Ön alsó-középosztálybeli? Valahol az alsó- és a közép között? Harmincas? Lakik és dolgozik valahol? Van már gyermeke is? Akkor bizonyára sokszor hallotta az utóbbi időben ezt a szót: felelősség. Leginkább az ön életstratégiájával kapcsolatban emlegeti ezt most a gazdasági és politikai elit.
A revíziós magyar külpolitika 1939. március 15-én sikert könyvelhetett el: Magyarország visszaszerezte az akkor a széteső Cseh-Szlovákiához tartozó, de 1919 előtt ezer évig magyar fönnhatóság alatt állt Kárpátalját is. Közben a nemzetiszocialista Németországhoz fűződő – utóbb katasztrofális következményekkel járó – kapcsolatok tovább erősödtek.
Polgáraink java része, a korábbi tapasztalatokból okulva, nemigen lép a főváros belső kerületeinek emlékhelyeire március 15-én. Bár a mérsékelt jobboldal tömegei vitathatatlanul aktívabbak, ők is óvakodnak, hogy bármi közük legyen a nemzeti szimbólumokban dühöngő huligánokhoz, az ő vandalizmusukhoz.
Az elmúlt tíz napot a rémület és a tanácstalanság jellemezte. A kisemberek körében fölrémlett az államcsőd, a bankzárlat, minden kisebb-nagyobb megtakarítás elveszítésének réme. Sokan a bankba futottak, hogy hazavigyék forintjaikat, mások euróra váltottak, és mindenki „hiteles” híreket gyűjtött szomszédaitól, munkatársaitól: mit tegyek, mit tegyünk? Jövő tavaszig kitart az IMF-hitel, addig nem lesz államcsőd.
Hiába a kitartó belvárosi pletyka, hogy Simor távozásra szólította volna fel Gyurcsányt, vagy fordítva: a heves cáfolatok csak arra utalnak, hogy valami történt közöttük. A nyilatkozatháború célja: egyértelműsíteni a felelősséget az esetleges összeomlásért.
Rendőri őrizetbe került a nemzetközi Gripen-botrány kulcsemberének tekinthető osztrák állampolgár, Alfons Mensdorff-Pouilly. Tudatában a Gripen gépek magyarországi vásárlása körüli, máig gyanús körülményeknek, a négy országházi pártnál érdeklődtünk: készek-e új információk birtokában ismét megvizsgálni a nemzetközi Gripen-botrány esetleg hazánk felé leágazó szálait? Finoman szólva, feltűnő volt a csend.
Orbán Viktor minden bizonnyal pontosan tudja: a korábbi ösvény – a bankhitelekkel és adópréssel pénzelt, vállalkozónyomorító jóléti állam – zsákutca. Ugyanakkor nem akarja megnyirbálni a költségvetés lehetőségein túlterjeszkedő „szociális vívmányokat”. Egyszerre szeretne muzsikálni a polgári rétegeknek, a vállalkozóknak, az alkalmazottaknak és az állam által eltartottaknak. De hát pont ez az, ami lehetetlen.
A rendszerváltás óta eltelt két évtizedben az volt a jellemző, hogy a befektető szemet vetett egy szegény önkormányzat ingatlanára, majd előzékenyen a saját pénzén elkészítette a szájíze szerinti rendezési tervet. Holott mind a terv, mind az ingatlan övezeti besorolása a kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat hatásköre. Ha az önkormányzatok az övezetátsorolás előtt dobják piacra az ingatlant, ingyen tesznek hatalmas pénzeket a befektető kasszájába.
Ma Magyarországon újjáéledni látszik a „sörétes ház” véres fogalma. A faluszéli, szocpolos épületek ideális célpontjai benzines palacknak és vadászpuskának. A mai magyar gyilkosok pedig a jelek szerint amerikai rasszista elődjeiket is alulmúlják, ott ugyanis a tudatosan megválasztott áldozatok közt legfeljebb tíz-egynéhány éves kiskamaszok voltak, de nem négy-öt éves gyerekek.
Úgy látszik, Antall József kamikázekormányának példáján felbuzdulva Dávid Ibolya kamikázepártot csinálna az MDF-ből. Legalábbis erre vall, hogy a csomagjáról elhíresült valahai pénzügyminisztert (a Fórum immáron hivatalos EP-listavezetőjét) szánja – konstruktív bizalmatlansági indítvány révén – Gyurcsány Ferenc utódául. Kár, hogy Bokrosnak - bármennyire is kész feláldozni magát a reformok oltárán - erre pillanatnyilag esélye sincs.
