JANUÁR

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék korábbi elnöke január elején a következőket mondta lapunknak: „A társadalom mindig érzi a különbséget a progresszió trendbe illeszkedő lépései, az indokolt takarékosság és az erre csak apelláló, de valójában a társadalom összetartozását, szolidaritását rongáló, a jövőt mindig csak a ködös távlatokba helyező ígéretek között. Akkor lehet sikeres a stabilizáció és a felzárkózást előmozdító fejlődés kibontakoztatása, ha ezeket a szabályokat, intézményeket nem külső kényszer, „prezentációs érdek”, hanem belső harmónián nyugvó elhatározás alkotja meg. Olyan gazdaságpolitikát érvényesíteni, amely úgy mérsékli a pénzügyi válság okozta veszteségeket, hogy távlatilag lehetőséget teremt a növekedés számára is. A mértékek és arányok megtalálásáról van tehát szó, s ez ma a kör négyszögesítésével felérő feladat. Azt várom 2010-től, hogy végre eljutunk ide.” Annyit biztosan kijelenthetünk, hogy bár a kísérlet folyik, a kör négyszögesítése egyelőre nem sikerült, sőt év végére valami furcsa, amorf alakzat jött létre, amiben már olyan axiomatikus értékek sem vehetők biztosra, mint az, hogy a kapitalizmusban a magántulajdon szent.

 Bajnai Gordon előző miniszterelnök egy tavaly decemberi, de 2010-re szóló elemzésében kijelentette: „a válság hatására csaknem egy hónapnyi nemzeti jövedelem esik ki, vagyis az országnak ennyivel kevesebből kell megélnie, emiatt ezt az évet bizonyos értelemben hadigazdálkodással kell átvészelni”. A válság fennmaradását hét okkal indokoltuk a vagyonvesztéssel és elszegényedéssel, a munkanélküliség növekedésével, a fogyasztók megváltozott hozzáállásával, a hitelpiaci bizonytalanságokkal, a válságkezelő csomagok bumeránghatásával, a választások ellenére fennmaradó gazdasági kényszerpályával, valamint a gazdaság lassú fehéredésével. Sajnos keveset tévedtünk. 

A Bajnai-kabinet egyensúlyjavító intézkedéseinek a válás árnyai között is meglett az eredménye. A Bank of America-Merrill Lynch már arról értekezett, hogy Magyarország költségvetési világelső. 

Már januárban megkezdődtek a találgatások, hogy leválhatunk-e az IMF-köldökzsinórjáról. Magyarországnak már nincs szüksége a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi támogatására – jelentette ki a Financial Timesban Oszkó Péter pénzügyminiszter. Irina Ivasenko, az IMF budapesti állandó irodájának vezetője ugyanakkor arról beszélt az FT-nek, hogy: „nyilvánosan üzenjük az ellenzéknek, hogy óvatosnak kell lenni a deficit meghatározásával ... de nem fogadható el olyan gazdaságpolitika, amely a hiány megkétszereződéséhez vezet, mivel ez veszélyeztetné a költségvetés fenntarthatóságát”. 

És januárban már előkerült a „nyugdíjkártya” anélkül, hogy tudtuk volna mekkora meglepetések várnak még ránk ebben az ügyben.

FEBRUÁR

Elkezdődött az offshore-ozás, de még nem tudtuk milyen emlékezetessé válik. A Magyar Nemzet cikke szerint több mint tízezer hazai üzletembernek lehet offshore vállalkozása – közli, amely szakemberekre hivatkozva azt állítja, hogy az adóparadicsomokba és offshore cégekbe menekített magyar vagyonok összértéke meghaladja a kétezer milliárd forintot.

Kupa Mihály is megszólalt. Kifejtette, hogy Magyarország három-négy év alatt talpra tud állni a válságból. A volt pénzügyminiszter ugyanakkor az idén még rendkívül kemény évre számít. Kitért arra is, hogy Görögország, Spanyolország, Portugália, Olaszország nagy államháztartási hiányt és adósságot halmozott fel, és ez Magyarországot két szempontból is veszélyezteti: egyrészt elszívja előle a forrásokat, másrészt bizalmatlanságot eredményez az árfolyamoknál, így a forintnál is. 

