Nemsokára (novemberben) kezünkbe vehetjük az „agyonhájpolt” Dragon Age c. Bioware eposzt, sőt másfél hónapon belül érkezik a sokak által egyenesen csak „Diablo-gyilkosnak” kikiáltott Borderlands. Ráadásul megérkezett PC-re a Capcom sikerjátéka a Resident Evil 5 is.  Ha ez nem lenne elég, holnaptól kishazánkban is megvásárolható egy újabb konzolos slágerjáték átírat, az igen hosszú című Batman Arkham Asylum. Ha tehát videokártyát akarunk venni, mert a régi esetleg öregecske, akkor az idei év vége tökéletes időpont, hiszen már most tobzódunk a jobbnál-jobb játékokban, és ez így lesz egészen decemberig.

De mitől is olyan nagy durranás, hogy ez az unalomig ismert bőregér, most megérkezett PC-re is? Nos, az Eidos, illetve a fejlesztő Rocksteady által megálmodott játék bizony nem olyan, mint a mindenki által unalomig ismert ilyen-olyan „betmenes játékok”, sokkal inkább a Chrisopher Nolan által megteremtett  „új Batman” stílusához igazodik.

Ez azt jelenti, hogy nem lesznek „gagyi” kosztümök és B kategóriás főgonoszok, viszont minden nagyon véres, akciódús és „mátrixos”, sőt – már amennyire ez Batman esetében helytálló – élethű. A játék tökéletesen adja vissza a Nolan-os sötét, borongós, kicsit talán depressziós és gonosz Batman-t. Még jobb azonban a játékban a Mark Hamil (igen, a srác a Star Warsból) által megszemélyesített Joker, aki már nem az a vicces-gonosz figura, mint amit anno Jack Nicholson formált meg, ellenben félelmetes, csavaros eszű őrült, méltó ellenfele a szuperhősnek. 

Mint minden konzolról érkező játék esetében, itt is már installálás közben felmerül a kérdés: vajon mennyire szúrták el a portolást? A GTAIV vagy éppen a híresen összecsapott Godfather II után az ember már nem lepődik meg semmin. Szerencsére tökéletes munkát végeztek a fejlesztők: az Arkham Asylum olyan szépen fut PC-n, és olyan gyönyörűen kezeli az egeret, mintha semmi köze nem lenne konzolos eredetijéhez. És ha már gyönyörűségről esett szó…

A játék alatt Unreal motor ketyeg, ami már a Mass Effect vagy a Gears of Wars esetében is nagyon szép eredményt produkált, most azonban tényleg kihozták belőle a maximumot. Igaz, a PC képes lenne többre is (nem mai gyerek már az Unreal engine), de ebből semmit nem fogunk észrevenni. Eltekintve attól, hogy élsimítás nincsen (az Unreal motor nem támogatja, akkor sem lesz, ha ráerőltetjük a videokártya meghajtón keresztül)  a játék igen szép, nagyfelbontású textúrákkal és modellekkel találkozunk, valósággal tobzódni fogunk a poligonokban. Ha pedig elég nagyfelbontású a monitorunk és kártyánk is bírja, akkor már nem is kell az élsimítás.

A játék tehát szép, a történet érdekes és izgalmas (nem fogjuk lelőni a poénokat), amitől azonban mégis különleges ez a játék, az valami más. Egészen pontosan kettő dolog. 

Az egyik a filmekből/képregényekből már jól ismert ketyerék használata. Batman a 007-es ügynököt lazán megszégyeníti, legalábbis a bőrkosztüm alatt hordott kütyük tekintetében a hegyes fülű szuperhős egyszerűen verhetetlen. Lesz itt kódtörő, falra és padlóra fújható robbanóhab, mindenféle dobóeszköz, csáklya, falon átlátás és még ezer érdekesség. A legjobb a játékban, hogy ezeket az eszközöket folyamatosan „kapjuk”, ahogy a történet megköveteli: mindig lesz tehát valami újdonság, nem fognak unalomba fulladni a kalandjaink. 

Ami azonban még ennél is jobb, az a közelharc. Batman nem használ fegyvert  - valamiért így álmodták meg az alkotók, és így is maradt több évtizeden keresztül. Hogy miért jobb egy ránézésre is dollármilliókba kerülő speciális dobócsillag (Batarang), mint egy háromszáz dolláros HK45-ös hangtompítóval, az rejtély, de ez most nem is olyan fontos. Batman a nehezebb és bonyolultabb módot választja ellenfelei kiiktatására, és mi, játékosok ezzel most nagyon jól jártunk! 

Sok játékba (tulajdonképpen majdnem mindegyikbe) próbáltak már verekedést implementálni, ha azonban meglátjuk Batmant, ahogy négy-öt ellenféllel bánik el egyszerre, akkor rögtön megértjük, miért is élvezetes ez a játék igazán. Ilyen nagyszerű kivitelezésű és mégis könnyen használható (egér és két egérgomb) „kungfuzást” még senkinek nem sikerült alkotnia. A főhős mozdulatainak tárháza végtelen, ütés, rugás, lábsöprés, ellentámadás vagy éppen dobás – minden van, mintha csak egy filmet néznénk. És természetesen nem hiányozhat a Mátrix által meghonosított „bullet time” effektus sem. Összhatásában a közelharc olyan, mintha egy szuper Jet Li filmet néznénk, csak éppen mi magunk irányítjuk a küzdelmet. Leírni nem nagyon lehet, de van a cikkben videó, érdemes megnézegetni. 


A játék tehát szép (oké, a Resident Evil 5 PC-s verziója szebb, de a Batman viszont hangulatosabb), a kütyük fantasztikusak, a közelharc pedig megunhatatlan. A történet remek, ráadásul ami kiemeli a Batman AA-t a hasonló játékok közül, az a környezet részletes, már-már túlzásba vitt gondossággal megvalósított kivitelezése. Egy elzárt szigeten lévő elmegyógyintézet (ez lenne az Arkham sziget) már önmagában sem mindennapi helyszín, ráadásul több olyan aprósággal operáltak a készítők, ami nagyon sokat ad az élményhez. Ilyenek az elszórva található audio-hangszalagok  - ezekből a szigeten elzárt ápoltak történetét ismerhetjük meg, némelyik igazán hátborzongató - de vannak elrejtett titkok (challenges), amelyeket megoldva (kinyomozva) további extrákat és fejlesztéseket kaphatunk.  A játék dicséretes módon tele van zsúfolva gyűjtögetnivalókkal és extrákkal – garantáltan nem fogunk unatkozni egy-két hétig!

Megéri tehát megvenni a Batman AA-t? Nos, a stílus vagy éppen a szuperhősök rajongóinak mindenképpen, de akkor is jó vétel, ha egy kis látványos csihi-puhira vágyunk. Egy közepesen erős gépen már elfut (a teljes élmény érdekében azért nem árt egy 512 MB-os kártya és 2 GB RAM), ráadásul ritkán találni ilyen aprólékosan és szeretettel kidolgozott játékot. És valljuk be őszintén: ki ne próbálná ki szívesen, milyen érzés elkapni egy gyanútlan rosszfiú nyakát a sötét mennyezetről leugorva?