Az utóbbi időben számos, évtizedek óta „alvó”, egykori ügynököt lelepleztek történészek és újságírók, akik a kultúra, a sport területén, illetve a katolikus egyház hierarchiájában foglaltak el jelentős pozíciókat. Balogh páter több volt egyszerű ügynöknél, Rákosi mellett asszisztált az ellenzéki pártokat felszámoló szalámi-politikához.
A rendszerváltás óta most először egy politikai erő miniszterelnökhelyettes-jelöltet is állít országos listáján. Senki sem számított Mikola Istán feltűnésére egy ilyesféle szerepkörben. Orbán pártelnök döntése találgatásokra ad alkalmat. A hvg.hu kommentárja.
Januárban debreceni kampánynyitó beszédében Orbán Viktor meghirdette a "vadkapitalizmus" lezárását, egyszer s mindenkorra. Élesen bírálta a kapitalizmus fő hajtóerejét, a versenyt, amely "a legjobbat hozza ki a termékekből, és a legrosszabbat az emberekből", amivel februári évértékelőjében a "magyar szolidaritást" szegezte szembe. A romantikus antikapitalizmus eme újabb orbáni meghirdetésével kapcsolatban két kérdést kell feltennünk: egyfelől, hogy kínál-e megoldást az ország gondjaira, másfelől pedig, hogy hitelesen beszélhet-e szolidaritásról az állítólagos vadkapitalizmussal szemben az az Orbán Viktor, aki négy éven át Magyarország miniszterelnöke volt.
Ferenczi Krisztina „Szüret (Az Orbán-vagyonok nyomában)” című könyve egy hónappal a választások előtt jelent meg. Ez lehet akár üzleti megfontolás is. Inkább azzal van baj, hogy a neki ellenszenves politikus dolgait olyan egyoldalúan tárja (inkább túrja) fel, hogy oknyomozása már-már manipulatívnak tűnik.
Szomorú, hogy itt tartunk tizenhat évvel a rendszerváltás után, melytől sokan azt remélték, „a téma egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről”. Pásztor Tibor természetesen csak annyira antiszemita, mint Deutch-Für Tamás, vagy mint jómagam: semennyire. Csak éppen egy olyan, bizalmas körben elterjedt kifejezést használt, mely a nyilvánosság terébe emelve disszonánsan cseng nálunk, azaz „zsidózott”.
Gyurcsány kényszermunkatáborba száműzné politikai ellenfeleit, „kapjátok be” mutatással alázza le az országot, és náci ihletésű jelszavakat propagál – Orbán import-szavazatokkal akar nyerni, lenyúlja az MSZP titkos választási stratégiáját, munkatársa már négy éve kötelet ígért a politikai ellenfeleknek. Ha ezek a kölcsönös vádak nem tartoznának a halálosan komoly kampányhoz, röhögni lenne kedvünk.
A pártállam idején kiherélt magyar szakszervezeti mozgalom egyelőre nem talál magára. Az elbocsátás réme damokleszi kardként függ a szervezkedő alkalmazottak és munkások feje fölött. A multik tapasztalják, hogy az érdekvédelem idegen nem egy hazai állami cégtől is.
Visszaélések tarkítják a kopogtatócédulák gyűjtését, de a postai úton beküldött „távajánlás” sem nyugtatna meg mindenkit. A magyar voksolási hagyományok nem igazán erősítik a választási rendszerbe vetett bizalmat.
Meglepődve konstatálom, mily nyugodt az orvostársadalom az idei választási kampányban, mintha az elhangzott „megoldások” nem is érintenék az egészségügyet, és a szféra által nyújtott ellátásokat. A járulék javasolt drasztikus csökkentésének, nagyon kérem, ne az egészségügy igya meg a levét!
Hol van a viszonosság? Miközben a 90-es években a nyugati szolgáltató cégek hadát fogadták tárt karokkal a rendszerváltó országokban, az Európai Parlament legújabb döntése számos akadályt gördítene az új tagországok, köztük Magyarország szolgáltató cégeinek nyugat-európai tevékenysége elé.
A genfi mecset imámja egyszer s mindenkorra be akarja tiltatni Voltaire 1740-ben írt „A Fanatizmus vagy Mohamed a próféta” című darabját. A Nyugatnak el kellene döntenie: tényleg egyetemesnek tekinti-e az emberi jogokat?
Folyik a populista licit, versengve ígérnek hetet-havat az áprilisi választás főszereplői: Orbán fájdalommentes konszolidációval ámít, Gyurcsány pedig mindazt megígéri, amit az elmúlt négy évben a kormány elmulasztott megtenni.
Vicsek Ferenc, a Klubrádió főszerkesztő-helyettese az alábbi írásban válaszol a rádióval kapcsolaban a hvg.hu oldalán megjelent véleményre.
A Klubrádió radikálisan megváltoztatta reggeli információs és hírmagazinjának felépítését és stílusát. Ez a választás éve ugyebár, izzik a levegő, tessék kidudorodó nyaki erekkel ráfeszülni a politikára. És tolni az egyiket, a két tolható szekér közül.
A Mohamed prófétát ábrázoló dán karikatúrák elleni tüntetések már halálos áldozatokat is követeltek, maguk a karikatúristák életveszélyes fenyegetéseket kapnak, iszlám tüntetők tábláin ott a figyelmeztetés: Európa, tanulj szeptember 11-ből!
Az Orbán-kormány egynémely – joggal bírált – lépése kapcsán sokat hallottuk a hatalmon lévő Fidesz ellenzékétől, milyen csúnya dolog a klientúra-építés, a vízfejű államigazgatás. De bársonyszékbe jutván, az MSZP-SZDSZ koalíció második ciklusában nem sokat tett ígéretei beváltásért.
Nem biztos, hogy rontja a közel-keleti béke esélyeit a Hamász gázai győzelme. Az Izrael felszámolására létrejött szervezet ellenzékben elég erős volt ahhoz, hogy megakadályozza az izraeli-palesztin megegyezést. Kicsi ugyan az esélye, mégis, talán, mint kormányzó párt, jobb belátásra jut, és békét köt az ellenséggel. Erre van precedens: ezt tette 1993-ban a Jasszer Arafat vezette PFSZ is.
Hiába készített látleleteket a diktatúrákról, Szabó István reménytelenül foglya a Kádár-diktatúrának.
Kicsit furcsa, hogy bizonyos körökben – jobb és baloldalon egyaránt - az üzenethozót, Gervai Andrást csépelik, ahelyett, hogy a végre a kádári rendszer maradványaként még mindig a helyükön üldögélő, vagy vastag nyugdíjukat élvező, akkori titkosszolgák felelőségét vetnék fel. Szabó István is talán jobban járt volna, ha maga leplezi le ügynökmúltját, ahogy tette ezt – minden negatív következmény nélkül – a cseh Bohumil Hrabal. Nem igazán meggyőző a Naptévé riporterének Szabót felmentő hétfő reggeli magyarázkodása: a Redl ezredes című filmben már 1983-ban ott volt a kulcs, tetszettek volna megfejteni.
A Fidesz adócsökkentési javaslata kitűnő stratégiai húzás, mert meghatározza a közbeszéd témáját, ugyanúgy, mint a „polgár” szó 1997-ben.
A Kolibri Színház elveszíti az autonómiáját, az új igazgató ellen tüntettek.
Az „argentin Trump”, Javier Milei ajándékozta meg a milliárdost az egyedi szerszámmal, amelynek úgy örült, mint egy kisgyerek.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
