A Snow Leopard (OS X 10.6) első ránézésre nem tűnik hatalmas előrelépésnek az előd Leopardhoz (OS X 10.5) képest, mégis azt kell mondanom, sikerült olyan újításokat belepréselni, amelyekért érdemes továbblépni, különösen, ha a kedvező 8300 forintos upgrade árat nézzük. Igaz, ezt a lépést már csak azok tehetik meg, akik inteles Macintosh előtt ülnek, mert az OS X 10.6 hivatalosan immár csak ezt a platformot támogatja.
Bár külsőleg túl sok újítást nem tapasztalunk, valójában majdnem akkora váltás a Leopardról a Snow Leopardra átállni, mint annak idején a Tigerről a Leopardra (ahogyan a Windows 7 is főként belül változott a Vistához képest, és kapott grátisz néhány extra funkciót, nagyjából a Snow Leopard is így viszonyul a Leopardhoz). A rendszer belseje lényegesen módosult, így azután akadnak kompatibilitási problémák is szép számmal a régebbi szoftverek esetében. De haladjunk sorjában. Előbb megmutatom a lényeges külső, belső újdonságokat, majd azt is elmesélem, mire jutottam a Snow Leoparddal az elmúlt néhány napban...
Lényeges újdonságok
Finder
Amit biztosan mindenki szeretni fog az OS X-ben, az az új - Cocoa alapokra helyezett - Finder. Amellett, hogy gyorsult, kapott néhány hasznos új funkciót is.
Videó lejátszása közvetlenül ikon nézetben
Akár dokumentumokba is belenézhetünk
Például kényelmesebben állíthatjuk az ikonok méretét egy „csúszkával”, ami kifejezetten jól jöhet, mivel számos fájlt interaktívan jelenít meg: lapozgathatunk a PDF dokumentumokban vagy lejátszhatunk videókat anélkül, hogy ehhez megnyitnánk egy programot vagy akár csak a Quick Lookot. Persze PDF-eket nem így a legcélszerűbb olvasni, de arra tökéletes, hogy belepillantsunk megnyitás előtt, hogy valóban az adott fájlra van-e szükségünk.
QuickTime X
Ha már a videók szóba kerültek, folytassuk a felsorolást a QuickTime X-szel, amelyből végre nincs külön Pro változat. A rendszerbe épített verzió alapból mindent tud. A legfontosabb talán, hogy megfelelő videokártya esetében a H.264 tömörítésű videókat hardveres gyorsítással képes lejátszani. A másik, hogy rém egyszerűen lehet benne „lecsípni” egy videó elejét és végét, hogy azután a lényegesnek tartott részeket egyetlen mozdulattal küldhessük azonnal a YouTube-ra, MobileMe elérésünkre vagy mondjuk az iTunes-ba (a régi QT 7-ben megszokott Custom export... lehetőség sajnos megszűnt, így ahhoz továbbra is a régi QuickTime Pro-ra van szükség, vagy olyan szoftverre, amely ezt a funkciót "eléri").
Pillanatok alatt kivághatjuk, amire szükségünk van...
...és már mehet is az iTunes-ba, vagy az internetre
Ezen felül tudunk videót rögzíteni vele a - megfelelő - csatlakoztatott kamera vagy iSight segítségével, készíthetünk hangfelvételt, sőt immár screencam felvételeket is (rögzíthetjük a képernyőn történő folyamatokat).
Még a felülete is letisztultabb lett, és hasonlóan az egész rendszerhez és annak minden alkalmazásához, érezhetően gyorsult.
Dock és Stacks
A Dock és a Stacks is látható újításokon esett át. Az előbbinél megváltoztak a helyi menük, illetve ha nyomva tartjuk az egér bal gombját egy futó alkalmazás Dockon lévő ikonján, akkor Exposé-szerűen láthatjuk az adott program ablakait.
A Stacks is kényelmesebb lett, és ha az adott mappa almappákat is tartalmaz, azt már nem egy külön Finder ablakban nyitja meg, hanem a Stacks paneljén belül, és immár görgethető is a tartalom.
Preview
A Preview, mondhatjuk, lényeges eleme a rendszernek, így különösen örömteli, hogy némileg felturbózták. Ezt nemcsak a sebességére, hanem a tudására is értem. A megnyitott PDF fájlokban végre rendesen lehet szöveget kijelölni, ráadásul van egy halom új szerkesztési lehetőség is: így feliratokat, objektumokat helyezhetünk el képeken, szövegrészeket emelhetünk ki, megjegyzéseket és linkeket szúrhatunk be PDF-ekben stb.
