Az év, amikor borzongató tündérmesévé vált az elrugaszkodás
Növekedés helyett recesszió, az IMF helyett pedig Brüsszel. Elszaladó infláció, megszorítások, reálbércsökkenés, államosítások, kevesebb munkahely. És még a Malév is bedőlt. Ez történt 2012-ben a magyar gazdaságban.
"2012 az elrugaszkodás éve lesz, amikor az ország visszanyeri elvesztett egyensúlyi helyzetét" – ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta még 2011-es évértékelőjében. A kormányfő ezt egy évvel későbbi évértékelőjében már úgy módosította, hogy "túl kell élni a 2012-es évet".
Idén azonban ismét recesszióba süllyedt a magyar gazdaság, az Európai Unió (EU) legmagasabb inflációját produkáltuk, az átlagpolgárok és a cégek további megszorításokat és újabb adókat (pl. telefonadó) kaptak a nyakukba, a kormány továbbra sem hozta tető alá az IMF-megállapodást, a versenyszférában tízezrekkel zuhant a foglalkoztatottak száma, a hazai beruházások pedig már az amortizációt sem fedezik. Mindezek azt eredményezik, hogy a számunkra mérvadónak tekintett közép-európai régiótól is egyre távolabb kerülünk.
Erős stagnálásból komoly visszaesés
Nem jött be a kormány 2011 év végi, és az idei év eleji növekedési prognózisa sem: a várt 1,5 és 0,5 százalékos konjunktúra helyett a 2012-es évben minden bizonnyal 1,6-1,2 százalékos visszaesést produkált a magyar gazdaság. A kormány ugyanakkor csak az év vége felé ismerte be, hogy komolyabb visszaesés lesz, miközben a meghatározó hazai és nemzetközi intézetek, szervezetek, köztük a kormányzat szakértői tanácsadójának számító Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is már egy jó ideje visszaesést és recessziót jeleztek előre a 2012-es évet tekintve.
A gazdasági visszaesés már csak azért is rossz hír, mivel a régiós országok jelentős részében idén tovább növekszik a GDP, Szlovákia és Lengyelország például 2,5 százalék körüli emelkedést tud felmutatni. Csehországban és a – magyarországihoz hasonló – strukturális gondokkal küzdő Szlovéniában ugyanakkor recesszió várható. Ezen országok ugyanakkor már az egy főre eső GDP (vásárlóerő-paritáson) tekintetében jelentősen magasabb szinten vannak az uniós átlaghoz képest, mint hazánk: Csehország az uniós átlag 80, Szlovénia pedig 84 százalékán áll. Magyarország 2011-ben 66 százalékon állt, ettől Lengyelország csak két százalékkal maradt el, ezt a hátrányt a magyar visszaesés és a masszív lengyel növekedés következtében a legnagyobb új uniós tagállam idén minden bizonnyal ledolgozza, és hazánk hátralép a 24. helyre az uniós fejlettségi rangsorban (Lettország, Románia és Bulgária marad csak mögöttünk). Érdemes megjegyezni, hogy a magyar gazdaság uniós tagságunk óta alig növekedett, a GDP szintje lényegében a 2005-ös szinten található.
Az IMF a célkeresztben, ugyanakkor Brüsszel a kulcs
Az idei év januárja egyébként igencsak mozgalmasan indult. A hazai fizetőeszköz az euróval szemben soha nem látott szintig, 324 forintig gyengült, a magyar állampapírok hozama mondhatni az életveszélyes szint közelébe ugrottak, egekbe szökött a bizonytalanság. A történéseket egyértelműen a hazai, és nem a nemzetközi körülmények mozgatták, mivel a kormány olyan jegybanktörvényt fogadtatott el, mely komoly mértékben növelte befolyását az intézmény felett.
A magyar államcsőd egyre növekvő veszélyére reagálva a kormány visszakozott, megígérte a jegybanktörvény módosítását és sikerült leülni a tárgyalóasztalhoz az IMF-fel és az Európai Bizottsággal is. A két szervezet illetékesei alatt ugyanakkor még meg sem melegedhetett a szék, a júliusi előkészító megbeszélések után augusztusban megakadt a folyamat, szeptemberre-októberre pedig tovább romlott a viszony hamis IMF-listával és IMF-ellenes kampánnyal, eközben pedig egyre többet lehet arról hallani, hogy itt egyáltalán nem lesz megállapodás.