Kirobbant a vita Surányi György volt jegybankelnök és az MNB ma is hivatalban lévó vezetése között arról, hogy hozzájárult-e a Nemzeti Bank a gazdaság zuhanásához, amelyet csak 20 milliárd eurós nemzetközi hitellel lehetett megállítani. Orbán Viktor is megszólalt az ügyben, szerinte ugyanis elég Surányi (Népszabadságban megjelent) cikkét elolvasni, hogy tudjuk, ki a hunyó. 

 MÁRCIUS

 Márciusban már vihar (pontosabban választás) előtti csend burkolta be a magyar gazdaságot. A régi kormánytól már senki sem várt semmit, az újtól pedig még nem lehetett tudni, hogy mi is várható. A válság korábbi szakaszaira visszatekintve az OTP elnök-vezérigazgatója kitért a bankját célzó régebbi kormányzati segítségnyújtási javaslatokra is egy hétfői fórumon. Csányi Sándor ennek kapcsán azt mondta: "a kormány ölelése majdnem halálos volt, rossz is rágondolni, hogy Gyurcsány mesterséges lélegeztetésbe kezd nálam".  

Addigra az is kiderült, hogy a gazdaságilag aktív lakosság jelentős többsége (69 százalék) nem érzi magát biztonságban a hazai egészségügyi ellátórendszerben, biztonságérzetük még romlott is 12 hónap alatt, s több mint kétharmaduk hajlandó lenne előre kiszámítható többletköltséget is elviselni annak érdekében, hogy időben megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz jusson. 

A Financial Times elgondolkodtató cikke szerint a volt közép- és kelet-európai kommunista országoknak − köztük Magyarországnak – óriási kulturális változásra van szükségük ahhoz, hogy rendbe tegyék költségvetésüket. A magyaroknak például meg kellene szabadulniuk a gondolattól, hogy az államnak kell gondoskodnia róluk. És az adományok helyett a munkát kellene választaniuk. 

 ÁPRILIS

Április a parlamenti választások hónapja volt, s mivel nem volt kétséges a kimenetelük, az előző kormányzat már a hatalom átadására készült. Oszkó Pétert pénzügyminiszter (bemutatván, hogy a válságkezelő kabinet jól végezete a munkáját) bejelentette, hogy jelképes a különbség a várt és az előzetes adatok szerinti eredményszemléletű államháztartási hiány között. A sajtó viszont már azt találgatta, hogy mire lehet számítani az új Fidesz-kormánytól? Mi is feltettük a kérdéseinket. 

Aztán Orbán Viktor kijelentette, hogy soha nem látott sebességgel tűnnek majd el korában megingathatatlannak tartott intézmények a színről. Akkoriban senki sem gondolta, hogy ezen többek között a Költségvetési Tanács vagy az Alkotmánybíróság széles gazdasági kompetenciáját érti. 

Az mindenesetre figyelmeztető volt, hogy durván nekiment Simor Andrásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének, offshore-lovagnak nevezet és távozásra szólította fel. 

MÁJUS

Kiszivárogtak az első információk a Fidesz formálódó adócsökkentési terveiről. A Magyar Nemzet például százmilliárdos nagyságrendű csökkentést orrontott július elsejétől.

A gazdasági érdekvédelmi szervezetek vezetői megelőlegezték a bizalmat az Orbán-kormánynak, és abban reménykednek, hogy az osztogatás helyett a gazdaság dinamizálására koncentrál az új kabinet. Az üzleti szféra képviselői szerint a fenntartható gazdasági növekedés érdekében ezúttal nem lehet tovább halogatni a strukturális reformokat. Ma már tudjuk, hogy ezekről legközelebb talán 2011fenruárjában hallhatunk. 

