Az újságírónak, történésznek nincs mentelmi joga. Miként arra sincs lehetősége, hogy az információit államtitokká nyilvánítsa. A politikus viszont mindkettővel rendelkezik. Evidens tehát, hogy – privilégiumaiért cserébe – többet is viseljen el. Ugyanúgy evidens, mint az, hogy a személyiségi jogokat nem lehet parttalanul értelmezni. Nem lehet olyan helyzetet teremteni, amelyben bizonyos ismert, befolyással és hatalommal rendelkező emberek a becsület, jó hírnév védelmének gumifogalommá torzított paragrafusára hivatkozva próbálják büntetni a rájuk nézve kínos, kellemetlen, előnytelen vagy kompromittáló adatok publikálását.
A sajtó üdvrivalgott, amikor egy buszsofőr elvállalta a magyar whistleblowerek (közérdekű bejelentők) hálátlan szerepét: Molnár Ferenc ország-világ előtt 2008 májusában feltárta a BKV-nál folyó kétes ügyleteket, szólt a buszok borzalmas műszaki állapotáról, az általános nemtörődömségről. Az eredmény: koholt indokok alapján munkaadói kirúgták, most pedig csak áltatják, és csak akkor vennék vissza, ha minden anyagi követeléséről lemond.
Hagyó Miklósra, Budapest volt főpolgármester-helyettesére, és az MSZP „erős emberére” tett terhelő vallomást Balogh Zsolt, a BKV volt megbízott vezérigazgatója. A vallomásból olyan, látszólag mellékes részletek kerültek nyilvánosságra, amelyek híven árulkodnak a Városházán uralkodó feudális viszonyokról, a beosztottak kiszolgáltatottságáról. Mindezeknek Magyarországon, sajnálatos módon, régi hagyományai vannak.
A Jobbik radikalizmusa középre tolja a Fideszt, amelynek hatalmas feladatok szakadnak a nyakába, ha a választások nyomán valóban kormányra kerül: többek között véget kell vetnie a közbeszerzések és a pártfinanszírozás korrupciót éltető átláthatatlanságának, át kell alakítania az önkormányzati rendszert és friss erőforrásokat kell pumpálnia a kis-középvállalkozói szektorba – fejtette ki Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere a hvg.hu-nak adott interjúban.
A Fidesznek a Jobbik feladta a leckét: nem elég mérsékelt középerőnek lenni, annak is kell látszani. A baloldal pedig jól teszi, ha csak olyankor kiált szélsőséget, ha valami tényleg annak bizonyul. És nem akarja politikai érdekből akkor is összemosni a mérsékelt és radikális jobbot, amikor az előbbi épphogy elhatárolódni próbál az utóbbitól. Ha a pártállamot kiszolgáló volt MSZMP-funkcionáriusokról el kellett hinnünk, hogy ők már baloldali demokraták, akkor a Fidesz-politikusoknak is meg kell adni a bizalmat, mikor érzékeltetik: szemben állnak a nyugati típusú demokráciát megkérdőjelező erőkkel.
A 35 milliárdos kérdés: a sávolyi presztízsberuházás ügyében vajon mennyit ér az oknyomozó újságírók, a civil szervezetek, Oszkó Péter és Bajnai Gordon szava?
Az MSZP-Fidesz csatára összpontosítók talán észre sem veszik ama csendes szocialista taktikát, amelynek célja, hogy önmagán kívül minden, a Fideszhez képest balra álló tényezőt jelentéktelennek (s esélytelennek) láttasson.
Hol kezdődik, és meddig terjed a politikai felelősség határa egy demokráciában? Mikor kell lemondania posztjáról politikai felelősségvállalás miatt egy magas rangú politikusnak, miniszternek, netán főpolgármesternek egy képviseleti demokráciában? Ezek a kérdések különösen nyomasztóvá váltak az utóbbi hetekben, napokban: vezető politikusok, magas rangú katonák ellen folynak eljárások.
A tavaly nyáron, Kötcsén elhangzott (és most napvilágra került) Orbán-beszédre való reakciók olyanok, amilyenek, de jól rávilágítanak arra, hogy az elmúlt húsz évben nem folyt komoly gondolkodás a kormányzati ciklusok terjedelméről. Valljuk meg, roppant keveset beszéltünk eddig arról, hogy milyen összefüggés van az ország gyenge versenyképessége és a kormányzati ciklusok hosszúsága között. Márpedig van- figyelmeztet a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője, Csizmadia Ervin.
