szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A március újabb lezárásokat hozott, Nagy Feró Kossuth-díjas lett, a virágárusok munkáját pedig maga Orbán Viktor díjazta. Ismét maratoni időt töltöttünk a monitorok előtt, pedig a maraton sokkal jobban cseng, ha futásról van szó. Visszatekintünk az elmúlt hónap cikkeire az Élet + Stílus és a Kult rovatban.

Ha március, akkor tavasz! És ha tavasz, akkor lezárás. Egy évvel az után, hogy először bezárkóztunk a járvány miatt, ismét kiadta a parancsot a miniszterelnök: home office, home school, home life. Ahogy egy évvel ezelőtt, úgy most is néhány napunk volt az átállásra, és bár mondhatnánk, hogy tapasztalatot már gyűjtöttünk a helyzetről, azért ez most sem ment simán. Igaz, eleinte még csak az okozott pánikot, hogy mi lesz a nőnappal virágok nélkül, de Orbán Viktor ezt egy huszárvágással megoldotta. De bárcsak ilyen egyszerűen ment volna az újabb átállás a digitális oktatásra! Hiába volt várható a lépés, nem volt sokkal felkészültebb a rendszer erre, mint egy éve. És ez rögtön az első otthoni oktatási napon ki is derült, amikor is elindult a „Nem tudok belépni a KRÉTA-ba verseny 2.0”.

Az általános iskolák második online oktatási időszaka ugyanis az állami iskolákra rákényszerített KRÉTA-rendszer összeomlásával kezdődött. A tanárok nem tudtak feladatokat feltölteni, a diákok letölteni, sokszor a belépéssel is baj volt. Igazából ott kezdődött el zavartalanul a távoktatás, ahol más platformokat használtak.

Máté Péter

Ezek után talán nem minden tanulság nélkül valók voltak azok a túlélési praktikák, amelyeket Szél Dávid pszichológus osztott meg a szülőkkel a podcastunkban. Ha viszont a szülők fél szemmel – és teljes szívvel – már a nyarat lesnék, különös tekintettel arra, hogy mihez kezdjenek a gyerekeikkel, itt egy kis ízelítő a táborozási lehetőségekből – csupa feltételes módban. Ha pedig csak kitörnének kicsit a bezártságból, úgy felnőttesen, arra is van egy ötletünk.

Ahogy elhatalmasodott rajtunk ismét a bezártság érzése, úgy nyílt meg előttünk a tévé vagy a laptop monitorja, ahol filmektől és sorozatoktól vártuk, hogy feltárjanak nekünk egy másik, lehetőleg maszkok és fertőtlenítőszerek nélküli világot. Az igazán radikális kiszakadást Zack Snydernek köszönhettük, aki rögtön négy órát foglalt le az életünkből Az Igazság Ligájával.

Martin Scorsese Fran Lebowitz-cal összekacsintva a Pretend It’s a City című sorozatban egy olyan New Yorkot idézett meg, amely legfeljebb már csak érzésekben és emlékekben létezik. A Netflix Fontos vagy nekem című díjnyertes filmjében Rosamund Pike hozta a vérfagyasztó benyomást keltő gyakorló pszichopatát, aki hiába gyönyörű, ránézni sem mersz, mert félsz, hogy már attól kővé változol. A Berlinalén a legjobb rendezés díját elhozó Természetes fény pedig egy olyan részét mutatta meg a második világháborúnak, amelyről nem sokan beszélnek. A hidegháború emléke csapott meg, miközben a Gorbacsov. Mennyország című dokumentumfilmet néztük. És egy még mindig nem csituló családi háborúba rángattak bele minket az Allen kontra Farrow című dokumentumfilm készítői. Ezen túl a bocsánatkérés és a megbocsátás súlyát kellett mérlegelnünk a Szemtől szemben című dokumentumfilm szereplőinek köszönhetően.

berlinale.de / Természetes Fény

Az Anyáim története rendezői pedig a legszemélyesebb döntéseken és élethelyzeteken keresztül mutattak tükröt Magyaroszágnak. Annak az országnak, ahol kirúgás jár azért, ha valaki kimondja: a család az család. Más viszont kamerába mondhatja, hogy a focisták feleségei nem várhatják el, hogy a férjük keljen fel éjjel a gyerekhez. Vagy hogy házimunkát végezzen meccs után.

