A fiatalabb generáció tagjai talán már nem is emlékezhetnek rá, de a számítógépes játékok hőskorában (kilencvenes évek és az ezredforduló eleje) óriási kultusza volt a szebbnél-szebb játék- és szoftvercsomagolásoknak. Napjainkra ez műfaj már csak a díszes, speciális kiadások esetében lelhető fel, illetve egy-egy nagyobb kiadó engedheti meg magának a dombornyomott, aranybetűs és nem mellesleg elég drága csomagolást.

Hogy mennyit vesztettünk, illetve nyertünk a játékok digitális forgalmazásával és a díszes csomagolások (főleg a DVD-nek köszönhető) eltűnésével, az szubjektív dolog: egy valami azonban megmaradt. Minden szoftver (de főleg a játékok) továbbra is rendelkezik borítóval (cover), még abban az esetben is készítenek ilyet, ha a termék csak digitálisan kerül forgalmazásra.

Azért gyűjtői kiadások még léteznek...

A Gamewad szerkesztői összeállítottak egy listát a világ legrondább játékborítóiból - ezekből szemezgettük ki azon darabokat, melyekkel egyet tudunk érteni, valamint bátorkodtunk hozzátenni pár saját gyöngyszemet. Lássuk a Techline toplistáját a világ legrondább játékborítóiról!

Kezdjük rögtön a sort egy igen durva példánnyal. Wizards and Warriors II: ha esztétikai érzékünk gyalázásához nem lenne elég a Conan/Vallejo utánérzés, a borítón látható erősen fotosoppolt Fabio akkor is megér egy misét…

Következő jelöltünk a Nintendo egy régi játéka (egy táblás játék átirata). Magát a művet nem ismerjük (ismertük), így még az is lehet, hogy jó volt: a borító azonban egész egyszerűen borzalmas. Valószínűleg nehéz lehetett egy olyan csoportképet készíteni, ahol minden szereplő idiótának néz ki. Elnézést a fogalmazásért, de a tények makacs dolgok – csak pillantsunk a képre.

A Gamewad listája szerint minden idők legcsúnyább borítója a Capcom klasszikus Megamanjének dobozában volt megtalálható: nem teljesen értünk velük egyet (mindjárt mutatunk még csúnyábbakat is), annyi azonban biztos, hogy bárki is rajzolta a képet, egy dolgot nem tudott: rajzolni. Figyelmezzünk a főszereplő Megaman arányaira és testtartására... A legszebb az egészben, hogy a művész valószínűleg be sem töltötte a játékot, amihez borítót rajzolt: Megaman ugyanis nem viselt ilyen ruhát, ilyen színösszeállításban.

Következő versenyzőnk egy japán Playsation játék borítója, amelyet sikerült egészen „kínaisra” formáznia az alkotónak, abból is az igazi, kommunista-propaganda plakát jellegű fajtából. Nem is érdemes többet filozofálni rajta, a kép önmagáért beszél (bár ne tenné…)

A Power Instict borítóján látható szinte mindegyik elem némi undorral tölti el a nézőt. Az öreg Kung Fu mester lábától kezdve, a főhős ízléstelenül dagadó és „eres” karján keresztül a szereplők arckifejezéséig… Persze lehet, hogy van, akinek tetszik ez a fajta grafikai stílus. Mi még nem találkoztunk olyannal, de biztos van…

Egyszer megemlékeztünk a világ tíz legrosszabb játékáról - a listában anno helyet kapott „Marky Mark” internetes körökben azóta már kultuszjátéknak számító rettenete, (tulajdonképpen egy mém lett belőle) a „Make My Video” című interaktív videoklip-készítő remekműve.  Természetesen az eredeti példányok borítója is megfelel ennek a kétes hírnévnek.

A Sega nem adta fel: Marky Mark mellett további „Make My Video” remekművek is piacon voltak a kilencvenes években, ezekből az egyik az INXS-féle verzió. Ők egy remek ausztrál zenekar, bár a képről ez nem jön át. A borítót elnézve nem tudjuk eldönteni, hogy ez most direkt, „polgárpukkasztás” gyanánt lett ilyen, vagy csak nem volt kéznél dizájner és grafikus. 

A „Super Duper Sumos” című, elég ismeretlen Midway játék borítóját sem kell nagyon kommentálni. Morzsoljunk el pár könnycseppet, és haladjunk tovább.

Az Atari „Scrapyard Dog” című ősrégi, cartidge-játékának borítója egy kicsit olyan, mintha egy kutyaeledel reklám doboza lenne. Bónusz gyanánt kapjuk az arcunkba a hörcsögnek kinéző kiskutyát. A játékot nem ismerjük, de ha csak fele olyan rossz volt, mint a borító, akkor is hálásak vagyunk a sorsnak, hogy így alakult…

Következzen végül a (szerintünk) legrosszabbra sikerült játékborító: a Sega műhelyéből, a „Fekete Öv” című verekedős játék borítása. Mókásan szólva: nincs ötlet a borítóhoz? De harcművészetről van szó? Akkor a láb mindig kéznél van! Komolyra fordítva: ha úgy döntesz, hogy a borítódon/plakátodon csak egy darab lábat akarsz viszontlátni, akkor jó, ha szólsz a grafikusnak, hogy az a láb bizony nagyon-nagyon jól legyen megrajzolva, minimum valami Vallejo/Sorayama minőségben. Ellenben ha nem tudsz rajzolni, és a szóban forgó láb olyan lesz mintha egy hatéves készítette volna zsírkrétával (ezúton is elnézést kérünk minden kreatív hatévestől), akkor sikeresen tudod ellenpontozni egy „kockás füzet” háttérrel. Ez utóbbit nem is értjük, hogy miért és hogyan került rá a képre. De nem is akarunk belegondolni.