A jobboldal csak akkor lesz sikeres, ha a szabadelvű mérsékelt konzervatív irányzat határozza meg politikáját, amelyet színvonalában és hangütésében méltó sajtó támogat. Az egykor a magyar újságírás etalonjának tekintett Magyar Nemzet szélsőséges hangnemű napilappá vált, amely elszabadult hajóágyúként gázol le mindenkit, aki az útjába kerül – írja helyzetértékelésében Pelle János.
A mindent behálózó korrupció vezető politikusaink egyik slágertémája lett. És mégis, szinte visszhang nélkül maradt írásunk, amelyben lelepleztük: Budapest VII. kerületében találékony emberek házanként közel 70 millió forintos hasznot vágnak zsebre, abból, hogy a közvagyont kiárusítják hiszékeny külföldieknek. Közben Hunvald György, a kerület polgármestere mossa kezeit: a történelmi városrész rehabilitációjára nincs pénz. Más kerületekben hasonló metódussal folyik az önkormányzati ingatlanok dobra verése. Kormány, ellenzék egyaránt hallgat.
Nagy vihart kavart Mikola István Pécsett, egy kampánygyűlésen tett kijelentése „az egyén parttalan szabadságvágyáról”, melynek nyilvánvaló kifejeződése – szerinte - a berlini Love Parade mintájára most már minden évben, megrendezett Budapest Parádé, vagy a Gay Pride mintájára a Meleg Büszkeség Napja. Ennek brutálisan megfogalmazott bírálatát összekötötte a liberálisok elleni támadással.
Mondjuk ki nyíltan: a magyar választások nem szerepelnek az amerikai külpolitika égető kérdései között, és sem a nagyközönség, sem a sajtó nem kíváncsi arra, hogy melyik párt fog kormányt alakítani Budapesten.
Legyenek hatalmon vagy ellenzékben, politikusaink egy katasztrófaturista rutinjával mozognak a folyóvíz ostromolta töltéseken.
Hagyjuk egy szemhunyásnyit a francba a pártprogramokat, vagy ami ezekből emlékezetünkben valamilyen különös véletlen folytán megragadt. A magyarok aligha azon ígérethalmaz alapján fognak ugyanis maguknak vasárnap négy évre jövőt választani, amivel a kormányzati pozícióért versengők az utóbbi hónapokban hol arcátlanabbul, hol szemérmesebben etették őket. Félszavakból, ijesztgetésekből vagy csak ösztönösen alighanem igen sokak - talán a döntő többség - számára világosodik már, hogy a következő négy évre bizalmat kapó kurzus számára nincs más pálya, mint amit a következő, bármilyen színezetű kormányzatnak mindenképpen be kell járnia, akár számos korábbi ígérettel szemben is.
“Robbantani mentem, este jövök” – mivel a gengszterek általában nem szoktak ilyen cetlit hagyni a konyhaasztalon, így találgatásokra vagyunk utalva, milyen bizonyítékok alapján kondította meg a vészharangot kormányfőnk egy politikai tömegrendezvényekre utazó szlovákiai merénylőbrigád okán.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök javasolta: legyen 2008-ban véleménynyilvánító népszavazás arról, hogy csatlakozzunk-e 2010-ben az euróövezethez. Mivel az ötlet azon nyomban elnyerte a Fidesz egyetértését, immár a választási eredmények ismerete nélkül is tudhatjuk, hogy lesz ilyen népszavazás. És legfeljebb csak remélhetjük, hogy mégsem lesz. A javaslat ugyanis legalább két sebből vérzik.
Szinte naponta adnak hírt a közvélemény-kutató cégek a választási küzdelem állásáról. Elfogultak -e, és ha igen,melyik irányba a nyilvánosság előtt függetlenségükre oly kényesen ügyelő intézmények?
A választás első fordulója előtt két héttel a kampányban teljes dicsőségében megjelent az ideológia. Míg korábban a pártok elsősorban ígéreteiket versenyeztették, és a köztársasági, illetve nemzeti retorika csak alárendelt szerepet játszott, most hirtelen szinte kulturkampfba fordult a kampány.
Orbán Viktornak két évtized terméséből kiválogatott interjú- és beszédrészlet-gyűjteményét lapozgatva, pályaívének cikcakkjairól beszélve két dolgot rögtön előrebocsátanánk. Először, az utóbbi másfél évtizedben nem Orbán az egyetlen, aki változott. Másrészt, ha nem bűn kommunistából szociáldemokratává válni, antikommunista liberálisból posztkádári utópárt szövetségesévé lenni, akkor talán azért sem kéne valakit keresztre felszögezni, mert liberálisból populista retorikájú konzervatív lett.
