Október 23-án, ha nem is az elkötött harckocsi ágyúja, de a kapanyél újra elsült Budapesten, és én megint csak - mint nem sokkal korábban, a Szabadság téri repülő kockakövek szörnyű éjszakáján - bámultam a képeket hajnalig, és alig hittem a szememnek. Budapest nem csupán egy ország, hanem minden magyarok fővárosa - ami ott történik, az velem is történik. Ezért vettem zokon a vandál pusztítást, és ezért váltam kétségbeesetté, tanácstalanná.
Magyarország november 4-i megszállása után Kádáréknak a volt ÁVH-sokból, a Szovjetúnióból ideküldött tanácsadókból álló brigádjai haladék nélkül megkezdték a leszámolást. Megteltek a börtönök, és ezzel együtt fellendült a foglyok közé zsarolással beépített „vamzerek” besúgók tevékenysége is. Őket az „operások”, a börtönök operatív osztályai irányították. A Történeti Levéltár dokumentumaiból megdöbbentő kép rajzolódik ki.
Háy Gyula a 60-as évek végén írt Appassionatában kitűnő dramaturgiai érzékkel a forradalomnak azt a periódusát, a megtorlás kezdeti időszakát jeleníti meg, ahonnan egészen a rendszerváltásig, sőt napjainkig húzódnak a felszín alatti erek. Elég ha utalunk Szabó István és mások nemrég napvilágra került ügyeire.
Háy Gyula cikke 56 október 6-án, Rajk temetésének napján jelent meg az Irodalmi Újságban. Korszakos cikk volt: hosszú idő után először ő vette a bátorságot, hogy lerántsa a leplet a pártbürokratákról. Az alábbiakban a cikk rövidített változatát közöljük.
Továbbra sem csillapulnak az indulatok az október 23-i események kapcsán. Tamás Gáspár Miklóshoz egyik volt hallgatója és tisztelője fordult levélben, és kérte segítségét a történtek feltárása és elitélése érdekében. Visyné H. Ágnes levelét és Tamás Gáspár Miklós válaszát az alábbiakban közöljük.
„Volt, de leesett”- védekezett Gergényi Péter Budapest rendőrfőkapitánya, amikor számonkérték rajta, miért nem viseltek azonosító számokat az október 23-iki rohamrendőrök. Pedig biztosan visszatartották volna magukat, nem rugdossák a megbilincselteket, ha az egyenruhájukon viselt, nagyméretű számot a szemtanúk (vagy az áldozatok) leolvashatták volna. Ugyanígy, kétszer meggondolták volna a randalírozók, hogy köveket dobáljanak, közvagyont rongáljanak, ha kötelezően kellett volna viselniük valamilyen tüntetőt azonosító számot - figyelembe véve az adatvédelmi szempontokat is.
Magyar Orvosi Kamara és a az egészségügyi kormányzat közötti konfliktus várhatólag tovább élesedik a közeljövőben. A laikus közvélemény a szembenálló feleket megosztó szakmai kérdésekben is aszerint fogadja el az egyik vagy másik álláspontot, hogy a drasztikus reformokat előkészítő Gyurcsány-kormánnyal, vagy a politikai ellenzék által támogatott, s a status quo megőrzésében érdekelt kamararákkal rokonszenvez-e.
A jelek szerint össznemzeti tradíciót teremtett az államelnök, amikor március idusán elmulasztott kezet rázni az állam egyik kitüntetettjével. Az aktus egyből vonzó médiaeseménnyé avatta az amúgy dögunalmas állami érem- és oklevélosztó ceremóniát. Igaz, a népszerűségi pontjaiból az ügy miatt sokat vesztő államfő utóbb mondott egy középgyenge pardont, ám a szellem kiszabadult a palackból: új magyar ünnepi népszokás jött divatba.
„Aki ilyen beteg, az minek jön kórházba?” - írathatná ki mottóul bármelyik nagy fővárosi kórház homlokzatára a háromszáz (kétszáz, száz, vagy ezer?) forintos vizitdíjával megváltást álmodó magyar egészségminiszter. Ma már halálosan komoly az egykor viccnek szánt szanitéc poén.