Míg szinte az egész ország az IMF-megállapodással volt elfoglalva, addig Orbán igazából Brüsszellel vívott kemény csatákat. Uniós tagságunk óta túlzottdeficit-eljárás (EDP) alatt állunk, vagyis 3 százalékot meghaladó a költségvetés hiánya, és ez a folyamat mostanra olyan stádiumba jutott, mely uniós források megvonását is kilátásba helyezte. Orbán Viktor ezt elkerülendő 2012 őszén három etapban több százmilliárdos megszorítást jelentett be, melynek legtöbb eleme jövőre lép életbe. A miniszterelnök azonban úgy tűnt, hogy folyamatos lépéshátrányban van az EB-vel szemben, Orbán igyekezett elodázni a megszorításokat, átalakításokat.
Az EU kormányának is számító intézmény ugyanakkor nem engedett – az idei és a jövő évi hiánycélt tudta csak Magyarország pár tizedszázalékkal kitolni –, és a kormányzatnak meg kellett hoznia a szükséges döntéseket. A megszorítások azonban továbbra is szembe mennek a gazdaságpolitikai racionalitással, ráadásul hatásuk - akármennyire is hangoztatja a kormányzat – az átlagembereken csapódik le. Tranzakciós adó, a bankadó megtartása és "örökké" tétele, az energiaszektor emelt jövedelemadója, közműadó – csak hogy a nagyobbakat említsük.
A kormány ugyanakkor a 2013-as költségvetéssel mondhatni választási büdzsét is készített, az év végén beharangozott 10 százalékos rezsicsökkentéssel már egyértelműen a 2014-es választásokra ágyaznak meg.
Idén sem lett több munkahely
Bármennyire is bizonygatja a kormány, hogy nő a foglalkoztatottak száma, mindez döntően csak a drága közmunkaprogramoknak köszönhető. Az öt főt vagy annál többet foglalkoztató magáncégeknél egy év alatt 35 ezerrel csökkent az alkalmazottak száma. A munkanélküliségi ráta 2012-ben érdemben nem is javult, 11 százalékos szint körül látszik megállapodni.
Eközben ugyanakkor talán még ennél is súlyosabb gond az, hogy a fiatalok munkanélküliségi rátáját tekintve kezdünk felzárkózni az ebben a tekintetben legrosszabb helyzetben lévő dél-európai államok – Spanyolország, Görögország – mellé, hazánkban már majdnem minden harmadik 15-24 év közötti fiatalnak nincs munkája. A 25-29 évesek között pedig majdnem 14 százaléknyian vannak munka nélkül. A kormány meglátta ezt a problémát, és igyekszik is kezelni a helyzetet a pályakezdőket foglalkoztatók számára biztosított kedvezményekkel a munkahelyvédelmi akcióterven belül is. Az idén felpörgő "új magyar exodust" ugyanakkor ez nem tudja megállítani, rendkívüli mértékben nő a kivándorló magyarok száma, London már lassan az ötödik legnagyobb magyar várossá válik: egyes becslések szerint 100 ezer magyar is élhet a brit fővárosban.
Egyre kevesebbet ér a pénzünk
Az infláció is rossz meglepetéssel szolgált 2012-ben. A részben külső tényezők – olajár, élelmiszerek árának drágulása az aszály következtében –, részben ugyanakkor a kormány adóemelései – a 27 százalékos áfa bevezetése, kétszeri jövedéki adó emelés – következtében hat százalékra kúszó pénzromlás hazavágta a reálbéreket. Becslések szerint 2012-ben 4 százalékos lehet a reálbércsökkenés, a versenyszektorban viszont mindössze 1,5 százalékkal érnek majd kevesebbet a reálbérek. Ezt azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb terméket tudunk megvásárolni fizetésünkből, mint egy évvel ezelőtt.
Emellett pedig azt is érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon – és Kelet-Európa más uniós tagállamaiban – az árak egyre inkább konvergálnak a nyugat-európaiakhoz, vagyis a magas adóékkel terhelt alacsony magyar jövedelmekből kell majdnem nyugati áron élni.
