És akkor az olimpia elúszott, de kaptunk ugrótonyot, fakockát és Soros-plakátokat
Az olimpiai népszavazás elől megfutamodott a kormány, helyette a vizes vb-n láthattunk, milyen a hétről hétre dráguló sportesemény. Az élelmiszerháborúban nincs győztes, az óriásplakátos harcban annál inkább. Ez a hvg.hu éves gazdasági összefoglalója.
Január: Trump belelendül
Ami sokáig csak fura viccnek tűnt, valósággá vált: Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke. Ahhoz addigra már hozzászokhattunk, hogy keleti parti idő szerint éjjel 2 és 3 között érdemes figyelni a Twittert, de a beiktatása után a világ legnagyobb hatalmú embere egészen szürreális üzemmódba kapcsolt. A mexikói határra tervezett falból persze nem lett semmi, de azt az egész világ megcsodálhatta, amint Trump nem tud mit kezdeni Angela Merkellel és a kézfogással, a Puerto Ricót letaroló hurrikán után arról beszélt, hogy nincs miért panaszkodni, mert a Katrina több embert ölt meg, dicsérte egy olyan ország gazdaságát, amely nem létezik, és persze megszületett az év egyik legcsodálatosabb szava, a covfefe.
Az viszont már egyáltalán nem vicces, hogy Trump kiléptette az USA-t a párizsi klímaegyezményből, majd az UNESCO-ból is. Szintén nagy vitát váltott ki, hogy kihátrált a csendes-óceániai szabadkereskedelmi megállapodásból, a karácsonyra átvert adóreformja pedig épp a leggazdagabbak terheit csökkentette. Észak-Koreának ugyan teljes megsemmisítést ígért, de inkább Oroszországra lesz érdemes figyelnie: már a közvetlen környezeténél jár a vizsgálat, amely azt tisztázná, mekkora az orosz befolyás a Fehér Házban.
Február: nem az olimpiára
Megfutamodott a kormány az olimpiai népszavazás elől: miután a Momentum összegyűjtött 266 ezer aláírást, inkább visszavonták Budapest pályázatát. A kormánypárti képviselők ugyan elmagyarázták, hogy az nem járja, ha egy maroknyi budapesti dönt, de végül még csak esélyt sem adtak, hogy megkérdezzék a népet, mit akar. Nem véletlenül, egy közvélemény-kutatás szerint a fővárosiak kétharmada nem támogatta a rendezést. A hivatalos szlogen úgy szólt, hogy 774 millárd forintból kihoznák a pesti olimpiát, de a terveket megkapargatva a 8 ezer milliárdos költség tűnt reálisabbnak. Később egyébként a főváros ugyanezt a trükköt még egyszer eljátszotta a Római-parti mobilgát ügyében: felmérve az aláírásgyűjtésben felsejlő erőviszonyokat és a várható politikai következményeket, visszavonták az eredeti határozatot, így nincs mitől népszavazni.
Végül a NOB úgy döntött, nem vállalja még egyszer azt a blamát, amit a 2022-es téli és a 2024-es nyári játékok előtt átélt, amikor sorra léptek vissza az indulók: nemcsak a 2024-es olimpiát adták oda Párizsnak, hanem a 2028-asat is Los Angelesnek, így most hat évet gondolkozhatnak, mit tehetnek, miután az olcsóbb olimpiát hirdető programjuk megbukott. Ami pedig Budapestet illeti: a pályázatért felelős cég még úgy is veszteséget termelt 2017-ben, hogy február után már nem volt semmi dolga.
Március: indul a metró – azaz nem indul
Átadták a felújított metrókocsikat az M3-as vonalon – aztán rögtön az első szerelvény az első nyolc napjából egyet bírt végig. A Metróért Egyesület elnöke állította: az utasforgalomba beállás előtt 6 és fél órával indult a vezetők képzése, Tarlós István pedig nem igazán értette, miért kéri számon bárki is, hogy nem szereltek be klímát. A nyáron aztán hetekre ki is vonták az összes felújított szerelvényt a forgalomból, a BKV elkezdte kötbérezni a felújító céget, és kiderült, banális szoftverhibák vannak a rendszerben. Majd amikor nagy nehezen visszaengedték a metrókat a forgalomba, az egyiket máris úgy megfektette egy fakocka, mint az e-jegyrendszert az 50 forintért bérletet vásárló fiú, akit a rendőrök vittek el, mert hibát talált a rendszerben. És ha ez nem lenne elég: a képek alapján mintha újra rozsdásodnának a kocsik, de Tarlós István szerint ez nem is rozsda, csak oljafolt.