Gyurcsány Ferenc szerint Gyurcsány Ferenc vezetésével képes csak a párt megújulni, illetve az ő vezetése alatt lehet a nehéz gazdasági programot, - stabilizálást és reformot - , véghezvinni. Bár megkérdezte, van-e valakinek jobb elképzelése, jelentkező nem akadt.
A Fidesz és az MSZP előbb-utóbb meg fog egyezni, mert ehhez vezeti őket a szükség. Bármekkorát hazudott is a démoni Fidesztől való félelmében Gyurcsány, bármit is írt Orbán az egyeduralom szenvedélyéből kigyógyíthatatlan konkurens pártról, a másik érdekeinek figyelembevétele nélkül nem létezhetnek. Amíg ez megtörténik, addig is elszórakoztatják a népet, aminek tanúi lehetünk a köztereken, a parlamentben, a városi közgyűlésekben és számos más fórumon.
Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) főigazgatója elleni állítólagos merényletterv rácáfolt azon hitünkre, miszerint egy nyugati civilizációhoz sorolt jogállamban az egészségügyi vezetők testi épségét legfeljebb abortuszklinika-robbantó, nőgyógyászokat gyilkoló keresztény vallási fundamentalisták, netán a kezeléssel elégedetlen, átlagnál indulatosabb hozzátartozók verései fenyegethetik.
A lincselés, a nyilvános, spontán erőszak története szinte egyidős az emberiség történetével, az alábbiakban néhány epizódját elevenítjük fel.
Tamás Gáspár Miklós válszolt Molnár Tamás október 11.-én keltezett nyílt levelére (l. a kapcsolódó linket). Levelét teljes terjedelmében az alábbiakban ismertetjük.
Molnár Tamás, a Kossuth téren tüntető Magyar Nemzeti Bizottság 2006. ügyvivője nyílt levelet intézett Kis Jánoshoz, Tamás Gáspár Miklóshoz, és Kőszeg Ferenchez.
Most már eldőlt, hogy 56-ot külön-külön fogja ünnepelni kormány és ellenzéke. Az aktuálpolitikai megfontolásokon túl, nyilvánvalóan szerepet játszik ebben az a tény is, hogy a forradalom résztvevői különbözőképen képzelték el Magyarország jövőjét. Az ellentétek felszínre kerülését a forradalmat elnyomó, brutális szovjet fegyveres beavatkozás akadályozta meg. Jobb, ha leszámolunk a közös emlékezés illúziójával.
Nem akarok aláírási kampányt indítani, nem kívánom híveimet a Kossuth térre hívni, csak szerényen megjegyzem: teljesen felesleges keresztes hadjáratot indítani a „hírhozó” Such György ellen. A Rádió elnökének döntése, a Lamperth és Szekeres bizalmas mondatait tartalmazó felvétel nyilvánosságra hozása segítheti az álláspontok tisztázását, későbbi kompromisszumok megalapozását.
Orbán Viktor azzal, hogy pártja minden eddigit felülmúló módon túlnyerte magát a helyhatósági választásokon, meglehetősen bizarr szituációba manőverezte hajóját. Úgy csiholt kvázi-forradalmi hőfokot, hogy feltehetően nemhogy forradalmat, de még kormányváltást vagy előrehozott választást sem akart igazán
Vajon felbérelték-e, és ha igen, kik, és milyen céllal a Szabadság téri, vandálokat? Lehetséges-e, hogy, hogy a titkos Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra hozását és azt követő spontán tüntetést akarták egyesek titkosszolgálati módszerekkel „médiaelőnnyé” alakítani? E kérdésekre egyelőre nincs válasz, de érdemes szemügyre venni, mi történt Romániában másfél évtizeddel ezelőtt.
Amikor Sólyom László mint államfő járt el, azaz kijelölte a politikai válság megoldásának alkotmányos kereteit, megosztotta a vélekedőket: olyanokra, akiknek ez tetszik, és olyanokra, akiknek nem. Egyúttal megsokszorozta azoknak az esélyeit, akiknek hangját mostanáig elnyomta a botrány-politika. Akik visszatérnének az ország előtt álló, tizenhat esztendeje megválaszolatlan alapkérdések tisztázásához, és ezt az értelmes, nyílt párbeszédtől várják.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
