És akkor megnéztük, miről szólt önök szerint 2023
Nem semmi év volt 2023, és sok szempontból nagyon jó, hogy vége van. Vagy kár érte, mert 2024 csak zúzósabb lehet? Infláció és válság itt, háború a szomszédban, ígérgetés az EU-pénzekről, vendégmunkások az akkugyárakhoz, lombkoronasétány, meg persze dobozos kávé a jachton. Magunk elé vettük a gazdaság és a vállalkozás rovat cikkeinek olvasottsági listáját, hogy megmutassuk, mi érdekelte önöket a legjobban ebből az évből.
10. A lombkoronasétánynál is nagyobb mutyiról írt Hadházy Ákos, az érintett cáfol
Igen, a lombkoronasétány szót jól megjegyezte magának minden magyar idén, és most már az újságírók is rutinból tudják, hogy egybe kell írni, mert csak hat szótag. Ritka abszurd története volt az évnek, amikor kiderült, hogy Nyírmártonfalva fideszes polgármestere 60 millió forint EU-pénzre pályázva építtetett egy lombkoronasétányt, majd tarra vágatta az egész erdőt (és a sajtópert is elbukta), de vajon hány hasonló ügy lehet még?
Hadházy Ákos több gyanúsnak ítélt ügyet is előásott – az olvasottsági toplistánkba bekerülő pont egy olyan volt, amelynek az építtetői állítják, hogy nem csalás volt, hanem két külön projekt, az pedig csak hiba, hogy benne maradt a pályázatban, hogy „itt Zoli döntése szükséges”.
Magyarország idén két listában állt az EU élén: az inflációban egész októberig, valamint a korrupcióban, ahol egy év kihagyás után szereztük vissza az első helyünket. Nem csoda, hogy az EU-pénzekről folyó viták egyik központ kérdése az, hogy jár-e úgy pénz az országnak, ha annak egy jó nagy részét nem megfelelően költik el. Az uniós pénzek felhasználása mellett pedig olyasmi ügyek is szóba jöhetnek, mint hogy a 2020-ban 300 milliárd forintért megvett 17 ezer lélegeztetőgép még mindig a raktárban porosodik.
9. Felmerült egy új vagyonadó bevezetése, ami bizony sokaknak fájna
Arról szólt ez a cikk, hogy megindult az aláírásgyűjtés: vessen ki az EU vagyonadót a leggazdagabbakra, a pénzből pedig a zöld gazdasági átállást finanszírozzák. Persze egy aláírásgyűjtés még nem jelent kész jogszabályt, de már annak is üzenetértéke volt, hogy az Európai Bizottság befogadta a kezdeményezést.
Nehéz évek állnak mögöttünk – Magyarországon például hosszú idő után először nőtt a szegénységgel fenyegetettek aránya –, és az egész világon egyre többen elégedetlenkednek amiatt, mert a gazdagok és a szegények közötti különbség csak nőtt a 2020 óta tartó sorozatos válságok alatt. Nem ez az első dolog, ami eszünkbe juthat 2023-ról, de az, hogy milyen megoldási terveket vetnek majd fel a politikusok erre, és ki hogyan tud profitálni az elégedetlenségből, az előttünk álló évek egy meghatározó kérdése lehet még.
Még februárban mutattuk be ezt a tervet, ami aztán a szakma nagy örömére nem ebben a formájában valósult meg. Jelen állás szerint nemzeti tüzéphálózat nem lesz, az állam viszont valóban elővásárlási jogot fog kapni az építőanyag-piacon, és nem lehet majd korlátlanul importtermékeket forgalmazni.
Az ötletelés, hogy mit kezdjünk a szenvedő építőiparral, az egész évben tartott. Nem csak az áremelkedés okozott bajokat; az évnek az első tíz hónapjában, amikorról már közzétette a KSH a számokat, 4,2 százalékkal volt gyengébb a szektor teljesítménye, mint egy évvel korábban. A lakások árai közben stagnálnak, vagyis egyre kevésbé jó üzlet új lakásokat építeni, a kormány pedig csiszolgatja a programokat, hogyan lehetne még többeket rávenni arra, hogy belevágjanak építkezésbe, felújításba. Talán majd most, hogy a kamatok már csökkenni kezdenek.
7. RTL: Innentől esély sincs arra, hogy megtérüljön a napelemes rendszer
Pedig a Tranzit fesztivál nem szokott annyira izgalmas lenni, de Lantos Csaba csak rábírt az ottani beszédével pár százezer embert, hogy kezdjen vadul számolgatni, amikor bejelentette, hogy 2024-től nem éves, hanem havi alapon számolnak majd el a napelemeseknél, vagyis a nyáron betáplált felesleges energiát télen nem lehet ingyen visszakapni. Ez akkora bukás lett volna nagyjából 200 ezer háztartásnak, hogy Kocsis Máté kérte meg az energiaügyi minisztert, inkább visszakozzon, majd még újabb változtatásokat jelentettek be.