Róna Péter közgazdász azonban elég jól prognosztizálta az európai pénzügyi folyamatokat, amikor azt állította, hogy mire adoptálnánk az eurót, már a többieknél sem lesz. A végkifejletet illetően azonban még most december végén is korai volna mellé állni vagy szembe helyezkedni vele. 

Közben egyre pusztítóbbá vált a görög krízis. Elemzők szerint tanulságos összehasonlítási lehetőséget kínált a pénzügyi válság magyarországi és görögországi kezelése. S ebből jól jöttünk ki, szerintük ugyanis több kelet-európai országnak inkább helye lenne az euróövezetben, mint a jelenlegi "déli" tagállamoknak.  

JÚNIUS

A hónap Kósa Lajos emlékezetes riadalmat keltő megjegyzéseivel kezdődött, amelyek miatt a forint árfolyama zuhanórepülésbe, a külföldi hitelekhez fizetendő kockázati feláraink (CDS) pedig az egekbe szöktek. Alighanem ez volt az év legdrágább bemondása. Így hangzott: „a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg. … Szűk esélyünk van arra, hogy elkerüljük Görögország helyzetét, a helyzet ugyanis sokkal rosszabb, mint hittük”.

A Financial Times pár nappal később „Kontárok Budapesten” címmel közölt gúnyos kommentárt a piaci felfordulást keltő magyarországi politikusi nyilatkozatairól.

Orbán Viktor lépéskényszerbe került, s hamarosan be is jelentette a parlamentben a a pár nap alatt kidolgozott gazdasági akciótervet. A meghirdetett új gazdasági rendszer az első ütemében 29 intézkedést soroltak fel, köztük a különadókat és a szabad pálinkafőzést. 

JÚLIUS

A nyár azt hihettük, hogy némi nyugalmat hoz a gazdaságba. De nem ez történt. A kormány ugyanis faképnél hagyta az IMF-tárgyalóküldöttségét, és a miniszterelnök bejelentette, hogy inkább a piacokról finanszírozzuk magunkat. 

A lépés elég sok kritikát váltott ki, különösen Németországban, ahol attól tartottak, hogy a német adófizetőknek kell állniuk a magyar felelőtlenség számláját. Egy DPA elemzésben például az olvasható: Aki viszont letér a szigorú takarékoskodás útjáról, az magára marad, mint Magyarország.

A FAZ elemzése szerint pedig az IMF és EU számára Magyarország ideális a példa statuálásra. 

AUGUSZTUS

Augusztus aztán szép csendes melegben, s a nemzetközi pénzpiacok azon várakozásával telt el, hogy Magyarországnak megjön a jobbik esze, s megegyezik az IMF-fel és az EU-val. Ehelyett azonban egy olyan bejelentés következett, amelyet a CNBC is adását megszakítva közölt, a forint pedig zuhanórepülésbe kezdett. Az előzmény az volt, hogy előbb a szakminisztérium közölte a Bloomberg hírügynökséggel, hogy tárgyalni fognak a Valutaalappal, majd másnap helyesbített. Így: „A Nemzetgazdasági Minisztérium tegnapi közlésében szereplő, az IMF-fel ősszel várható tárgyalások kizárólag az IMF alapokmánya szerinti szokásos, minden országgal megtörténő gazdaságpolitikai konzultáció keretében történnek majd." Ez azt jelentette, hogy nem egy új hitelmegállapodással összefüggő tárgyalásról van szó közölte a tárca. 

A Wall Street Journal ezek után krónikusnak nevezte a kormány újabb kommunikációs baklövését. 

A Magyar Nemzeti Bank augusztus végi inflációs jelentésében viszont nem a napi piacokkal törődik. Megállapítja azonban, hogy a magyar gazdaság kilábalási folyamata rövidtávon továbbra is törékenynek tűnik, a növekedés fő hajtóereje továbbra is az export, a hiánypálya megvalósításához szigorúbb költségvetés szükséges, mivel a büdzsé bevételei elsősorban – a lassan emelkedő − belföldi jövedelmekhez és fogyasztáshoz kötődnek. 

