© www.egercity.hu

Egyes  nyelvészek életművet építettek arra a nagy horderejű kérdésre, hogy farsang szavunk a német fasen, faseln (mesélni, pajkosságot űzni) kifejezésből ered-e, vagy a farsangi éjszakát jelentő Fastnacht szó gyökerezett-e  meg nálunk. Sőt, más elmélet szerint bajor-osztrák jövevényszó a vaschang. 

 A vigadalom vízkeresztkor, január 6-án kezdődik, és a mozgó dátumú húsvétot megelőző böjtig tart. Első írásos emléke 1283-ból való, bajor-osztrák vigasságot rögzít. Magyarországon a középkorban kezdett honosodni. Királyaink udvarában az itáliai hagyományokat vették át, a városi polgárság és a falusi lakosság pedig a német mulatságokat követte. A farsangolás mikéntje az ősi, pogány hiedelemvilágban gyökerezik: a tél utolsó napjaiban a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Ezeket remélték elűzni jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével is. Az első maskarások halottas menetet imitáltak. A carnarvalet a felvonulás központi alakja, a „halottasház szolgája", a sírásó. A tél „temetése” után kezdődött az igazi karnevál, és az álarcok takarásában sok minden megeshetett, ami egyébként nem.

 A szokások többsége meghatározott napokhoz kötődik. Kölnben a farsanghétfői asszonybálon nemcsak kibeszélik a teremtés koronáinak gyengeségeit, hanem akiket utolérnek, azokat faforgáccsal és jégcsappal borotválják meg. A farsang „farka” az utolsó hétvége: vasárnap, hétfő és húshagyó kedd.
A hamvazószerdai böjt után következett a farsangi ételek maradékának elpusztítása, ezért kapta ez a nap a zabáló, a torkos jelzőt. Ezt a hagyományt élesztette fel országos akciójával három éve a Magyar Turizmus Zrt. A Torkos Csütörtök idén február 7-én lesz, ekkor az éttermek á la carte kínálatukból és az italokból 50 százalék kedvezményt adnak. (Az akcióban résztvevő éttermek listája a www.menjunkenni.hu honlapon lesz olvasható január végétől.)
 Sok helyen megmaradt a hagyomány, hogy farsangvasárnapon és húshagyó kedden tyúkhúslevest, töltött káposztát főznek. Tipikus farsangi étel a cibereleves és a kocsonya is. A cibere többféle savanyú leves gyűjtőneve, eredetileg korpából készítették.
 

© www.zalamedia.hu

A legnevezetesebb a farsangi fánk. Magyar Elek ínyes-mester szerint "legyen könnyű, miként a hab, omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga". Feltalálásáról két történet kering. Az egyik szerint özvegy Krapfenné bécsi pék a készülő kenyértésztát egy türelmetlen vevő fejéhez szándékozott vágni, de az célt tévesztve a fortyogó zsírban landolt. (Bécsben ma is Krapfennek nevezik a fánkot). A másik történet szerint Marie-Antoinette tette népszerűvé a párizsi tésztát, amikor egyszer lovaglás közben kóstolta meg egy utcai árus portékáját.

 A fánk a 19-20. században minden társadalmi réteg farsangi étele volt, csak a neve, és némiképp az elkészítési módja változott tájegységenként. Van, ahol pampuskának hívják, és úgy készül, hogy fakanállal hólyagosra kell verni a lisztet annyi tejjel, ameddig nokedli sűrűségű tésztává áll össze. Letakarva másfél óráig pihentetni kell, hogy ez idő alatt a kétszeresére keljen meg. Nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggatják, mindegyik közepébe kis lyukat nyomkodnak, és forró zsírban, olajban, fedő alatt kisütik, úgy, hogy először a nem lisztes oldalát érje a zsiradék. Tálalás előtt vaníliás porcukorral hintik meg.
 A fánkot hagyományosan disznózsírban sütötték, jelezve a zsíros és a zsírtalan étkezés, a böjt és a dőzsölés határát. Számtalan variációban létezik. Édes formában aszalt barackkal, gesztenyével, túróval, csokisan, sósan pedig kapros-tejfölösen, burgonyásan. Hamis az a fánk, amelyiknek nem élesztővel kelesztik a tésztáját, hanem például a kefírrel lazított lisztes masszát szaggatják kanállal a forró zsírba. Közeli rokona a cseh tarkedli.

 

© www.vagy.hu

Az igazi a szalagos fánk, amelynek receptje a következő:
 50 dkg liszt, 3 dl tej, 3 dkg élesztő, 2 evőkanál porcukor, 5 dkg vaj, 2 tojássárgája, 3 cl rum, késhegynyi só. Az édes tejben felfuttatott élesztőt össze kell dolgozni a liszttel, a tojássárgájával, a vajjal, a rummal és a sóval. Letakarva 40 percig langyos helyen kelesztjük a tésztát. Az olajos kézzel kiszaggatott fánkot forró olajban kell sütni, az egyik oldalát fedő alatt, a másikat anélkül.

Sokkal egyszerűbb elkészíteni a forgácsfánkot, avagy csörögét, amihez kell: 6 tojás sárgája, 2 dl tejföl, 50 dkg liszt, 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál rum – vigyázat, a felbontott üveg tartalma párolog -, porcukor és vaníliás cukor. A tojássárgáját, a tejfölt, a lisztet, a cukrot és a rumot összegyúrjuk, és 30 percig pihentetjük. 3 milliméteres vastagságúra nyújtjuk, és téglalap alakúra vágjuk fel, a közepét is kétszer bevágjuk, így lesz szép cirádás a forró olajban.

 Erdélyben az egyik farsangi alapsütemény a kürtőskalács, Magyarországon pedig a sokféle rétes-béles is. A mai modern étlapokon is szerepelhet a zöldséges rétes, amelynek töltelékét (paprika, paradicsom, hagyma, fokhagyma, uborka, cukkíni, répa) először megpárolják, és ételízesítővel, fűszerekkel felturbózzák, majd besamel mártásba keverik. 
 A farsangi húsételek nem kifejezetten diétásak. Jellegzetes a kocsonya és a disznóhús, mindenféle formában. Nyilván ezért lett szokás a megviselt gyomor kezelésére a korhelyleves, a savanyú becsinált leves és a savanyú káposzta – ezt régen ingyen adták a farsang napjaiban a kocsmárosok. Ilyenkor még a csirkét is részeges módra készítik el: a feldarabolt, befűszerezett csirkét olvasztott vajjal és fehérborral sütőben megpárolják. Mielőtt megpuhul, hajszálvékony szalonnaszeletekkel borítják be, és ezzel sütik ropogósra. A pecsenye is borral készül, a kacsasült pedig konyakkal. 

 Ami az italokat illeti, nincs hagyományosan ajánlott, ezért bátran kerülhet a poharakba az ételek elkészítéséhez felhasznált konyak, bor, rum és minden más, ami garantálja a jó kedvet.