A kormány elfoglalta a jegybankot
Idén nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány még Simor András jegybankelnök 2013 eleji távozása előtt átvette a jegybank monetáris tanácsának irányítását. A kormányzat által kinevezett új külső tagok kettészakították a tanácsot, decemberre sorozatban ötödszörre vitték keresztül akaratukat, vagyis csökkentették az alapkamatot, mely év végére 5,75 százalékra süllyedt. A gazdasági folyamatok ugyanakkor egyáltalán nem támasztják alá a csökkentést, az infláció például a már említett 6 százalékos szint közelében lehet idén (ez messze van a jegybanki 3 százalékos céltól), a monetáris tanács döntésein keresztül ezáltal a jegybank hitelessége is komoly mértékben erodálódott idén.
A külföldi és belföldi elemzők a decemberi döntést aggodalmasnak tartják, és a túllendülés veszélyét is hangsúlyozták. A túlzottan optimista, de nem kellően alátámasztott kamatcsökkentést ugyanis hirtelen emelés követheti, például ha lejtőre kerül a forint (a forint kisebb megingására már volt is példa december végén).
A termelő multi a jó multi
A multinacionális cégek iránt megértést eddig szinte egyáltalán nem mutató Orbán Viktor sokakat meglepett azzal, hogy stratégiai megállapodások aláírásába kezdett nagy, hazánkban is jelen lévő multinacionális cégekkel. A Suzuki, Richter, Hankook, Mercedes, Alcoa-Köfém, Nokia Siemens Network, Microsoft, Coca-Cola, Stadler, GE, Tesco cégekkel először maga a kormányfő, aztán már Szijjártó Péter külgazdasági államtitkár és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter írta alá a dokumentumokat. A kormány összesen 40 megállapodás aláírását tervezi, így jövőre is folytatódik a sorozat. Egyes megfigyelők szerint ugyanakkor a stratégiai megállapodások puszta látványakciók, mivel konktérumokról nincsen szó bennük.
A magyar kormány több tagja eközben az év folyamán folyamatosan úgy nyilatkozott, hogy Magyarországnak vissza kell térnie a munka világába és termelési központtá kell válnunk. A gyárak és az ipar hangsúlyozása fontos elem, ám csak ezen szempontokra történő koncentrálás már nem feltétlenül az üdvös út, mivel ha hazánk csatlakozni szeretne a nyugati fejlett világhoz – a keleti nyitás politikájával szemben hazánkban talán szinte mindenki inkább a nyugati társadalmakra szeretné, ha hasonlítanánk –, akkor a szolgáltatásokra, vagyis a tercier szektorra kellene fókuszálni: például a kutatás-fejlesztésre, pénzügyi szolgáltatásokra.
A devizahitel rémét hessegetik
A végtörlesztés után, mely komoly veszteségeket okozott a bankoknak, a kormány idén egy másfajta konstrukcióval, az árfolyamgáttal rukkolt elő, melyhez a bankokat is megnyerték. Az árfolyamgát program lényege az, hogy a legfeljebb 2017. június 30-ig tartó időszakban a devizaalapú jelzáloghitelek törlesztőrészletét az árfolyam esetleges emelkedése nem befolyásolja. A rögzített és az aktuális piaci árfolyam közötti különbözetnek a kamattörlesztésre eső részét az állam és a bankok fizetik meg az adósok helyett, a tőketörlesztésre eső különbözet pedig egy gyűjtőszámlára kerül forintban. Az árfolyamgátat egyelőre ugyanakkor kevesen választották, vélhetően a forint erősebb pozíciója, a törlesztőrészlet 2017 után történő túlzott megemelkedésétől való félelem, és az adósok számára nem teljesen egyértelmű konstrukció miatt. A programot időközben meghosszabbították 2013 márciusáig, vélhetően azért, hogy minél többen vegyék igénybe az amúgy kedvező konstrukciót.
A lakosság mellett az önkormányzati adósság kérdésének rendezését is elindította idén a kormányzat. (Orbán emellett a vállalatok devizahiteleinek rendezéséről is beszélt november végén, ez minden bizonnyal a svájci frankban eladósodott kkv-kat érintheti). Az önkormányzatok legnagyobb baja a devizakötvény-állomány lett az adósságon belül, amely 2005 és 2010 között a kezdeti 4,4 milliárd forintos érték 140-szeresére, 610 milliárd forintra ugrott (június végén 507 milliárd forint volt az állomány). A kötvénykibocsátás csúcsa 2007-2008-ban volt, a legtöbb kötvény svájcifrank-alapú lett, tipikusan 20 éves futamidővel. A tőketörlesztésre a bankok 3-5 év türelmi időt adtak, így 2010-ig csak kamatot kellett fizetniük a településeknek. Az intenzív banki verseny miatt egyébként jobb kondíciókkal kaptak svájci frankot a bankoktól, mint a svájci önkormányzatok. A türelmi időszak lejártával beütött a krach: több önkormányzat ugyanis úgy adósodott el, hogy nem számolt a visszafizetéssel, és az árfolyamváltozásból fakadó kockázatokkal sem.
