Sokszor az ember szája is tátva marad azoktól a felvételektől, amiket a NASA készít. Van, hogy egy különleges napkitörést rögzítenek a kamerák, és van, hogy 15 ezer galaxist komponálnak egyetlen képbe a szakemberek. Ilyenkor azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ennél jóval közelebb is van olyan jelenség, amin ámulhatunk, és az is bőven tartogat még számunkra felfedeznivalót.

Ebbe a csoportba tartoznak például a poláris mezoszférikus felhők – vagy közérthetőbb nevükön az éjszakai világító felhők. Volt már rá példa, hogy a világűrből fotózták le a jelenséget, most azonban ennél is "közelebbről" tanulmányozták a felhőket a szakemberek.

A NASA idén júliusban nagyjából 80 km-es magasságba engedte fel azt a ballont, amely segített tanulmányozni az éjszakai világító felhőket. A léggömböt Svédországban bocsátották fel, ami öt nap alatt Kanadáig utazott. Ez idő alatt 6 millió képet készített, ami 120 TB adatot jelent, melynek feldolgozásába nemrég kezdtek bele a kutatók. Már az első eredmények is ígéretesnek tűnnek.

A felhők rendkívül vékonyak és extrém érzékenyen reagálnak a környezeti hatásokra, például a hőmérsékletre vagy a páratartalomra. De hatással lehet rájuk a hegytetőkön fújó szél és a vihar is, ezek ugyanis olyan hullámokat keltenek a légkörben, amik nagy magasságba is eljutnak. Ahogy elérik az éjszakai világító felhőket, jól látni, ahogy áthaladnak rajtuk.

Ezek a hullámok okozzák a turbulenciát és a légköri mozgásokat, ami az időjárásra és annak előrejelzésére is hatással van. Azt azonban továbbra sem tudni, hogy pontosan hogyan keletkeznek ezek a rendkívül bonyolult légköri mozgások, így a NASA szakemberei azt remélik, az éjszakai világító felhők megfigyelése segíthet megérteni az ezeket a jelenségeket irányító mechanizmusokat. Ennek eredményeként nemcsak a jelenségről lehetnek pontosabbak az ismereteink, de az időjárás-előrejelzés is precízebbé válhat.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.