Domán István főrabbi március elsejei kijelentése arról, hogy Sólyom László nem méltó államfőnek, ha nem írja alá a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvényt, felidézi bennem a réges-régi, még az amerikai gyarmati időkben született legendát, melyet Washington Irving dolgozott fel. Rip Van Winkle átaludt az erdőben húsz évet, s mikor felébredt és hazatért, nem ismert rá a falujára: a felesége fiatal nőből öregasszonnyá vált, a gyermekei felnőttek, a szomszédai meghaltak.
Ha nem akarjuk, hogy a parlamentben minden ötödik országgyűlési képviselő xenofób, az európai civilizációval szembe menetelő legyen, radikálisan növelni kell a választói kedvet a nem szélsőséges szavazókban. A Jobbik elleni szavazásnak egyedüli eredményes módja a Fideszre és az MSZP-re leadott voks, a baloldali „bohócpártokra” leadott szavazat minden bizonnyal elvész– vélekedik Petri Lukács Ádám.
Néhány napig az MDF képviselőjelöltjein röhögött az ország. Csakhogy, ami ebben a szedett-vedett patchwork pártban zajlik, az egyáltalán nem mulatságos, hanem szánalmas és nevetséges.
Bajnai Gordon megkísérelte két elődje – Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc – hibáit, mulasztásait, bűneit helyrerakni. A szocialista-liberális koalíció – a gazdaságpolitikai kényszerek előtt az utolsó pillanatban meghajolva – gyakorlatilag felszámolta, visszacsinálta annak javarészét, amit korábban létrehozott vagy fenntartott. Ezzel nyíltan beismerte, a kormányzás nyolc évéből hetet a szakadékba vezető úton botorkálta végig. Hogy azután, megriadva az önmaga gerjesztette csődtől, észbe kapjon. Ekkor jött Bajnai.
Fogalmam sincs, hogy képes lesz-e megőrizni Orbán Viktor a realizmusát a kormányzásban, vagy kamarai beszéde színjáték volt csupán, amellyel igyekszik megnyerni a középen lévőket és a külföldet. De jobb, ha úgy tesz, mintha államférfi, ésszerű, türelmes, mások véleményére hallgató politikus lenne, mintha Európában volnánk. Nem hinni akarok neki és benne, hanem érteni és megérteni. Alighanem őszinte volt az a mondata, hogy ma még fogalma sincs, hogyan oldja meg a nyitás bonyolult feladatát.
Bauer Tamás Babarczy Eszter korábbi cikkére reagálva újfent kifejti: a Fidesz kétharmados többsége a magyar demokrácia alapjait veszélyeztetné. Szerinte „Orbán kötcsei beszéde olyan folyamatba illeszkedik, amely a magyar demokrácia visszaszorítására, gyengítésére, felszámolására irányul.”
A Fonogram-gálán bőséggel osztogatták a díjakat. A tavalyi év egyik legfontosabb albuma (Syrius anno Live), s készítőjének, kiadójának (Ráduly Mihály) neve azonban szóba sem került az eseményen.
Csekély vigasz, hogy gyakorlatilag nem létezik korrupciómentes demokrácia, és ahol nincs botrány, az többnyire a társadalmi kontroll hiányára utal. Nálunk van botrány elegendő, a kontroll mégsem elégséges: a korrupció áthatja az állami szférát, a vállalkozói szektort, befolyásolja az állampolgári attitűdöt, gyengíti a demokratikus intézményrendszert – állapítja meg Jeskó József, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.
Baloldali körökben most ugyanúgy kiragadott mondatokat idéznek Orbán Viktornak a VI. Kötcsei Polgári Pikniken, tavaly szeptemberben elhangzott felszólalásából, megpróbálva kiforgatni eredeti mondanivalóját, mint tette ezt a másik oldal Gyurcsány őszödi beszédével. Akkor Gyurcsány ellenfelei (a belső és a külső) aljasak voltak. Ok ez arra, hogy most Orbán Viktor kötcsei beszédével műveljük ugyanezt? Csak mert megszoktuk, hogy a politikai harc aljas?
Szerencsétlen dolog volna, ha a politikai-gazdasági-közéleti zűrzavar alatt nem látnánk meg az élni akarás és tudás, a nyitott, toleráns, alkotó európai szellemiség erősödő fényeit. Farkasvakságban szenved az, aki csak a homályt látja. Egy osztrák kolléga sötét képet fest országunk állapotáról.
Félő, hogy gyors reagálás híján tovább amortizálódik az MSZP erkölcsi tőkéje. Igen, Veres János és tsa utazgatásaira, a zavaros és ellentmondó indoklásokra, a közpénzek illetéktelen felhasználásának gyanújára utalunk. Ha az MSZP habozik, akkor Bajnai Gordon miniszterelnöknek kellene mielőbb döntést hoznia.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