Egy évszázadonként egyszer bekövetkező válság idején az országot olyan miniszterelnök vezeti, akinek saját miniszterei és alkalmazottai mondanak ellent. Leállt a közigazgatás?
Lehetséges, hogy Dávid Ibolya húzónévtoborzó akciója „Bokros-puccs” néven vonul majd be a zsurnálpolitológiába. Jelesül, hogy Dávid Ibolya a neoliberális közgazda listavezetőségét – államcsíny mintájára – pártcsínnyel, a belső döntéshozók szélesebb fórumainak tudatos megkerülésével harangozta be.
Semmi nem mutatja jobban a magyar rendszerváltás nyomorúságos kompromisszumait, mint éppen a romák helyzete. Ha nem jönnek valódi megoldások, ha a rendőrség, a tanár, az orvos, a helyi szociális hálózat nem kezdi el az aprómunkát a mindennapok elviselhetővé tétele, a kölcsönös félelem eloszlatása érdekében, akkor majd önvédelmi hadsereg áll önvédelmi hadsereggel szemben.
Bokros Lajost arra buzdítjuk: ne álljon meg félúton. Ha már újra politikára adja a fejét, akkor vázolja végre fel nyomokban eddig is felfedezhető, a program szintjére azonban soha nem emelkedő társadalmi-politikai elképzeléseit is. Nevezetesen: hogyan képzeli el a társadalmi összetartást (kohéziót) programja mentén, egy olyan országban, ahol tartósan két politikai közösség létezik?
A hét végén a magyar vezetés – a kormányfő és az ellenzék vezére egymástól függetlenül, de egybehangzóan – kelet-európai mentőcsomagot kezdeményezett, és megbukott. A bukás következményeit megtapasztalhatjuk a következő napokban és hetekben. Az elutasítás okaival most kell szembenéznünk.
Miközben a hajó süllyed, a zenekar játszik: a politikai elit vidám szerepcserékkel, kutyafülével, ciánbeszéddel és Bokros-mumussal igyekszik szórakoztatni a közönségét. De kinek marad hely a mentőcsónakban?
Közgazdászok, volt kormánytagok, piaci elemzők egyöntetűen állítják, a kormány halogatja az igazán fájdalmas döntéseket, a költségvetés kiadási tételeinek drasztikus lefaragását. Gyurcsány még mindig kímélni próbálja a Kádár-rendszer "szent teheneit", a nyugdíjasokat, a közhivatalok felduzzasztott állományát, más, különféle állami kedvezményeket élvező csoportokat. Tudja, ha hozzányúl az eddig többé-kevésbé érinthetetlen szent tehenekhez, választói bázisa még inkább összezsugorodik.
A szerző, SZDSZ-es országgyűlési képviselő, alábbi írásában megindokolja, miért nem volt hajlandó elutasítani a parlament feloszlatásáról szóló indítványt, miért nem vett részt a szavazáson. Nem akart felhatalmazást adni a Gyurcsány-kormánynak, amely tétlenkedésével súlyos, beláthatatlan következményekkel járó válságba taszíthatja az országot.
Hitelek nélkül a kelet-európai gazdasági vérkeringés leáll, a vállalatok berogynak, elmarad az export, és a romló kilátások megrendítik a nemzeti valutákat. A régió képtelen kimenteni saját magát. Az EU-nak még nincs önálló pénzalapja és a nemzeti csomagok pénzügyileg protekcionisták. Az IMF-nek egyelőre elfogyott a kihelyezhető forrása. Kelet-Európa, így Magyarország is, euróra szomjazik.
Az utóbbi hónapokban többször is felvetődött, hogy - saját érdekükben - indokolt lenne korlátozni a hitel-és segélyrendszer ügyfeleinek önrendelkezését, tekintettel a lakossági adósságteher válság miatti drasztikus növekedésére, valamint a szociális ellátórendszer anomáliáira. Vagyis megtiltani nekik az erejüket túlhaladó adóssághalmozást, illetve az állami juttatások nem rendeltetésszerű használatát.
Az évfordulóra nagyszabású rendezvénnyel készülnek.
Nem segített, segítséget sem hívott a gyerekhez, akiket végül sikerült újraéleszteni. Az ikrek a szüleik nélkül mentek be a medencébe.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
