Amikor az elmúlt tíz év gazdasági folyamatait értékeljük, érdemes felidézni, hogy a 2010 és 2020 közötti időszak három részre bontható:

• A 2010 utáni első évek az elhibázott válságkezelésről szóltak, pedig 2010 tavaszán úgy tűnhetett, hogy vége a legrosszabbnak, a gazdaságunk épp 2010. április-júniusra került vissza a növekvő pályára. A kormány terve az volt, hogy a költségvetési hiány elengedése járható út, de hamar rájöttek, hogy az uniós szabályok miatt ez lehetetlen. A nem csomagnak nevezett megszorítások, a magánnyugdíj-pénztári befizetések államosítása, a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika és az, hogy szinte minden fontos gazdasági szereplővel összevesztek, ahhoz vezetett, hogy 2012-re visszasüllyedtünk a recesszióba.
• 2013-ban kezdődött a lassú növekedés, de így is csak 2014-re került vissza a GDP a 2008 végi szintre. Ez után felgyorsult a tempó. A beruházások megugrottak, a belső fogyasztás megnőtt, és az EU gazdasága is magára talált, az elmúlt évek már a látványos növekedésről szóltak. Ennek a 2018-as 5,1 százalékos GDP-növekedés volt a csúcsa, de még 2019-re is csak 4,9-re lassult.
• Ám ennek ellenére folyamatosan ott volt a kritika: a gazdaságunk hiába erősödő, de nem válságálló. 2020-ban már akkor is lassult volna a növekedés még a kormány szerint is, ha nincs nemzetközi válság, de a koronavírus miatt most meglátjuk, mire képes a gazdaság egy rendkívül rossz globális helyzetben. A gazdaságpolitika prociklikus, vagyis amikor növekedés van, még rá is erősít, de a válságkezelésre saját magának nem ad teret, a rekordalacsony alapkamat pedig az MNB mozgásterét szűkíti.

Fazekas István

2020 első negyedévének végén 32,4 százalékkal volt magasabb a magyar GDP, mint 2010 első negyedévében – fontos rögtön hozzátenni, hogy ezek csak március 31-ig mutatják a helyzetet, amikor még csak három hete volt veszélyhelyzet az országban és négy napja tartott a kijárási korlátozás, a rövidített nyitvatartás pedig két hete, tehát még csak a válság szele csapta meg az országot. Az előző negyedévhez képest már úgy is visszaesett a gazdaságunk idén január és március között, hogy annak az időszaknak a nagy részében még nem volt itt a válság.

A fizetések látványosan nőttek az elmúlt években. 2010-ben érte el a bruttó átlagkereset először a 200 ezres határt – 202 ezer forint volt akkor. Most 376 ezernél járunk. De a növekedés igazán csak 2015-től indult be, addig 247 ezerig ment fel a szám. Addig kimondottan alacsonyak voltak a jövedelmek, és ez csak akkor változott meg, amikor a súlyos munkaerőhiány miatt a jobb fizetésekkel kezdtek a cégek dolgozókat csábítani. És azt is érdemes megemlíteni, hogy a jellemzően csak Budapest és egy-két megye van (jóval) az átlag felett, ám ez is elég, hogy felhúzza a számokat. Megesett például, hogy a szabolcsi átlagfizetés 120 ezer forinttal alacsonyabb volt a fővárosinál.

A munkanélküliség ugyanis akkorát esett – a válság előtt évekig a 3,3-3,8 százalékos sávban volt, ami gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot jelent –, hogy már épp ez jelenti a problémát: sok állásra egyszerűen nem maradt ember. 2010-ben Orbán Viktor azt ígérte, tíz év alatt egymillió új munkahelyet fognak létrehozni az országban. Azt már akkor látni lehetett, hogy ez az ígéret betarthatatlan, nincs ennyi ember, aki dolgozhatna. De így is nagyot nőtt a foglalkoztatás: 2010 első három hónapjában 3,67 millióan dolgoztak, 2019 őszére ez 4,52 millióra nőtt. A közmunkával ez csak részben magyarázható, annak a csúcsán kicsit több, mint 200 ezren voltak közfoglalkoztatottak. Aztán megindult a csökkenés, a járvány pedig csúnyán megütötte a munkaerőpiacot, már az első heteiben 56 ezren vesztették el a munkájukat. Idén márciusban 4,42 millióan dolgoztak, és a mutató várhatóan tovább romlik.

MTI / Bugány János

Hogy mennyit érez a gazdaság növekedéséből az átlagember, azt a legjobban a társadalmi tizedekre bontott jövedelmi lista mutatja. Ez alapján ha jövedelmek szerint sorba állítanánk az ország lakóit, akkor azt kapjuk, hogy a „középső magyar” tíz éve – a fizetést és a szociális ellátásokat összeadva – havi 70 ezer forintból élt meg, míg a legfrissebb, 2018-as adatfelvétel idején már 106 ezerből. Ez 51 százalékos növekedés, miközben az infláció 17 százalék volt.

