Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Egy dakota közmondás szerint magas lóról nagyot lehet esni. Márpedig Orbán Viktor most magas lóra szállt fel, amikor a bécsi Neue Kronen Zeitungnak kijelentette, hogy a soron következő kétharmados gazdasági törvényekkel meg akarja kötni a következő tíz kormány kezét.
Hatalmas győzelmet aratott Törökországban a most zajlott választásokon a kormányzó jobboldali nacionalista AKP párt, és személy szerint vezetője, Erdogan miniszterelnök, ám az áhított kétharmadot nem sikerült elérniük. A legnagyobb példányszámú török napilap, a befolyásos Hurriyet angol nyelvű változatának főszerkesztő-helyettese, Taylan Bilgic szerint a szavazók azt üzenték Erdogánnak: kedvelik őt, de azt nem akarják, hogy kontroll nélküli autokratikus hatalomra tegyen szert.
Végjáték az MSZP-ben? Szerintem igen. A végjáték lehet persze hosszan elnyúló is. Az elmúlt hetekben a párton belüli erőviszonyok a gyurcsányisták szempontjából, úgy sejlik, inkább romlottak, mintsem javultak. Miközben az internetes blogokon folyó viták tanúsága szerint is tovább mérgesedett a felek közötti konfliktus.
Magyarországon csupán egyetlen ember tudja biztosan, hogy ki lesz szeptembertől az Alkotmánybíróság elnöke, ez pedig Orbán Viktor. Ez sok mindent elárul arról, hogy milyen az új alkotmányos berendezkedés: durván egyoldalúvá válik az Alkotmánybíróság, nyilatkozta a hvg.hu-nak Tóth Gábor Attila alkotmányjogász, egyetemi oktató, a szuverén.hu főszerkesztője.
Még a kormányközeli hírportálokon is értetlenség és meglepően indulatos ellenszenv fogadta Réthelyi Miklós miniszter levelét, amelyben jelezte, hogy szeretné, ha az iskolákba még az évzárók előtt eljutna a Himnusz és a Szózat könnyebben énekelhető változata.
Eörsi Mátyás legutóbbi írásában felhívta a figyelmet, liberálisoknak és baloldaliaknak meg kell tanulniuk méltányolni azoknak az állampolgároknak az érzéseit, akiknek az álláspontjával egyébként, – például a trianoni békeszerződés megítélését illetően – nem érten ek egyet. Az érzelmi politizálást a baloldal átengedte a jobboldalnak, és ennek meg is fizette az árát – mutat rá a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.
A német megszállók 1944-ben nagy örömmel, sőt, meglepetéssel fogadták Horthy megszállás utáni zsidópolitikáját: a kormányzó hosszú hónapokra félreállt, nem törődött a zsidókérdéssel, hagyta a vidéki zsidóságot deportálni.
A Fidesz-kormány a baloldalnál jobban válogatja meg szavait, gondosan kerülve a reform szó használatát, és hatékonyabb a távlatok felmutatásában, a választók lelkesítésében is. Orbán Viktor „gazdasági fordulatról”, „forradalomról” beszél, megjeleníti a munkanélküliséget és az államadósságot, amelyeket harcban kell legyőzni. Vajon ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy a lakosság ne blokkolja az ország újjászervezését célzó Fidesz-víziót? – veti fel a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.
A Horthy-mítoszt leleplező írásomra számos reflexió érkezett, rengeteg gyalázkodó komment, kevés ellenérv. Ez utóbbiak leginkább azt hangsúlyozták, hogy ő volt az, aki leállította a deportálásokat, illetve megmentette a budapesti zsidóságot. Ezekkel az állításokkal illenék óvatosabban bánni, mert ezek is részei a Horthy-mítosznak.
A pártosodás még mindig nem zárult le, érlelődnek az újabb változások. Korábban, az első és második hullámban új pártok jöttek létre a régiek mellett, a közeljövőben viszont nem zárható ki, hogy a régi pártokból szakadnak ki az újak. A harmadik hullámos pártosodás állatorvosi lova az MSZP – írja Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.
Ezúttal nem azt a vitát szeretném kinyitni, hogy jogállam-e az az állam, amelyet Répássy Róbert képviselni vél, hanem amellett érvelnék, hogy a „Kádár-huszározás” nem csupán a közbeszédet, a közmorált rombolja, nem csupán a társadalmi csoportokat, a családokat játssza ki egymás ellen, hanem az alkotmányos rendszerváltás totális semmibevételén is alapul és olyan érveket használ, amitől süt róla a homo kádárikusz eszméje.
