Nem okozott túl nagy meglepetést a múlt héten Áder János, amikor aláírta az Európai Unió éles bírálatát is kiváltó melegellenes törvényt. Bár a Sándor-palota előtt tüntetők ennek az ellenkezőjére kérték, az államfő alig több mint egy héttel annak elfogadása után gond nélkül ellátta kézjegyével a homoszexualitást a pedofíliával tudatosan, a Fidesz politikai érdekei mentén összemosó törvénycsomagot.

Igaz, közleményében hosszan magyarázkodni is kényszerült, miért nem lát benne kivetnivalót.

Felzúgott a Sándor-palota előtti tüntetésen a „Ne írd alá, János!"

A jelentős társadalmi és ellenzéki tiltakozás ellenére elfogadták a pedofilellenes törvénycsomagot, amely a Fidesz politikai szándékai szerint összemossa a homoszexuálisokat a pedofilokkal. A Fidesz-KDNP mellett jobbikos képviselők is igennel szavaztak, a többi ellenzéki párt bojkottálta a szavazást.

Áder János tette akár szokványosnak is mondható, eddigi elnöksége alatt akárhányszor kérték tüntetők, hogy ne írjon alá valamit, mindig megtette.

• Először 2013 márciusában skandálták a tüntetők, hogy “Ne írd alá, János!”. Akciójukkal akkor az Alaptörvény negyedik módosítását próbálták megakadályozni. A módosító csomag gyakorlatilag 24 év alkotmánybírósági döntéseit érvénytelenítette, és korábban alaptörvény-ellenesnek talált pontokat emelt a szövegbe. Tartalmazta továbbá az egyetemi hallgatók röghöz kötését, az egyetemek gazdasági autonómiájának felszámolását, a hajléktalanok kriminalizálását, a bírósági ügyek áthelyezésének gyakorlatát, valamint a gyermektelen élettársak és az azonos nemű párok kirekesztését a család fogalmából.
• Négy évvel később, 2017 áprilisában  már több tüntetésen is felhangzott a híres jelmondat, miután az Országgyűlés megszavazta azt a fideszes törvénymódosítást, amely ellehetetlenítette a Soros György alapította egyetem, a CEU budapesti működését. A CEU mellett a fél tudományos világ és politikai élet kiállt, tekintve, hogy a legjobb eredményekkel és kapcsolatrendszerrel büszkélkedő magyar egyetemnek számított. Áder János államfő végül aláírta a lex CEU-t, noha MSZP-s képviselők is “Ne írd alá, János”-felirattal kérték a Parlamentben, hogy ne tegye – ezért az ellenzékiek pénzbírságot kaptak Kövér László házelnöktől. Végül csaknem egy évnyi kormányzati csuklóztatás után a CEU Bécsbe költözött, bár Kósa Lajos Fidesz-alelnök logikája szerint az egyetem nem tud elköltözni Budapestről, mert soha nem is volt itt.
• 2018 decemberében a rabszolgatörvényként elhíresült, nem mindennapi körülmények között, az ellenzék politikai akciója ellenére elfogadott túlóratörvény esetében ugyancsak tüntetéssel próbálták volna rábírni az államfőt, hogy ne írja alá a munkavállalókkal szemben a munkáltatóknak számos előnyt biztosító jogszabályt. Ám Áder János még a tiltakozó megmozdulás előtt váratlanul aláírta, így az eredetileg tervezett “Ne írd alá, János!” helyett a tiltakozók azt kiabálták, hogy “Szégyelld magad, János!”

Áder 1726-ból 45 esetben vétózott

Az elé kerülő törvények alá nem írása, vagyis a vétó a köztársasági elnök Alaptörvényben is rögzített legfontosabb jogköre. Bármilyen új törvény vagy egy régebbi módosítása, amit a parlament elfogad, csak akkor léphet hatályba, ha azt az államfő aláírja és kihirdeti. A köztársasági elnöknek két választása is van, ha egy törvénnyel jogtechnikai szempontból vagy tartalmi elvek mentén nem ért egyet. Választhatja azt, hogy – jelezve aggályait – visszaküldi a törvényt megfontolásra az Országgyűlésnek, amelynek így újra kell tárgyalni a jogszabályt. Igaz, ha változtatás nélkül, újra az eredeti tartalommal fogadják el, akkor másodszorra az államfőnek már nincs mérlegelési joga, alá kell írnia.

Orbán Viktor miniszterelnök Áder János államfővel

Vörös Szilárd

A másik lehetőség, hogy az államfő az általa vitatott törvénnyel az Alkotmánybírósághoz fordul, kérve a jogszabály előzetes normakontrollját, alkotmányossági vizsgálatát. Ha a testület összhangban lévőnek találja a törvényt az Alaptörvénnyel, az államfőnek alá kell írnia, ha viszont alaptörvényt sértőnek találják a jogszabályt, az Országgyűlésnek újra kell tárgyalnia, és meg kell szüntetnie az alaptörvény-ellenességet.

Áder János 2012. május 10-i hivatalba lépése óta, vagyis az elmúlt 9 év alatt összesen 45 esetben élt a vétójogával.

Ez a szám önmagában még nem mond sokat, de ha azt vesszük, hogy ez idő alatt a parlament 1726 törvényt fogadott el (Áder hivatalba lépésétől a 2014-ig tartó ciklusban 449-et, 2014-2018 között 730-at, 2018-tól ebben a ciklusban pedig 547-et), akkor a vétóarány 2,6 százalékos.

