Orbán Viktor miniszterelnök a magyar gazdaság helyzetéről és kilátásairól is beszámolt az Országgyűlés őszi ülésszakát megnyitó beszédében.

„A magyar gazdaság köszöni, jól van” – summázta a helyzetet. A politikus szerint ezt támasztja alá, hogy a magyar gazdaság növekedési üteme az uniós rangsorban a 11., a GDP-arányos beruházási ráta a 4. az uniós rangsorban.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a magyar gazdaság pocsék helyzetben van, a kormány a 2024-es esztendőt eredetileg 4 százalékos GDP-növekedéssel tervezte. A jegybank friss előrejelzése szerint a növekedés jó esetben 1,8 százalék lehet. Rossz esetben pedig csupán egy százalék. A pocsék teljesítmény egyik oka éppenséggel a beruházási volumenben keresendő.

A kormányfő felhívta rá a figyelmet, hogy továbbra is „teljes foglalkoztatottság” van Magyarországon. A munkaerőpiac erős ugyan, de a teljes foglalkoztatottság valójában nem áll fenn. Arról ugyanis 3 százalékos vagy annál alacsonyabb munkanélküliség esetén szokás beszélni. A munkanélküliség ennél magasabb, 4,2 százalékos a KSH legutóbbi, augusztusra vonatkozó adatai szerint.

„Magyarországon aki akar, dolgozhat, és eltarthatja a családját” – emlegette fel Orbán Viktor a 637 ezer forintos bruttó júliusi átlagkeresetet. Az átlagkereset és a reálkereset valóban nagy ütemben nő – azért érdemes megjegyezni, hogy a nettó közepes kereset (medián, aminél pont annyian keresnek többet, mint kevesebbet) 363 ezer forint. Ennél a foglalkoztatottak fele kevesebbet visz haza – aligha igaz, hogy minden foglalkoztatott képes eltartani a családját.

Orbán szerint „a pénzügyi helyzet megnyugtató”, az államadósság a GDP 75 százaléka körül, és csökkenő pályán áll. A GDP 4,5 százalékára tervezett költségvetési hiányt a kormány tartani „akarja”. Valójában a költségvetési törvényben rögzített hiánycél 2,9 százalék – ennek tarthatatlanságát a Pénzügyminisztérium rég elismerte, a hiánycélt 4,5 százalékra emelte. Informálisan, a sarokszámokat érintő változtatást a költségvetési törvényen nem vezették át.

A 4,5 százalékos hiánycél tartásához a kormány számos megszorítást vezetett be: például beruházásokat „halasztott el”, emelte a tranzakciós illetéket. Egyelőre kérdés, 2024 végén alacsonyabb lesz-e az államadósság, mint 2023 végén volt. Ha végül alacsonyabb lesz, akkor is csak minimálisan.

A miniszterelnök büszkén sorolta, hogy a kormány meghosszabbította a 300 ezer családot érintő kamatstopot, és meghosszabbította a babaváró hitelek vállalt gyermekek megszületésére vonatkozó határidejét. Ezzel valójában a kormány kudarcait ismerte be: ha az érintett családok megfelelő jövedelmi helyzetben lennének, nem kellene kamatstoppal védeni őket a hatályos kamatoktól. Ha a kormány/párt családpolitikája sikeres lenne, akkor a babaváró kölcsön felvevői között nem lennének tömegével olyan párok, ahol nem született meg a támogatásért cserébe vállalt gyerek.

A kormány új otthonfelújítási programot hirdetett – büszkélkedett a miniszterelnök. Ez tény, de sajnos a program kerete mindössze 20 ezer otthon felújítására elégséges. Ennél minden egyes évben több ingatlan felújítására lenne szükség a kormány által vállalt klímacélok eléréséhez. A támogatási programot pedig sikerült annyira túlbürokratizálni, hogy alig akad pályázó.

A pénzügyi helyzettel kapcsolatban a kormány első embere hangsúlyozta: súlyos terhet jelentenek a tavalyi, tavalyelőtti magas infláció miatt magas kamatok. A miniszterelnök elmulasztotta megemlíteni, hogy az Európa-bajnok infláció kialakulásában jelentős szerepet játszott a 2022-es országgyűlési választások elé időzített osztogatás.

Orbán Viktor beszéde közben a parlamentben 2024. szeptember 30-án

Túry Gergely

Megismételte ugyanakkor azt a teljesen alaptalan megállapítást, hogy az inflációt a kormány szorította le. A magas kamatokkal kapcsolatban arra utalt, hogy a régiós országok kamatszintjei alapján a hazai 6,5 százalékos alapkamat lehetne alacsonyabb. A kormány támogatóbb (alacsonyabb) kamatkörnyezetet és nagyobb gazdasági növekedést látna szívesen, de „100 százalékig” tiszteletben tartja az MNB függetlenségét, és „együtt él” a jegybank által kialakított kamatkörnyezettel.

A helyzetértékelést követően Orbán Viktor újra előadta azt a geopolitikai világnézetét, amellyel egy ideje már turnézik:

a világgazdaság átalakul, kettészakad nyugati és keleti blokkokra,

Magyarországnak új gazdaságpolitikára van szüksége. Ez lenne a „gazdasági semlegesség”, itt ismertettük a miniszterelnök elméletét részletesen.

Itt pedig részletesen bemutattuk, miért lehetetlen megvalósítani a „gazdasági semlegességet”:

A parlamenti beszédből csak egy állítást emelnénk ki. A miniszterelnök szerint Magyarországnak „egyik blokk mögé sem szabad beállnia”. Ez érdekes megjegyzés. Még ha a politikusnak igaza is van abban, hogy a világra blokkosodás vár, Magyarország formailag jelenleg tagja az egyik blokk elődjének, amennyiben a NATO nevű katonai szövetség és az Európai Unió nevű államszövetség tagja.

Ha Magyarország egyik blokk „mögé” sem fog beállni, annak formailag előfeltétele, hogy kiálljon abból a blokkból, ahol jelenleg éppen áll. Vagyis a NATO-ból és az EU-ból. (Egyéb nyugati intézményeket nem említve.)

Túry Gergely

Akit esetleg aggasztana, hogy a miniszterelnök egy hirtelen kormánymozdulattal tévútra vezeti az országot, azok valamelyest megnyugodhatnak: az ígérete szerint az irányváltás fokozatos lesz, az „új eszközöket” lassan, hónapok, évek alatt vetik be. Első körben, 2025-ben:

• lesz hitelprogram a fiatal munkavállalóknak,
• lesz támogatási program a kis- és közepes vállalkozásoknak,
• rögzítik a 13. havi nyugdíj intézményét,
• duplájára emelik a családi adókedvezményt.

Mindebből az látható, ezek a világgazdaság esetleges blokkosodására vagy akár az EU geopolitikai-gazdasági helyzetére semleges intézkedések. Egyszerűen mondva semmi közük ahhoz, hogyan áll a geopolitikai-világgazdasági helyzet. Alighanem sok közük van viszont ahhoz, hogy 2026-ban országgyűlési választások lesznek, a kormánynak ellenben jó esetben is csekély költségvetési mozgástere lesz a 2022-es osztogatáshoz hasonló költekezésre.