Az ősszel elindult a 3-as metró felújítása is. A metrópótlás jól vizsgázott, káosz nélkül jut túl a város ezen az időszakon.
Április: tízezrek a CEU és a civilek mellett
Több tízezer tüntető vonult az utcákra szinte napi rendszerességgel, válaszul arra, hogy a kormány nekiment a CEU-nak és a civil szervezeteknek. Azt ugyan valószínűleg a propaganda célközönsége korábban nem tudta, mi az a CEU, de a Soros-ellenes hisztériában mégis hirtelen ez lett az ellenség: olyan törvényt fogadtak el, amely szinte lehetetlen feltételekhez kötötte volna, hogy az egyetem tovább működjön. Végül a kormány hónapokkal később csöndben totális hátraarcot csinált, de az egyetem még így sem lehet biztos abban, hogy nem csak eltolták-e a megszüntetés határidejét egy évvel.
A civil törvényről nincs vita: azt erőből átnyomták a parlamenten, majd el is kezdték összeírni a gyanús szervezeteket, amelyek külföldi támogatást kapnak. A kormány szívéhez közelebb álló civil szervezet, a CÖF más problémákkal van elfoglalva: nekik épp azt kell magyarázniuk, hogy miért nem közpénz az a párszáz millió forint, amit az állami MVM-től kapnak.
Május: vége a lázadás évének
Orbán Viktor ugyan azt jósolta, hogy 2017 a lázadás éve lesz, de a tavaszra eldőlt: ebből szinte semmi nem lett igaz. Márciusban a holland bevándorlásellenes párt nagyot bukott, májusban a franciáknál Emmanuel Macron egy liberális programmal hatalmasat nyert, majd a parlamenti választáson is tarolt.
Ugyan az még mindig nem dőlt el, hogyan lesz új német koalíció,de Európa nagy változásokra készülhet. Macron bemelegítésként még csak Orbánt kóstolgatta, de a céljai nagyobbak: tízéves programmal reformálná meg az uniót, „nem akadályoztatva azon államok által, amelyek erre nem vágynak”.
Június: egész pályás letámadás a plakáttörvénnyel
A politikai tömörülések a reklámhordozókat csak piaci áron vehessék igénybe – ezzel az indoklással adták be a plakáttörvényt. A valódi cég nyilvánvaló volt: a Jobbik ne vehessen áron alul plakáthelyet Simicska Lajostól. A törvényhez előbb nem lett meg a kétharmad, de Áder János segített: a javaslatot visszaküldte, a parlamenti többség pedig úgy döntött, hogy ez a településképről szól, nem a pártfinanszírozásról, így elég felesként elfogadni.
A Jobbik plakátjai így lekerültek (a kormány sorosozó hirdetései nem), majd trükkösen visszatértek. Egy ideig úgy tűnt, a megoldás az lesz, hogy a jobbikoshoz „nagyban hasonlító” plakátokat leszedetik, de a bombát az ÁSZ robbantotta: tiltott támogatás miatt 660 millióra büntették a pártot, amely így lehet, hogy üres kasszával futhat neki a kampánynak.
Július: az örökké dráguló vizes vb
Emlékeznek még, amikor azt hallottuk, hogy 24,5 milliárd forintból kihozzák a vizes vb-t? Nekünk is gyakran eszünkbe jutott ez az ígéret, ahogy néha már naponta írtunk arról, hogyan esnek be újabb és újabb közbeszerzések, gyakran még a vb után is. A számláló most nettó 108 milliárd forintnál jár – és akkor ide sem vettük azokat a tételeket, amelyeket hivatalosan nem a vb-hez számoltak el. Igaz, a kormány szerint nincs szó drágulásról, sőt, Seszták Miklós úgy gondolja, hiba lenne a Duna Aréna költségeit a vb-hez számolni.
A világbajnokságon végül a magyar szurkolókra és a magyar sportolókra nem lehetett panasz, 2 arany, 5 ezüst, 2 bronz lett a mérleg. Aztán az is kiderült, hogy hiába ért véget még a strandszezonban a vb, a nagyközönség csak jövő nyáron kaphatja meg a Duna Arénát. De legalább nagy nehezen sikerült üzemeltetőt találni a csodauszodához.
Az év képe: a vizes vb jelképévé vált, 3,1 milliárd forintba került ugrótorony.
Augusztus: és dolgozni ki fog?
