A PSZÁF tavaly november 7-i határozatával kezdetét vette az ingatlanbefektetési alapokkal kapcsolatos botrány, amely az újkori hazai tőkepiac történetének állatorvosi lovává vált. A történet túlmutat az ingatlanalapokon is és olyan maradandó kárt okoz a befektetési alapok teljes hazai piacának, amelyet csak hosszú idő alatt lehet helyrehozni - írja szerzőnk, Hajdú Miklós. A szöveg a legfrissebb HVG-ben rövidítve jelent meg, alább a teljes szöveget elolvashatja.
Fél év összeomlás, illetve fél balra át – így összegzi a mögöttünk lévő hónapokat Navracsics Tibor, valamint kormánypárti megfelelője, a szocialista frakcióvezető, Mesterházy Attila. Mindkét értékelés politikusi típusduma, ami valós diagnózist nemigen ad. Igaz, nem is az a dolga. Szezonzárásra egyik párt sem erőltette túl kreatív tekervényeit. Nem úgy a publicista.
Aggodalomra ad okot, ha az új jobboldal etnikai demagógiájára az új baloldal szociális demagógiája felel. Erőre kaptak ugyanis a baloldali rendszerkritikai mozgalmak: a Lehet Más a Politika a ’68-as antikapitalista ellenkultúra újbaloldali szlogenjeit hozza vissza, az MSZP-t otthagyó Krausz Tamás radikálbalos mozgalma, hasonlóképpen, a nagytőke kiszolgálásával vádolja a politikusokat.
A szocialisták jéghegynek ütközött hajóján lázadás tört ki. No, nem nagyon nagy, nem nagyon komoly, afféle pánik-lázadás. Nem azért próbálkozott a Hagyó-féle budapesti, a volt Mozaik-csoport és a Gyurcsány-árvák alkalmi koalíciója a vezetés megbuktatásával, hogy megmentsék a hajót, vagy szervezzék az utasok mentését, hanem hogy mindenkinél előbb jussanak a mentőcsónakokhoz.
Miközben az EP-választások következtében a hatalmi struktúra nem változott, a Jobbik előretörése véget vetett a pártrendszer duális jellegének. Új, veszélyes helyzet alakult ki, amiben fontos szerepet játszott a nagy pártok hallgatólagos egyetértése: törekednek az időközben elavult jóléti állam megteremtésére, illetve látszatintézkedéseken kívül nem foglalkoznak olyan "kínos" kérdésekkel, mint a cigányság integrációja, vagy a földkérdés megoldása – írja Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülése és bukása, 2004 és 2009 között a szociálliberális kormányzó erők többször is kísérletet tettek a pártállami diktatúra és a demokrácia közötti cezúra elmaszatolására. Úgy vélték, hogy a „mindent a népért, semmit a nép által” gyakorlata összeegyeztethető a demokratikus működéssel. Asszisztáltak ahhoz, hogy Gyurcsány egy meg nem értett alanyi költő elhivatottságával jelentsen be újabb és újabb programokat, reformokat, ötleteket és azután kezét széttárva sajnálkozzon: a „nép” nem képes felzárkózni az ő szintjéhez.
Kertész Krisztián közgazdász, az MSZP Ésszerűség és Felelősség Platformjának (ÉFP) vezetője más platformvezetőkkel együtt kiemelt időkeretben szólalhat fel a párt rendkívüli, július negyediki kongresszusán. A Corvinus egyetem fiatal oktatója indulni szeretne a következő parlamenti választáson az országos lista jelöltjeként, mert úgy látja, hogy „amíg az ember nem fűzi szorosabbra a kapcsolatait a hatalomhoz, addig a szakmai véleményét is kevésbé hallgatják meg”.
A szocialista párt lázasan keresi miniszterelnök-jelöltjét. Neki kellene a korábbi MSZP-re szavazókat visszahódítani. A párton belül erősödnek a hangok, hogy a szocialista párt tolódjon balra, sokan csatlakoztak a Fidesz „offshore-lovagok” elleni kampányához. Ettől remélik, hogy újfent ősbaloldali akolba lehet terelni a Fidesz által lenyúlt kádárista rétegeket. Hasznos ilyenkor bekukkantani e taktika kulisszái mögé.
Amit az elemzők régóta hiányoltak, az mostanra beérett: megindult az 1990-ben létrejövő, s azóta szinte mozdulatlan pártrendszer eróziója. A parlament pártjai felbolydult méhkashoz hasonlítanak. A Jobbik előretörésével a status quo felborult, innentől kezdve bármi bekövetkezhet.
A magyar politika brüsszeli egén baljós csillag tűnt fel, amely Jobbiknak nevezni magát. Ez a párt azonban többek szerint – balos. Vajon igaza van-e azoknak, akik szerint egyre kevesebb értelme van a politikában a baloldal-jobboldal megkülönböztetésnek? Avagy ellenkezőleg: most igazodhatunk el igazán: merre van a jobb és merre van a bal? (Még ha nem is éppen arra, amerre korábban kerestük.)
Volt a kormánynak egy előterjesztése. Csöndben bukott el 2009. június 22-én. Csöndben, de nem a megszokott módon, ugyanis ezúttal az Igazságügyi Minisztérium által benyújtott tervezetre a Fidesz és a KDNP képviselői, valamint az MDF Dávid Ibolya-ellenes szárnya nyomott IGEN-t, míg a szocialisták többsége tartózkodott, az SZDSZ pedig egy elszánt NEM-mel erősítette meg a demokrácia melletti elkötelezettségét. (Cikkünk szerzője utóbb több ponton kiigazította cikkét, így a változatlanul hagyott eredeti szöveg mellett keretes írásban ezt is közöljük - a szerk.)