Az Orbán-kormány tovább csúsztatta az országot nyugatról keletre, a civilizáltabbtól a barbárabb, a moderntől az avultabb felé. Rontotta önmaga és az ország hitelességét. Nem bizonyította kormányzóképességét. Még a helyes és szükséges lépések megtételénél is képtelen volt értelmes társadalmi kommunikációra. Tovább pazarolta az ország amúgy is csekély anyagi, szellemi és lelki tartalékait – véli Lengyel László.
A vita valójában arról szól, hogy a német megszállással eleve megpecsételődött-e a magyarországi zsidóság sorsa, vagy az akkori magyar vezetésnek lett volna-e lehetősége megmenteni a vidéki zsidóság jelentős részét? Varga osztja ez utóbbi álláspontot::a magyar közigazgatásban sokan lelkesen közreműködtek a vidék minél gyorsabb és teljesebb zsidótlanításában.
Az amerikai elnök mellett nem csupán elszáguldott az arab forradalom, de még ennyi hónap elteltével sem képes stratégiailag reflektálni rá. Barack Obama még mindig azt hiszi, hogy a Közel-Kelet legkomolyabb, megoldandó problémája az izraeli-palesztin viszony. Pedig súlyosan téved.
Mindig mondom én, hogy nem könnyű a politikusok dolga. Itt volt például a hét nagy kérdése, hogy a nemzeti együttműködés kormányának szemszögéből verbális erőszaknak számítandó-e, ha egy színházigazgató az évadzáró sajtótájékoztatóján orális szexet kíván egy újságírónőnek, onnantól egész életében? És méltatlanná válik-e ezáltal „egy kiemelt nemzeti intézmény” vezetésére? Vagy éppenséggel az számít az emberi méltóságot sértő verbális erőszaknak, amivel utóbb védekezik az illető, hogy csupán „olyan” orális szexet kívánt neki, amely nem is valódi, hanem annak csak az imitációja?
Kísértet járja be az országot, Horthy Miklós kísértete. Szobrot állítanának neki, teret, utcát, hidat neveznének el róla, megnyitották az egykori bunkerét, menye kerületi díszpolgárságot kapott, s a közszolgálati televízió is szükségét érezte, hogy két egymást követő napon műsorára tűzte Koltay Gábor egyoldalú, a kormányzó iránt elfogult Horthy-filmjét. Sebők János írása.
A Fidesz támogatottsága február óta folyamatosa csökken, bomlóban a párt heterogén szavazótábora. Az ország legnagyobb politikai táborát ma már a pártot nem választók csoportja képezi. Mindez felveti – mutat rá a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője –, a csökkenő legitimitás milyen hatással lesz a kormányzás irányvonalára és magára a kormányzó elitre. Továbbá: mi lesz a sorsa annak a hatalmasra duzzadt tábornak, amely egyelőre nem talál politikai képviseletet magának?
Bajnai Gordon visszatérését sokan úgy várták a baloldalon, mint Németh Miklósét 2000-ben. Az ország, de legalábbis a szocialisták megmentésére predesztinált, modern Csaba királyfi azonban gyorsan lehűtötte a kedélyeket.
A komolyan vett, érvekkel alátámasztott iszlámkritikában semmi szélsőjobbos nincsen, kár tehát folyamatosan oda tolni és így diszkreditálni annak képviselőit. A szélsőjobb valójában csak az „idegeneket”, a színesbőrűeket gyűlöli, nem az iszlám lényegét: a fanatizmust, az alávetettséget, az irracionalitást. Sőt, Vona Gábor szerint az emberiség kultúrájának utolsó védőbástyája az iszlám…
A Fidesz legújabb alkotmánymódosítási kísérlete ismét modellszerűen bemutatja azt az elképesztő kormányzati politikai kultúrát, amelyet a múlt év tavaszi hatalomváltás óta élvezhetünk. Kapkodás, rögtönzés, az együttműködésre való képtelenség kívül is, belül is, a szövetségesekkel és az ellenzékkel is. Igénytelenség a módszerekben is, a stílusban is. Szóval hatalmi rövidlátás diktálta meztelen erőpolitika, akarnokság.