Egymásnak is teljesen ellentmondó ígéretek tömegei jöttek, még a hozzáértőket is gyakran megizzasztotta az, hogy átlássák, pontosan milyen szabályváltozásokra érdemes készülni. Az év végén aztán meghirdettek egy új napelemes pályázatot, amiről gyorsan kiderült, hogy a tavalyelőttinek a még meg nem valósult része volt átnevezve, miközben még mindig sokan várnak a 2021-ben megítélt támogatásukra.
Az emberek gyorsabbak voltak, mint a kormány, sokan, akik tehették, váltottak át napelemre. 2023-nak egy örömteli híre az, hogy globálisan és nálunk sem lett olyan energiaválság, mint amitől 2022-ben tartani lehetett, de most már nem véletlenül gondolkoznak azon egyre többen, hogy érdemes más lehetőségeket nézni a klasszikus energiaforrások helyett.
Annyira rossz éve volt a MÁV-nak, hogy az még a sok mindenhez szokott magyar olvasók ingerküszöbét is átütötte. Amikor a győri vonal felújítása akkora késéseket okozott, hogy az osztrák vasút pár hónapra átszállásra ítélte a Magyarországról érkező utasokat, az csak az egyik mélypont volt a sok közül. Hosszasan soroltuk ezt a magyar vasút rémes évét bemutató cikkünkben: a mellékvonali hálózat megnyirbálása (új szóként jött itt be a módváltás!), a győri káosz, majd az év végén a néhol 1963-as szintre visszatérő menetrend mind-mind súlyos pofonok voltak. Amit pedig az állam nem tett tönkre, azt elbarmolták az emberek – volt olyan része az évnek, amikor a motorvonat-állomány tizede volt javításon, annyit ütöttek ki a szabálytalan autósok.
Ez utóbbit leszámítva a magyar vasút példája tökéletesen mutatja, milyen az, amikor egy óriási szervezet az összeomlás szélén táncol. Ahogy az egészségügyben vagy az oktatásban, úgy a közlekedésben sem azt hozza el a pénz- és szakemberhiány, hogy egyik napról a másikra bezár minden, hanem azt, hogy évek óta mindig egy kicsit rosszabb a helyzet, mint amilyen lehetne, úgyhogy lépésről lépésre óriási lett a lemaradásunk másokhoz képest.
Nyilván nem lehet 2023-ról úgy írni, hogy ne jöjjön elő az infláció. „Az infláció elleni vakcinát a magyar kormány beadta, ez dolgozik is” – mondta Orbán Viktor egy rádióinterjújában januárban, abban a hónapban, amiről később kiderült, hogy épp 26 éves csúcsára került az áremelkedés üteme. Már akkor tudni lehetett, hogy hacsak nem történik valami nagyon durva borzalom, az év végére az akkori 25,7 százaléknál azért sokkal lejjebb fog menni az infláció, valahova 5-7 százalék környékére, és ez tényleg így is történt, ami persze nem akadályozta meg a kormányt abban, hogy hónapokon át eljátssza, a saját ténykedésétől függ, meglesz-e a legendás egyszámjegyű infláció. Ami amúgy az EU-átlagban már februárban megvolt, de ne várjunk persze lehetetlent.
Így aztán maradt az árstop is, egészen a nyár közepéig, amikor már lelassult annyira az élelmiszerárak emelkedése, hogy ki lehetett vezetni komolyabb káosz nélkül. Azóta úgy tesznek, mint ha az alig látogatott árösszehasonlító oldal törné le még inkább az inflációt, pedig a válasz egészen más: a bázishatás, a fogyasztás elképesztő visszaesése, az energiakrízis elkerülése, és a tavalyinál erősebb forint segített – meg az, hogy recesszióba süllyedt az ország, így nem nagyon lehetett árakat emelni. Az pedig még mindig sok kritikát vet fel, hogy az energiaárak számításának módszertana jó-e. Annyi mindenesetre biztos, hogy tavaly november és idén október között mindegyik hónapban a mienk volt az EU legnagyobb inflációja, és hogy összehozzuk azt a nem mindennapi bravúrt, hogy éves átlagban nagyobb a drágulás idén, mint amekkora tavaly volt.