A kormányfő tájékoztatása szerint az idén 1700, ötezernél kevesebb lakosú település önkormányzatának 80 milliárd forint összegű adósságát vállalta át az állam, jövőre pedig mintegy 500 milliárdnyi önkormányzati adósságot vállal át az állam az 5 ezer fő feletti településektől – itt már azonban nem teljes az átvállalás mértéke.
Búcsút inthettünk a Malévnek
Február elején bedőlt a Malév. A magyar nemzeti légitársaság többéves, vagyis inkább évtizedes veszteséges és nem hatékony működés után lehúzta a rolót. A céget az EU által tiltott állami támogatás visszafizetésének réme küldte igazán a padlóra, a Malév vagyonelemeit ugyanakkor a kormány nem tudta átmenteni egy másik vállalatba – ez Svájcban, Olaszországban és Belgiumban az utóbbi években az ottani légitársaságokkal sikerült –, így Malév-gépet felszállni többé már biztos nem láthatunk. A 60 évig működő Malév csődje után keletkezett űrbe mind a hagyományos, mind a fapados légitársaságok szinte azonnal benyomultak (ahonnan egyesek, pl. a Ryanair vissza is vonulnak). Ezután több, a magyar légitársaság által üzemeltetett útvonal teljesen megszűnt (főleg a balkáni országokba), egyes desztinációkon pedig bizonyos légitársaságok monopolhelyzetbe kerültek, és ennek megfelelően árat is emeltek.
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport a Malév bedőlése miatt idénre 10-15 százalékos forgalomcsökkenéssel számol, a veszteség pedig 12 milliárd forint lehet, ami a tervezett reptéri fejlesztéseket is negatívan érinti. Több ezren a Malév-csődnek köszönhetően elvesztették munkahelyüket, és közülük sokan mind a mai napig nem kapták meg a végkielégítésüket. Az utasok jelentős része a megvásárolt, de a csőd miatt fel nem használt repülőjegyének árát azonban visszakaphatta.
Államosítások mindenhol
A kormány idén folytatta és egyre inkább kiteljesíti az állam gazdasági mindenhatóságába vetett doktrínáját. Hulladékgazdálkodás, dohánykereskedelem (Nemzeti Dohányboltok), víziközművek, szerencsejáték-ipar, az E.On gázüzletága és minden valószínűség szerint a hamarosan a gáztározás is állami tulajdonba, vagy irányítás alá kerül. Ebben a sorban még az Orbán által vizionált, felerészben magyar tulajdonú hazai bankrendszer nincs is benne, bár egyes külföldi pénzintézetek hatalmas itthoni terhei következtében nem lepődhetnénk meg, ha egy-két nagy nyugati bank a közeljövőben úgy döntene, hogy valamilyen módon kivonulna Magyarországról.
Matolcsy eközben pedig jól elszórakoztatja a közvéleményt
A nemzetgazdasági miniszterről már eddig is tudni lehetett, hogy nem kell a szomszédba mennie egy-két érthetetlen, értelmetlen vagy pusztán szemforgató kifejezésért. A deklaráltan címplapra szánt kijelentések sok "örömet" okoztak az ország közvéleményének, a fenékpöttyök, pekidzsek és ősmagyar agyoperációk emlegetése minden bizonnyal emberek tízezreinek csalt könnyeket a szemébe, és a mémgyár működését is tovább fokozta. Annak a kérdésnek az eldöntését, hogy vajon mindezen mondatok mennyiben járulnak hozzá a hiteles és hozzáértő gazdaságpolitikáról alkotott képhez, olvasóinkra bízzuk. Az azonban egyre biztosabbnak tűnik, hogy Matolcsy az ehhez hasonló kijelentéseket 2013-tól már a jegybank elnöki székéből szórhatja világgá.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