PDF szerkesztés a Preview-ban
S ami ugyan apróság, de én például hálás vagyok érte: végre a Shift gomb nyomva tartása mellett van lehetőség négyzetarányos kijelölésre is.
Szintén hasznos az új preview nézet, hiszen így egy PDF-ből jóval több oldalt láthatunk át egyszerre, mint korábban.
Egyéb „apróságok”
A fenti, nagyobb és látványosabb funkciókon kívül olyan apró módosításokat kapunk még, mint például a képernyőképek nevének automatikus dátumozása, és például az, hogy a kukából immár egy kattintással visszaállíthatjuk a törölt fájlokat eredeti helyükre.
Visszaállítás a Kukából... Kicsit sokat kellett rá várni...
Van Microsoft Exchange támogatás a Mailben, iCalban és az Address Bookban, a rendszer képes automatikusan beazonosítani a nyelvet és ennek megfelelően kiválasztani a helyesírás ellenőrzést. Gyorsult a Time Machine, új drivereket kapunk a Boot Camp (3.0) alá telepített Windowshoz, van HTTP alapú streaming a QuickTime X-ben, megújult iChat, új Automator Services és még több száz apró, de hasznos kis változás.
Belső megújulás
Ahogy azt az elején említettem, a Snow Leopard lényeges változásokon esett át belsőleg is. Használhatunk 64 bites kernelt, aminek persze inkább csak akkor van értelme, ha kellő mennyiségű (értsd 32 GB-nál több) RAM van a gépben. Mivel a 32 bites kernel is támogatja a 64 bites programokat, egy átlag Macen ezt az opciót kihasználni gyakorlatilag értelmetlen (de ha szükségét érezzük, bootoláskor a 6-os és 4-es billentyűket kell csak nyomva tartanunk hozzá). Valójában egy átlag felhasználónak - jelenleg - ez édes mindegy. A rendszer saját alkalmazásai minden esetre szinte kivétel nélkül 64 bitesek.
Ennél lényegesebb a Grand Central Dispatch, amelynek a segítségével a rendszer valóban ki tudja használni a többmagos processzorok minden lehetőségét, ráadásul az Apple így a programozók dolgát is egyszerűbbé teszi ezen a téren, aminek köszönhetően a jövő OS X-es alkalmazásai is optimalizáltabban működhetnek a többmagos processzorokkal.
A rendszeralkalmazások többsége 64 bites
Szintén lényegi újítás az Open CL, amelynek a segítségével a programozók a grafikus processzorokat is bevonhatják különféle számítási műveletek elvégzésébe, hiszen a GPU-k teljesítménye ma már igen komolynak mondható.
Ezeknek és a különféle optimalizálásoknak köszönhetően a Snow Leopard érezhetően gyorsabb lett, mint az elődje, így már pusztán ezért is megéri váltani, ráadásul kevesebb helyre is van szüksége a rendszernek, mint korábban. Utóbbiban azért jelentős szerepe van annak is, hogy immár csak inteles kódot tartalmaz a rendszer, a PPC-s gépeken a Snow Leopard már nem fut.
A biztonságra is figyeltek a fejlesztésnél, olyannyira, hogy az Intego szerint még beépített „antivírust” is kapott az OS X, amely jelzi, ha a Safariban, Mailben stb. éppen egy károkozót (trójait, malware-t stb.) tartalmazó fájl letöltésére készülünk. Mondjuk nem hemzsegnek az OS X-es kártevők a világban, de az óvatosság általában hasznos dolog...
Kompatibilitás
Mivel a rendszer lényeges részei változtak, szép számmal akadnak alkalmazások, amelyekből új verzióra lesz szükségünk.
Szerencsére számos fejlesztő már kiadta ingyenes - vagy rosszabb esetben fizetős -, Snow Leopardra optimalizált verzióit, és persze rengeteg program van, amely gond nélkül fut az új OS X-en is.
Azért nem minden külső alkalmazás működik
Az Apple oldalán, vagy emitt tájékozódhatunk a különféle programok kompatibilitásáról, vagy utána nézhetünk az adott alkalmazás fejlesztőinek honlapján is, hogy éppen mi a helyzet.
Az Adobe például közölte, hogy a CS3 csomagot Snow Leopard alatt nem támogatják (ettől még több forrás szerint gond nélkül működik), és például a Parallels 3.0-s verzióját használók is elgondolkozhatnak a frissítésen.