A GKI Gazdaságkutató előrejelzésében már azt fejtegeti, hogy a 2011-es költségvetés lesz a nemzetközi bizalom mércéje. A választások óta ugyanis a magyar gazdaság pénzpiaci megítélése romlott: a forint tartósan gyengült, a piaci kamat és az országkockázat emelkedett, ezért az alapkamat nem volt tovább csökkenthető. 

A nemzetközi bizalmatlanságot jól mutatta, hogy augusztus utolsó napján megdőlt a svájci frank árfolyamrekordja, több mint 222 forintba került. 

 SZEPTEMBER

 Szeptember igazán vészjósló hírekkel kezdődött, ugyanis az előző héthez képest több mint tízszeresére, 5,4 milliárd dollárra ugrott az augusztus 27-ével kezdődő kereskedési héten a magyar államcsőd elleni biztosítási piac forgalma. Azaz sokan biztosra vették, hogy becsődölünk.  

A hónap közepéhez közeledve a kilátásaink is egyre rosszabbnak tűntek. A világ legnagyobb nemzetközi hitelminősítője a Standard & Poor's megpendítette ugyanis Magyarország „bukott angyallá” válását, azaz befektetésre ajánlott státuszának elvesztését. Ez azóta is fenyeget bennünket.  

Kósa Lajosnak ezzel kapcsolatban (és talán a közelgő önkorményzati választások miatt is) újabb mondanivalója támadt. Szerinte ugyanis a hitelminősítők „kibicek”, akinek kéretlen tanácsára nincs szüksége az országnak. 

A hónap egy aztán egy jobban értelmezhető bejelentéssel zárult. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ugyanis megerősítette, hogy 2011. január elsejétől egykulcsos adórendszer és családi adózás lesz Magyarországon.  

OKTÓBER

A kormány a formálódó költségvetés kiadási oldalát számba véve ráébredt, hogy további forrásokat kell bevonnia, így újabb válságadókról és a magánnyugdíjpénztári befizetések (egyelőre 14 hónapos) eltereléséről döntött. Ma persze tudjuk, hogy itt nem álltak meg. A hivatásos politikai elemzők is elkezdték vizsgálni, hogy a kormány „nem szokványos” lépései vajon mit fognak kiforrni: reformokat vagy bukást? 

Orbán Viktor október 18-án ismertette a második gazdaságátalakítási csomagot a parlamentben. Egyebek mellett a következőket is kijelentette: a kormány elvetette a magánnyugdíjpénztárak államosításának tervét. Senkit sem kényszerítenek arra, hogy elhagyja a magánnyugdíjrendszert, de felhívják annak kockázataira a figyelmet. Aztán az átirányítás gyakorlata mégis elég keményre sikeredett. 

Kopits György, a Költségvetési Tanács (KT) elnöke szerint ugyanakkor a kormány által beterjesztett adómódosítások középtávon nem hoznak érdemi gazdaságnövekedést, ezért megkerülhetetlen a kiadási oldal átalakítása.  

 NOVEMBR

November elején sok minden történt egyszerre: már felhangosodtak a 2011-es költségvetés előkészítése körüli viták, nagy zajjal folyt a kgfb-kampány is, kiderült, hogy a multik hogyan vághatnak vissza a kormánynak, továbbá miért olyan drágák a magyar bankok, ráadásul teljesen váratlanul csökkent a munkanélküliségi ráta és érkezni látszottak a kínai nagybefektetések is. 

Mind az Állami Számvevőszék, mind a Költségvetési Tanács kifejtette véleményét a 2011-es büdzsé tervezetéről, és sok bírálatot fogalmazott meg. A KT kritikáját azonban nem szívelték fideszes berkekben, s azóta gyakorlatilag felszámolták. 

Pár nappal később a nemzeti fejlesztési miniszter ismertette a kormány gazdaságpolitikai prioritásait és az arányos közteherviselést célzó átmeneti válságadók bevezetésének hátterét. Fellegi Tamás megerősítette: a kormány legfontosabb feladata a magyar gazdaság talpra állítása, és az ambiciózus munkahelyteremtés.  