Ami a szegényeket illeti: az ország legrosszabb helyzetű tizede 2010-ben havi 39 ezer forintból tengődött, 2018-ban havi 59 ezerből. A súlyosan nélkülözésben élők aránya 8,4 százalékos, ami furcsa helyzetet mutat: az évtized közepétől kezdve folyamatosan esik ez az arány, de mivel egész Európában ugyanez történik, még így is az EU hatodik legrosszabb szegénységi mutatója maradt a mienk.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a kormány többször is különféle praktikákat vetett be, amelyek szebbnek láttassa az országot és a kabinet teljesítményét a valóságosnál. Ezeket a lépéseket ebben a cikkben gyűjtöttük csokorba. De említhetnénk a mostani koronavírus-járványt is: több elemző is arról panaszkodott, hogy jelentősen romlott a munkanélküliségi adatok átláhatósága a válság kirobbanása után.

Egy olyan mutató viszont egész biztosan van, amelyben Magyarország a dobogóra tör: hosszú évek kitartó munkájával sikerült elérni, hogy míg 2009-ben az EU-nak csak a tizenegyedik legkorruptabb országa voltunk, mostanra a második legkorruptabbak vagyunk.

MTI / Balázs Attila

A forint esése

2010. május 14-én egy euró 275 forintot ért, most 354-et. Az idáig vezető út négy részre bontható:

1. 2010 és 2013 között vadul mozgott az árfolyam, akkora volt a nemzetközi bizalmatlanság és annyira nem jött össze a válságkezelés. Amikor például 2010 nyarán Kósa Lajos arról beszélt, hogy államcsőd közeli a helyzet, két nap alatt 274-től 284-ig zuhant az árfolyam. 2011 végén pedig másfél hónap alatt 271-ről 316-ig esett – ekkor a görög összeomlás veszélyétől félve minden befektető menekült a sérülékeny országokból, így tőlünk is, bóvliba kerültünk, és az is kérdéses volt, lesz-e Magyarország–EU/IMF-megállapodás.
2. 2013-ban Matolcsy György került az MNB élére. A forint gyenge volt, de legalább stabil: előbb a 305-310, majd a 310-315 sávból szinte ki sem mozdult éveken át. Nagyon komoly kritika volt a jegybank felé, hogy a gyenge forint miatt nagy árfolyamnyeresége van. A jegybanki alapítványok több százmilliárd forintot osztottak szét ebből. Azt nem lehet igazolni, hogy igaz-e az ellenzéki vád, amely szerint szándékosan hagyták gyengén a forintot, annyit állíthatunk biztosan: az MNB tudott volna tenni a forint gyengülése ellen, ha akar. A jegybank viszont évek óta azt hangoztatja, hogy neki nincs árfolyamcélja.
3. 2018-ban gyengülés indult, előbb a 320-as, majd 2019-ben a 330-as szintet is átlépte az árfolyam. Ez nem egy zuhanás volt, hanem egy folyamatos, lassú gyengülő pálya. Az egész világon nőtt a félelem a gazdaság lassulásától és az amerikai vámháborútól, de az MNB laza monetáris politikája sem segített.
4. 2020 márciusában a koronavírus okozta válság borított mindent: napok alatt 335 körülről 369-ig zuhant a forint, majd 350-355 közötti szintre állt be. Egy bizonytalan helyzetben sérülékenynek ítélték meg a befektetők az országot, és az is csak ártott, hogy a kormány inkább a saját hatalmának kiterjesztésével volt elfoglalva, viszonylag későn hoztak a gazdaságvédelmi intézkedéseket, amelynek ráadásul a harmada kopizás, és nincs meg a fedezete. Az sem segített, hogy a cégek támogatására írt a szabályok is túl bonyolultra és szűkmarkúra sikerültek először, így kevesen használták őket.

Igaz, az, hogy gyenge a forint, akkora károkat már nem tud okozni, mint tíz éve: a 2009-es 62 százalékról gyakorlatilag nullára esett a devizahitelek aránya. Az egyébként is nagy tanulság volt a gazdaságpolitika irányítóinak, hogy a hitelfelvételekkel kezdeni kell valamit, 2018 óta sokkal szigorúbb szabályok szerint lehet lakáshitelt felvenni.

Túry Gergely

És mit jelent mindez EU-s összehasonlításban?

Gyakori kritika volt 2010 előtt és utána is, hogy a beruházások nagy részét hiába EU-pénzből valósítják meg, ebből a társadalom szinte semmit nem profitál. 2010-ben négy magyar régió – Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Alföld, Észak-Magyarország – volt az EU húsz legszegényebb régiója között, és ez nem változott azóta sem. Az ország jelentős részén az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-átlag felét sem. Annak, hogy az összesített mutató az EU 71 százaléka, az a fő oka, hogy Budapest a maga 145 százalékával felhúzza az országos átlagot.

De a magyar kormány így is képes lehet befolyásolni az EU-s pénzek elosztásának politikáját, igaz, nem úgy, ahogy ők szeretnék: a magyar és a lengyel rossz példákra hivatkozva dolgoznak az unió vezetői azon, hogy az uniós pénzek utalását a jogállamisághoz kössék.

És hogy mi vár ránk a közeljövőben? A kormány szerint béremelés nem nagyon lesz, munkanélküliség annál inkább.