A Political Capital évjelentése szerint az elmúlt év politikai sikerszava a populizmus volt. A 2004. év végi kettős népszavazás tanulsága a pártok számára ugyanis az volt, hogy ideológiai érveléssel csak a törzsszavazók érhetők el, a bizonytalan többség leginkább a szociális demagógia és a félelemkeltés eszközeivel mozgósítható. Körösényi András politológus írása a Kommentár című folyóiratból szemlézve.
Aki szerint idegenellenes, netán uszító a cím, annak idézek a menekültügyi eljárást részletező 172/2001 számú kormányrendeletből: "A befogadó állomáson, illetőleg a szerződés alapján fenntartott szálláshelyen tartózkodó menekültkénti elismerését kérő külföldit közegészségügyi érdekből el kell különíteni, amíg az ÁNTSZ által kiadott igazolás nem tanúsítja, hogy a kérelmező az elvégzett vizsgálatok és észlelt tünetek alapján nem szenved AIDS, tbc, lepra, luesz, tífusz, paratífusz megbetegedésekben..."
Helmut Kohl volt német kancellár a közelmúltban Rómába utazott. A kereszténydemokrata politikus az olasz fővárosban kijelentette, látogatását az április 9-ei parlamenti választások erőterében Romano Prodi melletti fellépésnek szánja, akit támogat, barátjának s egyben nagy formátumú európai politikusnak tart. Első pillantásra nem lehet ebben semmi feltűnő, hiszen Kohl egész politikai pályafutása alatt az európai egyesülési folyamat szenvedélyes hívének, motorjának bizonyult, világos tehát, hogy az ugyancsak Európa-elkötelezett Prodi, az unió brüsszeli bizottságának volt elnöke mellett száll síkra.
„Magyarországon ma a köztársaságot, a demokráciát, a jogállamot, a szabadságot, a becsületet és a tisztességet a baloldalnak lesz dolga megvédeni”- jelentette ki Gyurcsány Ferenc. Április 2-ára Budapestre hívta a köztársaság valamennyi barátját, „legyen baloldali vagy legyen másképp gondolkodó.” De ki fenyegeti a respublikát? Talán Orbán helyre akarja állítani a királyságot?
A Fidesz szemlátomást úgy döntött, el kívánja bukni a választást. Hamarjában más, épkézláb magyarázat nincs arra, miért épp az Orbán-kormány egyik legnépszerűtlenebb tagja lett a közjogilag utoljára a pártállami érában létező “miniszterelnök-helyettes” funkció várományosa.
„Az emberek” célcsoporttá tétele nem stiláris szeszély, hanem a Fidesz mély retorikai főhajtása a kádárista szóhasználat előtt.
Debreczeni József a Népszabadságban parlamentáris jogállamot félti, melyet szerinte “most először fenyeget komoly veszély a rendszerváltás óta.” Én viszont a magam részéről Debreczenit féltem. Nem lenne jó ugyanis, ha a kitűnő, (magának függetlenséget kiverekedő) publicista és biográfus korpa – azaz fordított Kasszandrák és megélhetési paranoiások – közé keveredne.
"Folyton más eszmét és alakot öltő embertelen hatalomvágy" jellemzi Debreczeni József szerint Orbán Viktort. Némileg vitába szállnék ezzel a sokak által elfogadott megállapítással. Bár Orbán kijelentései kétségtelenül gyakori irányváltásról tanúskodnak, nincs ember, akit egyetlen tulajdonság határozna meg. A hatalomvágy maga is sokféle lehet. Folyton más eszmét és alakot öltő formája nem annyira a vezértípusra, mint a követőkre jellemző, akik mindig az épp uralkodó hatalom hívei, annak kegyeire pályáznak, részesei, haszonélvezői (netán örökösei) akarnak lenni. A mindenáron hatalomra törő személyiség majdnem mindig szenvedélyes elkötelezettje "egyedül megváltó" világnézetének.
A nemzeti ünnepeken megejtett kitüntetés-átadók évről-évre nagyobb eséllyel tarthatnak igényt “a holdudvari bulisták körülnyalása” megtisztelő címre. Hogy előbb-utóbb minden, az aktuális kormányzópárt(ok) választási kampányában haknizó klientúra-lovagra sor kerül egyszer, azt eddig is tudtuk. De a mostani plecsnitűző-ceremóniával a jelenlegi kormány átlépett egy határt.
Az IdomSoft Zrt. közlése szerint a TOTP.APP nem kezel érzékeny vagy személyes adatokat, így az orosz mérőkód nem jelenti azt, hogy veszélyben lennének az adataink.
A rendőrség megint azt kéri, hogy jelentkezzen, aki tud valamit a Huszti testvérekről.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