4. Teljesen átírhatják a kúttörvényt: a háztartási kutaknak gyakorlatilag semmilyen engedély nem kell
Ha nem is az év sztorija, de sokakat érintő, tipikusan magyaros történet volt ez: hét éve lehetett tudni, hogy 2023. december 31-ig be kell jelenteni a kutakat, azokat is, amiket addig engedély nélkül fúrtak, mégis, hosszú éveken át csak módosítgatták a törvényt és tologatták a határidőt. Ezért aztán sokan nem is vágtak bele a procedúrába, amikor pedig rájött a kormány, hogy ez így túl nagy adminisztrációt és túl sok problémát okozna, úgy döntöttek, hogy akkor inkább hagyják az egészet, kiveszik az engedélyezési kötelezettség alól az 50 méternél nem mélyebb, 2024 előtt fúrt kutakat.
Érdekes, hogy ez már a harmadik olyan téma az olvasottsági tízes listánkon – a napelemek és az építőipari kavarás mellett –, amely arról szól: nagyon sok ember küzd azért, hogy a pénzéből elfogadható lakhatást teremtsen magának, és a szabályrendszer finoman szólva sem könnyen átlátható.
3. Budapestre is megérkezik az ötfontos cipők paradicsoma: hogyan hódította meg a Primark a világot?
Oké, az azért kicsit minket is meglepett, hogy ez a cikk, amelyet annak alkalmából írtunk, hogy a Primark bejelentette, boltot nyit Budapesten, ennyire betalált önöknél, de valójában nagyon szeretnénk, ha Magyarország egy olyan hely lenne, ahol a gazdasági hírek az ide érkező boltok cégportréiból állnak és le sem kell írni olyasmi szavakat, hogy válság, infláció vagy háború. Persze egy olyan évben, amikor a bolti forgalom zuhan, és amiből csak tudunk, kevesebbet vásárolunk, van hírértéke annak, hogy ide is megérkezik a ruhabolt, aminek az üzleti modellje az, hogy kevés pénzből elfogadható árut kínáljon.
A bolt egyébként még mindig nem nyílt meg, az eredeti terv az volt, hogy valamikor 2023 és 2024 szeptembere között lesz a nyitás, és ehhez továbbra is tartják magukat.
2. Rácz András: Putyin látványosan megalázta Orbánt
Arról a videóról szólt ez a cikk, amelyet az orosz állami hírügynökség közölt, amikor Orbán Viktor októberben Pekingben találkozott Vlagyimir Putyinnal. A magyar miniszterelnök az orosz narratívának megfelelően katonai műveletnek nevezte az Ukrajna elleni orosz agressziót, de ezen kívül is ritka kellemetlen volt a videó – tényleg nehéz megmagyarázni, miért izgett-mozgott folyamatosan Orbán, az pedig nem túl baráti húzás volt az oroszoktól, hogy ezt még közzé is tették.
Tavaly ilyenkor a reális, de azért nem örömteli forgatókönyvek közé soroltuk volna azt, hogy 2023 végére az orosz-ukrán háború állóháborúvá fagy le, most pedig megtippelni sem nagyon lehet, mi lesz ebből. Meddig tart ki és gyengül-e a támogatás, amit Ukrajnának az európai szövetségesei adnak? Mi fog történni 2024-ben az amerikai elnökválasztáson, visszajön-e Trump, aki már most a támogatás leállítását ígéri, és egyáltalán addig mennyire tudja a Biden-kormányzat segíteni az ukránokat? Mennyire fárad el Ukrajna, netán történik-e bármi olyan fordulat Oroszországban, ami megváltoztathatja a helyzetet? Olyan kérdések ezek, amelyek alapjában határozhatják meg azt, milyen hely lesz Európa nem csak 2024-ben, hanem jóval az után is.
Nem engedjük, hogy a migránsok elvegyék a magyarok munkáját – hirdette a kormány éveken át, majd szembesült azzal, hogy külföldiek nélkül már nem lehet tovább pörgetni a gazdaságot. Orbán Viktor a gazdasági évnyitón mondta azt, hogy pár éven belül 500 ezer vendégmunkásra lehet szükség, és tényleg, ha még több gyár és nagy beruházás a cél, akkor ennél is sokkal több dolgozó kell, és a hazai munkaerőpiacon talán csak az segíthetne valamit, ha az országon belüli költözésre rá tudnának venni még magyarokat.
Hogy ez több évnyi idegenellenes uszítás után milyen csúszós pálya a kormánykommunikációnak, azt jól mutatja, hogy előbb megszavazták a vendégmunkások még könnyebb ide hívását engedő törvényt, majd vissza is vonták. Az biztos, hogy a GDP-t majd jól megtolják az akkugyárak és más hasonló nagy beruházások, ahogy az is, hogy még a mostani válságban is van egy jó adat a magyar gazdaságban: a foglalkoztatottság. És persze ahogy azt az olvasottsági lista élére kerülő cikk is mutatja, Magyarországnak még mindig az egyik legnagyobb előnye az, hogy EU-tag.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