Magyarországon véget ért a bipoláris pártrendszer. A Fidesz képében egyetlen, jelenleg igencsak túlsúlyos nagypárt létezik. A választás negatív szenzációja Vona Gábor pártjának döbbenetes méretű áttörése volt. Ebben a gazdasági helyzet, a közbiztonság megroppanása éppúgy szerepet játszott, mint jónéhány valós probléma elmaszatolása a közbeszédben. A Jobbik ezeket tematizálta és demagógiája hatékonynak bizonyult.
Egyszemélyes küzdelmében, s az állam ellen indított perében május végén Kenedi János történésznek adott igazat a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, és ítéletében elmarasztalta az állambiztonsági iratok utólagosan, ötven évre történő titkosítását, a dokumentumok kutatási célból való hozzáférhetetlenségét. De mikor adja be derekát az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, s tesz eleget a bírósági ítéletnek? Úgy tűnik, időhúzásra rendezkedtek be, fordítási problémákat emlegetnek, az „érintett hatóságokkal” történő tárgyalások kimenetelére várnak.
Húsz éve a Nagy Imre-újratemetés volt a demokrácia lélektani születésének kegyelmi pillanata. Ekkor dőlt el, hogy az állampárti rendszernek a gazdasági létfenntartó forrásai – nyugati hitelek – után a morális és pszichológiai tartalékai is kiapadtak. Tárgyalások indultak a demokratikus hatalomátadás módjáról. Két évtizedes a többpárti népszuverenitás gyakorlata Magyarországon. Ideje mérleget vonni. Szembesíteni hajdani tünékeny illúzióinkat a nyers valósággal.
Honi sajtóviszonyaink önkritikus elemzésére sarkall ama lehangoló Gfk-felmérés mely a Népszabadságban látott napvilágot. Eszerint „a tűzoltókban bíznak leginkább a magyarok, míg az újságíróknak és politikusoknak a szavára kevésbé adnak...a lista sereghajtói az újságírók és a politikusok.”
Ha a mit sem sejtő újságolvasó átböngészi Michael Franknak a Süddeutsche Zeitungban megjelenő cikkét, azt hihetné, hogy Budapest utcáin feketeingesek masíroznak, az utcákon támadják az ártatlan értelmiségieket, cigányok tömegeit gyilkolják, mindennapiak a lakásrombolások. Miért nem hirdetik ki a szükségállapotot? – kérdezhetik az olvasók, miért nem rendeli ki a tankokat az utcára Szekeres hadügyminiszter? Herr Frank azonban nem bízná a rend helyreállítását a magyarokra, ő Brüsszel intervencióját sürgeti.
Az SZDSZ súlyos veresége nyomán kárörvendő, pocskondiázó cikkek egész sora rúgott még egy jó nagyot a liberális párton. Érdemes indulatok nélkül számba venni néhány olyan csapdát, amelybe az SZDSZ belefutott, és amelyek hozzájárultak bukásához.
A korrupció kivégezte a választók előtt a hét éve kormányzó szocialistákat és liberálisokat. Nincs az a (volt) szocialista vagy liberális szavazó, aki ne tudná sorolni sajátjai korrupt üzleteit, legyenek azok miniszterek vagy polgármesterek. A korrupció elleni érvelés a Jobbiknak kedvezett: egyszerre tudta ütni a kormányon lévőket és a Fideszt. A társadalom már a válság előtt is érzékeny volt a korrupcióra, de a válság különösen érzékennyé tette a kisembert: miért én szenvedek, miért tőlem vonnak el, amikor a politikai elit nemcsak tehet a válságról, hanem még meg is gazdagodott közben?
A magyar politikai rendszer végérvényesen átalakult, semmi sem mehet tovább úgy, ahogy a rendszerváltás után megszoktuk. Az MSZP – szavazótáborának méreteit tekintve – egy kategóriába került a Jobbikkal; mindkettő középpárt lett. Az egyik oda süllyedt, a másik oda emelkedett. Az SZDSZ gyakorlatilag eltűnt a politika porondjáról (bár a parlamenti frakció néhány hónapig még úgy csinálhat, mintha egy fontos párt nevében űzné a politikát).
Bármilyen eszközzel is próbálkozott a Fidesz, nem sikerült magához csalnia a Jobbik szavazótáborát. Ez, amellett, hogy az egységes jobboldal stratégiájának kudarcát jelenti, teljesen új válaszokat igényel a Fidesztől. Az őket övező elvárásokat azonban éppen saját maguk növelték olyan szintre, hogy csalódást okozhatnak. Krekó Péter politikai elemzőt kérdeztük.
A voksoláson, amely alacsony részvétellel és a Tisza párt nélkül zajlott, stabilan a második helyre jött fel a Mi Hazánk.
A notesz ugyan eltűnt, de a portál úgy értesült, egy V. Gergely nevű volt ügyész sokat tudhat arról, kik lehettek benne ebben a hálóban.
A miniszter az évek alatt ötször annyit keresett a társaságon keresztül, mint annak tulajdonosa.
Súlyos vereséget szenvedett akkor a Fidesz, Orbán fejében a Híradó egykori főszerkesztője szerint megfordult, hogy ki kellene szállnia.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