Tombolt a munkaerőhiány a Balatonon, hiába próbálkoztak már az év eleje óta a toborzással. Havi 300 ezer forint alatt alig lehetett pincért felvenni, de olyan helyet is találtunk, ahova egy szakács 750 ezres bérért jelentkezett. De nem kizárólag a strandokon volt baj: több szektorban akkora a munkaerőhiány, hogy az már a napi üzletmenetet nehezíti. Az állami cégeknél is panaszkodnak, ott úgy látják, vállalati szinten már nem lehet megoldani a bajt.
A kormány új lehetőséget fedezett fel: a nyártól alakulhattak meg az első nyugdíjas szövetkezetek. A terv az volt, hogy 100 ezer embert tereljenek vissza a munkába – itt azért még nem tartunk, de az első eredmények már látszanak.
Szeptember: gyanús pénzek, furcsa vizsgálatok
A Guardian és az OCCRP állt elő az év oknyomozó riportjával: mint kiderült, Azerbajdzsán fél Európát lefizette, 3 milliárd dollárt költött el politikusok és médiaszereplők megvesztegetésére, hogy javítsanak a korrupt diktatúra imázsán. Egy gyanús magyarországi számlára is érkezett 7,6 millió dollár, épp akkoriban, amikor kiadtuk a baltás gyilkost, de Szijjártó Péter visszautasította, hogy a két ország jó viszonyának köze volna az átutalásokhoz, sőt, végül nyomozás sem indult. Az azeriek szerint pedig az örmény lobbi terjeszt álhíreket, és persze Soros György.
Eközben Magyarországra érkezett egy EU-s vizsgálóbizottság, hogy tagjai megnézzék a négyes metrót és a felcsúti kisvasutat, Lázár János pedig felháborodott, hogy nem azokat a projekteket vizsgálják, amelyeket a kormány javasolt nekik. Később egy adatigénylésből kiderült, hogy a kisvasút ontja a veszteséget, de Mészáros Lőrinc megmagyarázta, miért nem aggódik.
Október: kell-e magyar euró?
Az EU minden tagállamának át kell állnia előbb vagy utóbb az euróra – mondta a leköszönő német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble. Ez persze nem mehet egyik napról a másikra, a kockázatok túl magasak – tette hozzá.
Az euróbevezetés feltételeit Magyarország valószínűleg tudná teljesíteni, ha akarná, de ehhez irányváltás kellene, ráadásul most épp az uniós jogrendtől egyre távolabb kerül a gazdaságunk. Sőt, lehet, hogy épp a paksi hitel miatt buknánk a felvételt az eurózónába. A közös pénz bevezetése persze nem csak pénzkérdés – azt ebben a cikkünkben próbáltuk körüljárni, hogy kell-e nekünk egyáltalán euró. A téma politikától független, tisztán gazdasági vetületét pedig itt mutattuk be.
November: Tállai elvt… szólt, hogy drága a benzin
Aki visszavágyik a Kádár-rendszerbe, az boldog lehetett: Tállai András szólt, hogy túl drága a benzin Mezőkövesden, a Mol pedig gyorsan csökkentette is az árakat. A NAV-vezér szerint ő csak a munkáját végezte, Orbán Viktor gratulált, a Mol pedig hosszú hallgatás után egy közleményben mosakodott.
De legalább a nemzetközi sajtó újra felfigyelt Magyarországra, a Bloomberg is címlapon hozta a sztorit. A legnagyobb pillanatot viszont az ATV kapta el, amikor egy helyi nő véletlen majdnem leelvtársazta Tállait.
December: elbukta a kormány a nem létező ételháborút
Véget ért az év utolsó parlamenti ülése is, a kormány pedig minden ígéret ellenére nem terjesztette a képviselők elé a javaslatot, amely szerintük megoldotta volna, hogy ne jöhessen ide rosszabb étel, mint nyugatra. Pedig a hadjárat már februárban elindult, amikor azt hallhattuk: silányabb termékeket visznek a gyártók Közép-Európába. A Nébih ki is adott erről egy leleplezőnek szánt füzetet – amit átolvasva aztán azt láttuk, hogy teljesen használhatatlan, a megállapításainak pedig egyáltalán nincs értelmük.
Az EU aztán részben segített: jogi tanácsadást kínáltak a precíz összehasonlításhoz és a fogyasztók tájékozódásához. A kormány pedig előbb csak annyira visszakozott, hogy arra kötelezték volna a multikat, jelezzék, ha eltérő a termék itt és nyugaton, majd végül ezt a javaslatot sem adták be.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
