró ezzel összefüggő bevezetése. Ez a lehetőség csak az EU-tagállamok számára áll fenn. Ezt támogatja az Európai Központi Bank. Ennek a folyamatnak része az ERM-2 árfolyam-mechanizmusban való részvétel.

Az utóbbi időszak fejleményei arra utalnak, hogy az Európai Unió óvatos a Gazdasági és Monetáris Unió bővítésével kapcsolatban, igen szigorúan vizsgálja a konvergencia-kritériumok teljesítését. A következő tíz évben várhatóan mind több ország fogja szorosabban vagy gyengébben az euróhoz kapcsolni valutája árfolyamát. Szinte biztosra vehető, hogy az EK európai szomszédsági politikája hatálya alá tartozó országok mindegyike meg fogja tenni ezt. Ez következik az európai szomszédsági politika filozófiájából.

A magyar külpolitika célja kettős a Gazdasági és Monetáris Unióval kapcsolatban. Egyrészt a GMU fejlődését célszerű figyelemmel kísérnie, aktívan alakítania, ezzel összefüggésben az egyes fejleményekre reagálnia, másrészt Magyarország GMU-csatlakozását, a csatlakozás feltételeit kell alakítania a maga sajátos eszközeivel. A magyar külpolitika dilemmája, hogy Magyarország kívülállóként a konvergenciakövetelmények felpuhításában, GMU-tagként azok keményítésében vagy legalább is a szigorú feltételek fenntartásában érdekelt. A dilemma tekintélyvesztés nélkül valószínűleg azzal oldható fel, hogy Magyarország igyekszik maximálisan megfelelni a konvergenciakövetelményeknek. Ez azonban nem zárja ki a politikai érvelést sem.