A szoftverek többsége ettől függetlenül gond nélkül működik Snow Leopardon, akár változatlanul is, vagy ingyen frissítés után.
Személyes tapasztalatok
Bár korábban nézegettem már a bétát, a végleges változattal azért nekem is csak néhány napom volt még ismerkedni, ám az első benyomások eddig pozitívak (mellesleg beszerezni nem könnyű a rendszert, mivel a kedvező upgrade ár miatt gyakorlatilag egyetlen nap alatt kifosztották az összes Apple disztribútort itthon, miután 28-án megvásárolható lett).
Én elsőre egy rendszerfrissítést „foganatosítottam”, ami gond nélkül végigment. Minden fontos anyag megmaradt, és két szoftver kivételével minden más működött rendesen.
A két problémás alkalmazás közül az egyik a hazai fejlesztésű fájlkezelő, a Forklift volt, amelyet némi „hackelés” után azért működésre bírtam, illetve letölthető már belőle egy Snow Leopardon hackelés nélkül is elindítható változat. Viszont nálam például FTP használatkor ez is furán működik, szóval a tökéletes megoldásra itt még várni kell (miközben azt sem igazán értem, miért nem sikerül az Apple-nek beépítenie egy normális FTP funkciót a Finderbe).
A másik program a Sonicfire Pro 5 (erről itt írtam), amely ugyan elindul, de teljesen használhatatlan OS X 10.6 alatt (nincs hangja és elszúrja a mentett hangfájlokat, ami egy zeneszerkesztő program esetében rémálom).
Miután a rendszerfrissítés sikeres volt, kíváncsi voltam a „tiszta” telepítésre is, amely ugyanazzal a lemezzel véghezvihető (lemezről bootolás után töröltem a rendszerpartíciót, és azután telepítés, nem nagy ügy, alig fél óra alatt tettre kész a rendszer).
A végeredmény hasonló, bár nekem ezután még gyorsabbnak tűnt a rendszer, mint upgrade után, ami mondjuk nem annyira meglepő, így szokott ez lenni...
A korábban problémásnak bizonyult programokon persze a friss telepítés sem segített, plusz kiegészült a csapat, mivel a T-mobile-féle web’n’walk USB sticky (mobil internet) drivere olyan csodálatos kernel panicot (a windowsos kékhalál OS X-es, szürke megfelelője) okozott, hogy „öröm” volt nézni. Az illetékesek állítólag dolgoznak az ügyön, persze nem miattam, hanem mert viszonylag sokan küzdenek az átállók közül ezzel a problémával, itthon és külföldön egyaránt.
A 1password 2 felszólított, hogy frissítsek az új, 3-as verzióra, ha Snow Leopardon is használni szeretném, de valójában a 2-es verzió is működik, leszámítva a Safari plug-int (viszont ez megoldható, ha a Get Infó panelen megszabjuk a Safarinak, hogy 32 bites módban fusson). A 1password 3, amely ezt a gondot majd megoldja, nagy frissítésnek számít, így fizetős (viszont most béta változatban árulják, így hatalmas kedvezménnyel lehet hozzájutni még a végleges megjelenés előtt). Minthogy kedvelem, a 19 dollárt különösebb szívfájdalom nélkül kifizettem érte, és eddig nem is bántam meg (rengeteg jó funkciót beépítettek), szóval ha valaki még használja rajtam kívül, csak bátorítani tudom (sőt egyelőre ingyen is kipróbálható, ha nem akarunk bétáért fizetni).
Szóval eleddig három olyan alkalmazásba ütköztem, amelyekkel komoly gondom volt, ezek közül igazán csak a Web’n’walk Manager aggaszt, a többiekből kinézem, hogy heteken belül megoldják a kompatibilitási problémákat...
Mindenesetre egyelőre több a pozitív élmény, mint a panasz. Az új funkciók és megújult alkalmazások, az érezhetően gyorsabb rendszer és a pattogósabban induló programok tovább növelik az OS X-ben eddig is erős felhasználói élményt.
A későbbiekben pedig mindez valószínűleg csak fokozódik, ahogy megjelennek a Snow Leopardra optimalizált programverziók.
UPDATE! 2009-09-03
A Sonicfire Pro 5-höz időközben kiadtak egy frissítést (5.1.2-es verzió), amely már kompatibilis a Snow Leoparddal. Remekül működik. :)