De nemcsak az ország, hanem a világ is megmutatta a maga felfordulását az elmúlt hónapban. Miközben Amerika még mindig cipeli a feketék elleni rendőri erőszak hatalmas csomagját, újabb emberéletek árán most szembesülnie kellett azzal az erőszakkal is, amelyben összefonódik a rasszizmus és a nőgyűlölet. Az ázsiai-amerikai közösségek a nyolc halálos áldozatot követelő atlantai lövöldözés után nem is azt kérdezték az elmúlt egy év ellenséges hangulatából kiindulva, hogy miért történt a tragédia, sokkal inkább azt nem értik, hogy miért nem vette senki komolyan az előjeleket.

AFP

Előjeleket keresett az irodalom eszközeivel Ben Lerner is, aki Az iskola Topekában című könyvében azt próbálta meg feltárni, hogy mi vezetett oda, hogy a mai Amerikában a nyelv sok esetben értelmét vesztette, és a mögötte maradt vákuumot az erőszak és a gyűlölet tölti ki, amelyre aztán lecsapnak a politikusok. Hogy miként lehet némi empátiát és árnyaltságot csempészni a közbeszédbe, azt Halász Ritával, a Mély levegő című könyv szerzőjével próbáltuk megfejteni.

A nyelvbe és a kérdésbe, hogy ki is birtokolhatja a nyelvet egy fordítás apropóján gabalyodtunk bele. A Joe Biden beiktatásán szavaló Amanda Gorman fordítóinak ugyanis nem volt könnyű dolguk, ha nem csak a fordítás követelményeinek próbáltak megfelelni. A visszalépések és visszadobások nyomán megnéztük, vajon mennyire lehet érvényes az a kérdés, hogy egy fiatal fekete nő versét tényleg képtelen lefordítani egy nem fiatal fekete nő. (A Gorman verseit magyarul kiadó Open Booksnak itt a válasza.)

Amanda Gorman
Patrick Semansky / POOL / AFP

A bőrszín meglehetősen központi szerepet kapott a hónap legnagyobb fanfárral beharangozott interjújában. Meghan Markle Oprah Winfreyvel a kaliforniai napsütésben csevegve ledobott pár kézigránátot a brit királyi családra, ezek után senki nem vonhatja kétségbe, hogy mindketten nagyon értenek a főműsoridős show-hoz. Harry herceg pedig próbálhat felzárkózni.

A március nemcsak az aranyeső, hanem a díjeső hónapja is, ha ennyi szójátékot megengedhetünk magunknak ehhez az átkötéshez. Miközben a Golden Globe virtuálisan próbálta megidézni az ilyenkor szokásos parádét, kiderült, hogy bár itt nem nyert Vanessa Kirby Mundruczó Kornél Pieces of a Woman című filmjében nyújtott alakításáért, az Oscaron ismét nekifuthat a díjnak, jelölték ugyanis a legjobb színésznő kategóriájában.

Netflix

De persze az igazi parádét a március 15-ei díjeső hozta, és talán semmi sem szólt olyan nagyot, mint Nagy Feró Kossuth-díja. (Kivétel a szerkesztőségünk, ahol kollégánk Földes Anna interjúdíjának örültünk.) A zenész rögtön meg is fejtette, hogy miért kapta az elismerést: hogy felidegesítse azokat, akik ellene vannak. A figyelmünket azonban nem kerülte el, hogy az idei díjazottak között szerepelt a kormány által modellváltásra kényszerített Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) több új vezető tisztségviselője és tanára is, vagyis sokukról derült ki az idei március 15-én, hogy valójában még annál is nagyobb művészek, mint amilyennek eddig hitték magukat. Az állami díjak röhejességéről rögtön eszünkbe is jutott pár gondolat.

És ha már SZFE. Miközben viharos időszak után választott új Hallgatói Önkormányzatot az egyetem, addig a hallgatók egy másik választással is éltek: kidolgozták az Emergency Exit névre keresztelt programot, amelynek keretében százötven hallgatót, a teljes létszám harmadát menekítheti ki a Freeszfe Egyesület az SZFE-ről külföldi intézményekbe. Hogy a jövőben hogy alakul az SZFE hallgatóságának a létszáma, arról eltérő véleményen van az SZFE vezetése és a matematika. Hiába állítják ugyanis Vidnyánszkyék az ellenkezőjét, minden valóban fontos adat szerint történelmi a visszaesés az egyetemre jelentkezők számában. Az igazán nagy visszaesést viszont az ország legfontosabb színházi fesztiválja, a POSZT produkálja, amely ebben a formájában megszűnik. Hogy mi vezetett ide, azt ebben a cikkünkben jártuk körbe.

Reviczky Zsolt

Ha lemaradt volna néhány cikkünkről, retrospektíve ezeket ajánljuk még az elmúlt hónapból:

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!