Hogy mi késztette az EA-t, hogy ennyi év után megtörjék a konzol exkluzivitást azt nem tudjuk, de nem is érdekes: számunkra csak az a lényeg, hogy végre mi, PC-sek is megismerkedhetünk a világ egyik legsikeresebb autós-kaszkadőrös játékával.

A Burnout sorozat és a legújabb rész lényege: egy hatalmas városban száguldozhatunk kedvünkre, utcai versenyeket nyerhetünk, ám ami még érdekesebb: kaszkadőr mutatványokat hajthatunk végre autóinkkal vagy motorokkal, és természetesen „dühönghetünk” is, azaz törhetjük-zúzhatjuk az ellenfeleket. Közben pedig szólnak a jobbnál-jobb számok az autórádióból… Mindez így leírva nem túl izgi, éppen ezért tekintsünk meg egy rövid videót, ebből „át fog jönni” a hangulat:

A videóból kitűnik: itt nem a lassan haldokló Need For Speed széria által megalapozott unalomig ismert versenyekről lesz szó, sokkal inkább egy hatalmas játszóteret és teljes szabadságot kapunk. Paradise Cityben anélkül autókázhatunk keresztül-kasul, hogy akár csak egy töltőképernyőt látnánk – a grafikai megvalósítás pedig gyönyörű (szegény GTA4 szégyenkezhet). 

A grafikára nem lehet panasz, ha van egy jó gépünk hozzá...

Az utcai versenyekből és különféle kihívásokból (ezekből több száz található a városban), azt vállaljuk el, amihez kedvünk van, ha nyerünk jó, ha veszítünk, semmi gond, majd legközelebb. A lényeg: az ugratás, pörgés, egykerekezés, kézifékes fordulás és persze a törés-zúzás! 

Sok játékban törnek ripityára a járművek, de a Burnout Paradise ezt valami elképesztő módon oldotta meg: jómagam, bár nem vagyok egy „autós játék” rajongó, még én is azt vettem észre magamon, hogy egy-egy óriási, harmónika gyűrődésben végződő totálkáros törés miatti félhangos „asztaaaaaa…” kiszólásaim boldogítják közeli kollégáimat. 

A játék maga nagyon egyszerűen kezelhető és megszokható, ellenben a rengeteg belezsúfolt teendő, titkos útvonal, ugrasztó, verseny és gyűjtögetni való (achievmentek, reklámtáblák, autók, motorok, festések, stb.) miatt szinte megunhatatlan – ráadásul a terület is hatalmas: a zsúfolt belvárostól (a hozzávaló neonreklámokkal) egészen az elhagyatott hegyi szerpentinekig van itt minden.

Minél több versenyt vagy egyéb kihívást nyerünk meg, annál inkább fejlődik virtuális jogosítványunk – így tehetünk szert újabb és újabb autókra, motorokra. Járművekből rengeteg van, így nem szenvedünk hiányt: van versenymotor, terepjáró, de még teherautó,vagy éppen „olcsó” japán sportkocsi is. Mindegyik több módon befesthető és kozmetikázható, és persze ami a legjobb: mindegyik ezerféle módon ripityára törhető…

Paradise City térképe

A grafikára nem lehet panasz: a napszakok változnak, éjszaka gyönyörűek a város fényei, a naplementét a tengerparti utakról érdemes figyelemmel követni, a napfelkeltét pedig a kanyargós hegyi utakról… Délutáni napsütésben a város ipari területein található kaszkadőrpályák ajánlottak:-) 

Mi lehet a Burnout Paradise sikerének titka, amivel még az autós játékokért nem rajongó felhasználókat is a képernyő elé szegezi? Nos, a fantasztikus zene (rengeteg slágert licenceltek a játékba), a könnyű kezelhetőség (a játék egy igazi árkád játék, négy-öt billentyűvel már kezelhető és még sikerélményünk is lesz), a gyönyörű grafika (nem a legmodernebb, de az összhatás mégis kiváló) – és persze a törés, törés, törés-zúzás…

Nem csak autók, motorok is várnak ránk, szép számmal...

Mindezek egyveleg utánozhatatlan hangulatot ad ennek a hatalmas virtuális játszótérnek, ráadásul mindent, amit a játék tud, azt online multiplayer módban is tudja. Sajnos nem olcsó, viszont cserébe hónapokig el fogunk vele szórakozni: a készítők annyi mindent zsúfoltak ebbe a játékba, hogy végre elmondhatjuk: igazán megéri a tízezer forintot (és ez a mai világban, amikor a rövid játékok az uralkodóak, bizony ritkaságnak számít.)