Az első ötéves ciklusában 33 törvényt nem írt alá a köztársasági elnök, ami átlagosan évi 6,6 vétót jelentett – ebből 5 volt az Alkotmánybíróságnak megküldött törvény, 28 pedig az Országgyűlésnek visszaküldött. A második ötéves ciklusának eddigi 4 éve alatt pedig összesen 12 esetben vétózott Áder, ami már csak évi átlag 3 eset – ebből 3 volt az Alkotmánybíróságnak megküldött törvény, 9 pedig az Országgyűlésnek visszaküldött. Az komolyabb elemzés nélkül is látható, hogy Áder János éppen azokban az esetekben nem élt a vétójogával, amikor kifejezetten, akár tömegtüntetésekkel nyomatékosítva erre kérték.

Félsikerek a visszaküldött törvényekkel

Másik 45 esetben viszont Áder vétózott. Más kérdés, hogy elért-e ezzel érdemi változást, hiszen például az Országgyűlésnek megfontolásra visszaküldött 37 törvény végül kevesebb mint felénél, 18 esetben módosított kisebb-nagyobb mértékben a szövegen Országgyűlés, másik 18 esetben viszont változtatás nélkül fogadták el ismét a szöveget, így azokat másodszorra Áder már kénytelen volt kihirdetni. Egy esetben a törvény újra már nem is került a képviselők elé.

Az előzetes normakontoll miatt az elmúlt 9 évben az Alkotmánybíróságot is megjárt 8 törvény közül az Országgyűlés három esetben az Alkotmánybíróság észrevételei alapján megtett módosításokkal fogadta el újra a törvényt, így azokat Áder már aláírta. Másik három esetben a testület véleményének meghallgatása után az Országgyűlés változtatás nélkül fogadta el a kifogásolt törvényeket, melyeket utóbb Áder alá is írt. Egy esetben az Alkotmánybíróság vizsgálata nem állapított meg alaptörvény-ellenességet, ezt a törvényt utóbb Áder szintén aláírta. A nyolcadik, legfrissebb eset még függőben van, hiszen a budapesti, világörökségi részeken található önkormányzati lakások értékesítését előíró lakástörvény-módosítást csak nemrég küldte normakontrollra az államfő az Alkotmánybírósághoz, amely még nem vizsgálta a jogszabályt.

Két véglet: Sólyom László és Schmitt Pál

Hogy Áder János eddigi 45, vagyis évi átlagosan 5 vétója sok-e, vagy kevés, nehéz megítélni, hiszen ezek a lépések nagyban függhetnek attól, hány és milyen törvényt fogad el az adott évben a parlament. A korábbi államfők hasonló döntéseinek száma lehet egy viszonyításai alap. Göncz Árpád két elnöki ciklusának 10 éve alatt összesen 10 törvényt vétózott meg, vagyis évente átlagosan egyetlen alkalommal élt ezzel az elnöki jogkörrel. Az 1990-1995 közötti első ciklusában Göncz arányaiban jóval többet, 7 törvényt küldött vissza, mint a 1995-2000 közötti ciklusában, amikor csak 3-at. Göncz a 10-ből 8-at az Alkotmánybírósághoz küldött normakontrollra, kettőt pedig vissza az Országgyűlésnek.

Göncz Árpád államfőként nem sok törvényt küldött vissza: tíz év alatt tizet

MTI / Soós Lajos

A következő elnök, Mádl Ferenc jóval aktívabban használta különleges elnöki jogkörét, ő a 2000-2005 közötti elnöki ciklusának 5 éve alatt csaknem kétszer annyiszor, 19 alkalommal vétózott, mint Göncz 10 év alatt összesen, vagyis Mádl átlaga évi csaknem 4 visszaküldött törvény. Mádl Ferenc a 19 érintett törvényből 6-ot az Országgyűlésnek, 13-at az Alkotmánybíróságnak küldött meg. Az őt követő Sólyom László abszolút rekordernek számít a visszaküldött törvények terén. A 2005-2010 közötti 5 éves ciklusa alatt Sólyom 47 törvényt nem írt alá, vagyis évente csaknem 10 alkalommal vétózott. Sólyom arányaiban többször élt a parlamenti vétó eszközével, mivel 31 esetben az Országgyűlésnek küldött vissza törvényt, és csak 16 esetben kért az Alkotmánybíróságtól normakontrollt.

Schmitt Pál a törvényhozásnak nem gátja, hanem motorja kívánt lenni - sikerült

MTI / Illyés Tibor

Őt követte az államfői poszton Schmitt Pál, aki a rendszerváltás óta az egyetlen elnök, aki nem töltötte ki ötéves ciklusát, mivel 2012. áprilisában, 20 hónap hivatali idő után a HVG által feltárt plágiumbotrányába belebukva lemondott. Schmitt abban is kivételes volt, hogy elnökségének bő másfél éve alatt egyszer sem élt a vétó eszközével. Megtartotta ígéretét, miszerint a törvényhozásnak “nem gátja, hanem motorja" kíván lenni, ennek megfelelően pedig minden jogszabályt aláírt. Pedig ebben az időszakban, a törvénygyárként működő, kétharmados kormánypárti többségű parlamentben számos olyan jogszabály született, amit jelentős hazai és nemzetközi tiltakozás kísért, rendszerint amiatt, mert a törvények vagy a hatalomkoncentrációt erősítették vagy az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerét gyengítették.