A magánnyugdíjpénztárak államosítása miatti vita egyre vadabbá vált. Megvizsgáltuk, hogy mit is államosítanak valójában, s mekkora az esélye, hogy e felettébb kockázatos, a jogrend és az etika kereteit feszegető, mások szerint durván letipró, az Európai Unió és a befektetők rosszallását is kiváltó intézkedés megtérül?  

A hónap legvégén Orbán Viktor Moszkvába utazott, s találkozott Vlagyimir Putyinnal. A magyar és az orosz miniszterelnök olyan gazdasági ügyekről értekezett, mint a Malév vagy a Szurgutnyeftyegaz Molban lévő pakettjének sorsa, illetve a magyar földgázimport jövője. Végül annyit tudtunk meg, hogy az egyeztetéseket folytatni fogják. 

 DECEMBER

Az év végéhez közeledve a gazdaságpolitika és a gazdasági folyamatok körüli viták nem csitultak. Sőt a kormány egyre keményebb kritikákat kapott. A Financial Times tette közzé azt a nyílt levelet, amelyben Lars Calmfors, a svéd pénzügypolitikai tanács elnöke, Robert Chote, a brit költségvetési felelősség hivatalának elnöke és Coen Teulings, a holland központi tervező iroda igazgatója a magyar Költségvetési Tanács függetlenségének megőrzését követelte. Mint tudjuk, hiába.  

A Moody’s lépése ennél keményebben érintett bennünket, hiszen a bóvli határáig tolta lefelé a magyar államadósság osztályzatát. 

A rossz hitelességünk megnövelte a finanszírozásunk piaci kockázatait, s a nagyobb bizalmat csak a struktúraátalakítási lépések hozhatják vissza. Vezető közgazdászok gondolatait idéztük ezzel kapcsolatban. 

Bizonyosan nem segített az sem, hogy kiderült, az utolsók vagyunk foglalkoztatottság tekintetében az Európai Unióban. Mindennek oka a munkanélküliség növekedése, ami pedig a versenyszféra visszaesésének köszönhető. 

Az előző pénzügyminiszter, Oszkó Péter a folyamatokat látva vitriolba mártotta tollát, és kifejtette véleményét a gazdaság és gazdaságpolitika helyzetéről. 

Az év végére az is világos lett, hogy a lakosság a hitelek felől a megtakarítások felé fordult 2010-ben. A nyugdíjvita növelte a lakosság pénzügyi tudatosságát, egyre többen látják a hosszú távú megtakarítások jelentőségét. 

Az év lezárását az MNB két egymás utáni alapkamat-emelése fűszerezte meg, amely dühös reakciókat váltott ki kormányoldalról. 

Orbán Viktor ki is fejtette a köztelevízióban, hogy legközelebb majd akkor találkozik az MNB elnökével, ha a kabinet ülésén a jegybanktörvényt fogják tárgyalni. Elmondta továbbá: „Ma az a helyzet, hogy a jegybankot egy testület irányítja, amelybe a miniszterelnök is delegál embert. Én nem akarok delegálni egyet sem. Én azt javaslom, hogy a parlament delegálja a tagokat" – fejtette ki, hangsúlyozva, hogy szerinte az MNB feletti felelősséget az Országgyűlésnek kell viselnie, a parlamentnek kell megválasztania a jegybankelnököt, a monetáris tanács tagjait. "A jegybank függetlensége a kormányzattal szemben kell, hogy fennálljon, és ezt én garantálom" Nagyon sokan úgy gondolják azonban – például intézményileg az Európai Központi Bank is –, hogy a magyar gazdaságnak és a piaci bizalomnak is jobbat tenne, ha ezt a törvények tennék meg, azaz a jegybank teljes mértékben független maradna. 

A koránt sem vidám 2010-es gazdasági évet a jövő évi költségvetés végszavazása zárja majd le pár napon belül.