Szerencsére egyik sem lett, így magyarul is csak mint „email” hivatkozunk rá – hála istennek! A drótposta ugyanis röhejes (nem is dróton megy!), a villámposta pedig nem is igazán érthető; legalábbis mi valahogy a villámcsapásra asszociálunk belőle. Eredeti angol neve „electronic mail”, azaz elektronikus levél; érdekes, hogy a bősz nyelvészek fejében a szóról szóra fordítás meg sem fordult…

Szeretjük a „történelmet” – legalábbis az IT-vonatkozású visszatekintéseket. Megírtuk már a C64, a „warezolás”, a nyomtatók és az egér történelmét is, de a Linux- vagy éppen a Windows-történelemmel is foglalkoztunk már (lásd kapcsolódó linkek a cikk végén). Talán éppen ezért meglepő, hogy szegény e-mail eddig még nem került sorra, pedig az összes IT-s „találmány” között ő a legöregebb! A hiányosságot most gyorsan pótoljuk, lássuk, a drótposta (haha) történetét!

Az e-mail előbb keletkezett, mint az internet. A születését a legtöbb forrás 1965-re datálja. Az MIT szuperszámítógépeinek felhasználói közötti kommunikációt biztosították vele. Ekkor még csak az CTSS, SDC és Q32 (ezek mind az MIT akkori szupergépei voltak) között lehetett vele kommunikálni, és a neve sem „e-mail” volt. Tulajdonképpen nem volt neve, csak úgy hívták, hogy „message” (üzenet). 1966-ra a „message” elhagyta a szupergépeket, már egy kisebb hálózaton keresztül is lehetett üzengetni: az AUTODIN rendszer lehetővé tette, hogy különböző gépek felhasználói szöveges üzeneteket fogadjanak/írjanak egymásnak. Mivel azonban nem igazán volt egységes hálózat (főleg nem protokollok), a szöveges üzenetek nem tudtak kibontakozni. Szükség volt egy nagyobb hálózatra. Erre pár évet várni kellett…

Ray Tomlinson az e-mail (egyik) feltalálója - köszönjük Ray!

1971-ben Ray Tomlinson elküldi a világon az első e-mailt, az ARPANET-en. Sokan innen számítják az e-mail történetét, valójában ez még csak „tesztüzem” volt. Nem volt még standard formátum, de sokat erre sem kellett várni.

1972 – megszületik a kukac. Ray Tomlinson vezeti be a speciális karaktert, a felhasználó és a hálózat nevének elválasztásához. Az üzenetek ekkor már a különböző hálózatok (ARPANET, BITNET stb.) között is átjárást biztosítanak, az UUCP protokoll segítségével.

1977-re már RCF 733 formátumú szöveges üzeneteket lehet küldeni az interneten (ekkorra már nem ARPANET, hanem Internet), ráadásul géptől és operációs rendszertől függetlenül – ez már a szó szoros értelmében vett e-mail. A neve azonban még mindig nem ez, egyelőre csak „electronic mail”.

MIT szupergépek - nem kellet nagy távolságot áthidalni...

1982 – megszületik az „e-mail” elnevezés. Szintén ekkor vezeti be az MIT a Simple Mail Transfer Protocol nevű szabványt, rövid nevén SMTP-t, a mai napig ezt használjuk e-mailek küldéséhez.

1988 – megjelenik a világ első kereskedelmi e-mail szoftvere, a „Microsoft Mail” – Macintoshra! (Bizony, régen még így mentek a dolgok).

1989 – A Compuserve (akkoriban a legnagyobb internetszolgáltató) a világon elsőként e-mail hozzáférést, címeket, és SMTP szervereket biztosít előfizetőinek.

1990 – Megjelennek a HTML utasítások a levelekben, így már szépen formázott, látványos e-maileket is küldhettek felhasználók. Hab a tortán, hogy ekkor jelenik meg először a SPAM is.

1992 – megszületik a Microsoft Outlook első, DOS-os verziója. A szoftver (és a DOS sikere) sokat lendít az e-mailezés elterjedésén.

1996 – napvilágot lát a világ első webes mail-szolgáltatása: az indiai Sabeer Bhatia ötletéből megszületik a Hotmail.

1997 – A Hotmail sikerét látva a Yahoo! is felbuzdul, s az eredmény a Yahoo! Mail.

2004 – Hivatalosan is bűncselekménnyé válik a spam-hálózatok üzemeltetése és a „szpemmelés”.

2007 – megjelenik a Gmail.